Csepregi János
Ló a tizedikről
Annak idején teljesen megszédített a Révész Tamás és Tamás Ervin által jegyzett Búcsú a cigányteleptől című kötet. Ma már simán beszerezheti az ember, de '96-ban, amikor vadászni kezdtem rá, lehetetlennek tűnt úgy zsákmányolni belőle egy példányt, hogy valamelyik könyvtár állományából ne kelljen törölni. Végül egy szakszervezeti könyvtár kiárusítása avatott boldog tulajdonossá. A '77-es kötet fekete-fehér szociofotó-gyűjteményben, egy rövid romantikus bevezetőt követően, a cigányság életével kapcsolatos, tematikusan összeállított képanyaggal, illetve egy azt ideológiailag is frappánsan kiegészítő, a cigányság életét ecsetelő, a beilleszkedésükkel kapcsolatos problémákat boncolgató fél-szociológiai gondolatokkal, valamint az alátámasztásukra citált, helyi roma és nem roma emberektől származó idézetek egyvelegével találkozhat az olvasó. Talán túlzás azt állítani, hogy a könyv szelíd nyelven szóló propaganda arról, hogy a szocialista társadalom felemelkedése során miként karolja fel még a legelesettebbeket is, hogyan szűnnek meg hirtelen (tíz esztendőről szólt a prófécia) a putrik népköztársaságunkban, hogyan lehet mindenkinek szakmája, munkája, s hogy mindezért mennyire nem kár feladni mindazon (évszázados) sajátosságokat (sőt, akár otthonaikat, identitásukat is), melyek addig a cigányság életére jellemzőek voltak - de semmiképpen nem nagy túlzás. Engem teljesen elbűvölt a könyvből áradó mérhetetlen és őszintének ható naivitás, még ha addigra rég egyértelművé vált is, hogy az erőszakos „városba terelés", a cigánysorok lerombolása nem váltotta be az egykori reményeket. A kötet mégis tökéletesen alkalmas lehetett a maga korában arra, hogy a szocializmus csodáinak komolyan vételére hajlamos olvasó egyetértsen, és örömmel üdvözölje a nagyszerű célkitűzéseket.
Aztán a Könyvhéten belefutottam a Menni, menni, muszáj menni... címet viselő albumba, ami struktúrájában hasonló, ám összességében egészen más szemszögből mutatja be a cigányság életét jellemző problémákat. A szintén fekete-fehér könyv, ami az ELTE és a Napkút Kiadó közös munkája, egy egyetemi terepgyakorlat (szociotábor) alatt az ELTE szociális munkás hallgatói által készített fotókat tematizálja, illetve látja el idézetekkel szintén az érintettektől, romáktól, helyi pedagógusoktól, családgondozóktól, tisztviselőktől, védőnőktől, hallgatóktól.
(A kötet harmadik harmadában egy-egy fotó kapcsán neves szociológusok, pszichológusok, művészek - többek között Ranschburg, Ferge, Bódis, Spiró, Dés - írnak nagyon igaz dolgokat az együttélésről, a másikban lévő értékek felfedezéséről, mivel azonban tőlük ezt is várja el az ember, ezzel most nem foglalkozom.)
A képek és az egyetemi hallgatók saját vallomásai együttesen sokkolón hatottak rám. A fiatalok arról beszélnek, mennyi előítélettel indultak el ezek közé az emberek közé, mennyire nem tudták elképzelni, mi lehet az ösztönös elutasítás emelte falak mögött. Ezek az emberek magukat vizsgálják. A kötet természetesen nem ad választ társadalmunk és az együttélés problémáira, nem is próbál letagadni valós gondokat, de remek segítséget nyújt ahhoz, hogy ne csak nehézségeket lássunk, hanem arcokat is, néha pedig rájöjjünk, korántsem biztos, hogy mindig igazunk van. Ez a könyv arról szól, milyen dolog embernek lenni. Hogy a probléma nem mindig csak rajtunk kívül létezik.
Hát igen, lehet ezt így is.
Révész Tamás - Tamás Ervin: Búcsú a cigányteleptől (Kossuth Kiadó, Budapest, 1977)
Menni, menni, muszáj menni... Szegénységről, gyerekekről, romákról (szerk. Fodor Kata) (Napkút Kiadó, Budapest, 2010)
