Szabó Tibor Benjámin
Most tettem le Cserna könyvét. Ha nem is olvasó-, de olvasás utáni napló következik. Pontokba szedve naplózom, ami észbe jutott róla. Benyomások, élmények egy esszékötetről, lehetne vázlat későbbi kritikához. Vagy nem.
1. A Mérgezett hajtűk egy nosztalgiajárat. '97-ben, az egyetemi könyvtár büféjében, kihordott irodalomelméleti könyvek között, sok cigivel, automatás kávé műanyagpoharával a kézben lehetett órákig beszélgetni Spinozáról meg Hamvas Béláról. És lazán, szellemesen, belekeverve minden kult témába a pinát, a faszt. Akkor még tudott tétje lenni például a Patmosznak. De annyira, hogy pina nélkül is. Indulattal, vehemensen. Paraszting kellett hozzá, tarisznya, saru (télen, akár). Mondom, '97. Nagyon furcsa viszont látni a tíz év előtti bőcsész társalgások opera omniáját egy idén megjelent könyvben. Mert, szögezzük le, Oscar Wilde buzulásán, Kundera felszínes regényfilozófiáján rugózni ma már a bölcsészek között sem menő. Szarnak rá. Pontosabban leszarják. Mint lúzerséget. Ez érdekel, bazmeg? Biztos nem jutsz nőhöz! (/férfihoz - amelyikhez épp).
2. Cserna esszéisztikája üdítően könnyed és halálosan pontos egyszerre. A korai Esterházy kultúraimádatából, és a korai Darvasi hírlapírói hangjából van kikeverve. Explozív vegyület. A totális élvezethez, a fogyasztásmaximalizáláshoz opcionálva. Sensus communis, mindenki beszopja. Én is.
3. A pályakezdő író kilép a sorból. Mindegy, melyikből, csak kifelé, fordul szembe, hirdeti másságát. A beérkezett meg szépen visszaáll a sorba. És nem akármelyikbe. Hanem abba az egybe, amelyikbe kell. Ez a szerző beérkezett. Olyasmikért lelkesedik, amiért szoktak az über hoch literatur hímes mezején, ami elvárható: Cervantes, Reblais, Hrabal. Néhány évvel ezelőtt egy vidéki felolvasóesten Cserna úgy minősítette kevéssé szeretett kollégáját, hogy annyi eredetiség van benne, mint Umberto Ecoban. Erős gesztus, két hegyű nyíl - meg poénnak se utolsó. Most meg felmondja a kultúrhistóriai közhelytárat A-tól Z-ig. Nincs benne (a témáiban, a mozgatott tudásban) több eredetiség, mint Ecoban. Annyi viszont van. Sőt, a Mérgezett hajtűk egész konkrétan egy Eco-kötet. Vagyis kettő. La Manchától Bábelig; Bábeli beszélgetések. Akkoriban (kicsit korábban) írta őket az olasz mester, amikor az egyetemi könyvtár, paraszting, stb. Megvolt már. Akkor mire jó, minek kell ezt most? Releváns kérdésnek tűnik. Adódik több érvényes válasz.
4. A közönségnek (réteg), nyilván, pont azért kell(het), mert ilyenekről gondolkodni mostanában nem menő. Aki olvasta az Ulysses-t, az megalúzer. Ha be is vallja, hogy olvasta, akkor szűz is. A Mérgezett hajtűk azoknak kell nagyon, akik megcsömörlöttek már a tahóságtól, akiknek elegük van abból, hogy alulolvasottnak lenni erény. Miközben a szerzőnek meg biztos azért kell, hogy mutassa, bizonyítsa: ő nem. Hogy a környezete fölé emelkedik, nem az a félművelt kocsmabútor (félművelt nem, kocsmabútor igen), mint a kollégák nagyobbik része. ( A fiatal írók között a krónikus tahóizmus népbetegség.) Cserna könyve kötelező olvasmány a szakmából kiábrándult irodalmároknak. Üzeni, hogy a kortárs irodalom nem csupán pénzlenyúlás, laza szövegelés, ivás és promiszkuitás. Mert igen, ezek is, ezek mind együtt. De kell valami más azért pluszban. Szellem, mondjuk. A Mérgezett hajtűkben van.
5. Jó könyv, szerettem. Az esetlegességeivel, az itt-ott indokolatlan trágárságával, a méretes kilógó lólábbal együtt. Utóbbi ugyanis kilóg. Nem a koncepció, nem a szöveg - hanem az egyes mondatok szintjén. Cserna szereti magát olyan flasztervagánynak, kocsmalovagnak láttatni, aki számára az élet (az Élet!) a fontos, a nők, a pia, és mellékesen (pénz miatt, meg azért, mert máshoz nem ért) ír is ezt-azt. Ez a könyv viszont aligha kocsmapultnál készült, de íróasztalnál, házikönyvtár mellett, kitalálva, jól megrágva. "Mert a nagy konyhai alapvetések azok, melyeket nemcsak a gyöngyöző húsleves mellett hokedlin ülve, de a villamoson utazva, a kocsma teraszán fröccsözés közben, a repülőtéren várakozva, alvó szeretőnk hátán vagy unalmas focsimeccs alatt egyaránt olvasgathatunk." Ilyen mondatok nem teremnek, nem jönnek gyomorból. Az ilyen mondatokat csinálják, kiszámítják. És akkor, itt a végén rögzítsük is a valót. Hogy a lazulás imidzs, a léhaság maszk. Cserna profi, kisakkozott szövegeket gyárt, és most szépen megmutatja kutlúrhistóriai vértezettségét, rákapcsolódik a szellemtörténetre, el is helyezi magát benne, hogy mindenki számára világos legyen, tőle majd meg lehet kérdezni, miről mit kell (/érdemes) gondolni. A Mérgezett hajtűk a brandet építi. Elkülönül a tahóktól, törleszkedik az elithez, de úgy, hogy a bohém Arculat is maradjon. Egyensúlyoz. Cserna nem egy másnapos levesíró. Hanem egy mérnök.
