Limpár Ildikó
Amerikai Álom - Szabálytalanul
Az Árvák hercege eredetileg a The Cider House Rules - nyersfordításban Az almabor-készítő műhely szabályai, egyszerűbben: A présház-szabályok - címet viseli, s így legtöbbször arról esik szó John Irving e regénye kapcsán, hogy mit is sugall a mű a szabályokról, azok önkényességéről, hogy indokolható-e egy szabály áthágása, illetve hogy milyen szabályoknak kell engedelmeskednünk. Ez a téma átvonul az egész regényen, de Irving írása ennél sokkal komplexebb, és a szabályok - mint az életben - elsősorban keretet adnak mindannak, ami felett nem szabad elsiklanunk olvasás - vagyis az élet - közben. Mert az irodalom maga az élet, mondhatnánk közhelyesen. Kevésbé közhelyszerűen pedig: íme, egy regény, amely még csak nem is akar posztmodernnek látszani, és mégis benne van minden, amit én szeretek a posztmodernben - leginkább a határvonalak elmosódása realitás és fikció között. A határvonal pedig nem más, mint a vonal, mely megszabja valaminek a kereteit. A határvonal: a szabály.
A műfajok határait, szabályait jól ismeri Irving, és magabiztosan alkalmazza őket. És mivel az irodalomban indokolható, sőt, sokszor kifejezetten kívánatos a határvonalak átjárása, így többféle műfaj összefonódásából alkot egészen egyedit. A könyvben megtalálhatjuk az árvagyerek-regények műfaját, direkt utalásokkal Copperfield Dávid és Jane Eyre történeteire; ehhez kapcsolódóan természetesen a nagykorúvá válás, a beavatás-történetek műfaja is hangsúlyosan van jelen, s ez egyúttal összemosódik az „amerikai Ádám az újvilági Édenben" mítoszt feldolgozó irodalom műfajával; ehhez teszi hozzá a szerző még az „Amerikai Álom" mítosz vizsgálatát is, ami egyenesen elvezet bennünket a valóság és fikció viszonyának tárgyalásához, melyet természetesen nem tehetünk meg a szabályok fontosságának tárgyalása nélkül. A történet ráadásul az első világháború utáni évektől az 1950-es évekig ível, ám Irving olyan témákat feszeget, amelyek nagyon is huszonegyedik századiak: karakterei az élet (és abortusz), a család (mint a vér és a törvények szerinti egység), valamint a szeretet-szerelem-barátság hármasság határait fedezik fel. Irving a műfajok átjárásával hatol a téma mélyére, sebészi pontossággal, ahogy illik is egy olyan szerzőtől, aki nagyapja medikus könyvei és feljegyzései alapján írta meg az orvosi beavatkozásokat taglaló regényrészeket.
A sokrétű történet főszereplője Homer Wells, aki egy árvaházban születik és nevelkedik. Ott kapja nevét is Dr. Larchtól, aki a Homer névvel Homérosz előtt tiszteleg, a Wells névvel pedig a személyiség „mélységét" kívánja megalapozni (mivel angolul a well kutat jelent). Homer pedig, mint Homérosz leghíresebb hőse, nagy útra indul, mikor elhagyja addigi otthonát, az árvaházat, s kilép a nagybetűs Életbe. Az árvaház, mint valami európai sziget, melyet Dickens regényfejezetei tartanak életben, egy olyan hely, mely biztonságot ad, s mégis el kell hagyni, hiszen az amerikai karakter vérében van a kalandvágy, az ismeretlen föld felfedezése. Így Homer hamarosan az amerikai vadonban találja magát. A vadon persze huszadik századi vadon: a természet már megzabolázva várja leigázóit, hiszen a fiú egy almafarmra szegődik, s ott kell megállnia a helyét. Az almafarm mégis igazi vadon: olyan nehézségeket kínál, amelyekkel Homer csak nagy nehezen birkózik meg, s a természet - ezúttal az emberi természet - féktelenségének az eredménye fordítja végül vissza a férfivá érő ifjút saját gyökereihez.
Homer, aki a hosszú út során megtanulja, hogy a vadonban nincs helye, végül visszatér oda, ahonnan indult - mintha egy gatsby-i álom válna valóra, itt lehetségesnek tűnik a múltba való visszatérés. Pedig tudjuk, hogy mindez fikció: Dr. Larch álma, mely nem más, mint a képzelt vágyak átformálása realitássá, vagyis csalás, a szabályok többszöri áthágása. S miért, hogy mégis ez tűnik az egyetlen elfogadható megoldásnak?
Irving regénye bravúrosan csúsztatja egymásba a valóság és álomvilág határait, és valóban rászorít minket arra, hogy elgondolkodjunk a határokról - valamint arról, hogy létezhet olyan szeretet, mely képes semmissé tenni azt a határt, amelyet olyannyira magától értetődőnek veszünk: képzelet és valóság határát, ezúttal az Amerikai Rémálom irodalmában oly jellemző tudathasadásos állapot nélkül. És ez több mint amiről eddig valaha is álmodhattunk az Amerikai Álom regények tekintetében.
John Irving: Árvák hercege, Cartaphilus Kiadó, 2011.
