Acsai Roland
A Király utca egyik király kiállítása
A Király utca forgatagából egy alacsony kapun belépve az ember egy évszázados bérház csendesebb udvarán találja magát, ahol az erzsébetvárosi kultúra egyik bástyája, a Kult7 is helyet kapott. Itt nyílt meg nemrégiben Az úgy volt… ‒ Janikovszky Éva emlékkiállítás, mely az emlékévhez kapcsolódva tiszteleg a százéve született író előtt.
A Dr. Dombi Gábor, Egri Orsolya és Fülöp-Lehoczky Rella kurátorok által létrehozott kiállítás a skandináv gyermekversek humorát a gyerekszájjal keverő író életét mutatja be gyermekkorától a haláláig ‒ számos fotóval és néhány izgalmas relikviával.
A kiállítás első fotójáról a háromhónapos, szépnevű Kucses Éva Etelka Nanetta, vagyis a későbbi Janikovszky Éva néz ránk a távoli 1926-ból, aki a felirat szerint jómódú, polgári családba született. Szerintem már a neve is predesztinálta a későbbi pályájára, hiszen olyan, mint egy meseszereplőé, és kezdetben az élete is olyan volt Szegeden, mint egy mese: az édesapjáról azt az érdekességet tudhatjuk meg, hogy autóversenyző is volt, és az is kiderül, hogy nagyszüleinek egy varázslatos könyvesboltja volt, ahová a másik nagy mesélő, Móra Ferenc is szívesen bejárogatott.
Ezután újabb fotók, főleg portrék következnek az írónő kamaszéveiből, fiatalkorából, majd arról olvashatunk, hogy a vészkorszak a zsidó származású Janikovszky Éva családjának is súlyos tehertételt jelentett. Egyetemi évei közben megismerkedett férjével, Janikovszky Bélával, egy kisfiuk született, Janikovszky János, aki mára a Móra Kiadó vezetője lett. Az író a Móra Kiadóban helyezkedett el, s ekkoriban kezdett komolyabban foglalkozni a gyermekirodalommal. Első könyve az 1957-ben megjelent Csip-Csup volt.
A következő képen Janikovszky Évát és Szabó Magdát láthatjuk, akikről kiderül, hogy közeli jóbarátoknak számítottak. (Ez például számomra is újdonság volt.) Olyannyira, hogy Szabó Magda az Abigél című regényének Horn Micijét konkrétan Janikovszkyról mintázta!
Miután kigyönyörködtük magunkat a könyvborítókban, megnézhetjük a fiával, Jánossal közös fotóikat. A képekből átsugárzik, hogy az író jó anya lehetett, és a tájékoztató szöveg arról tudósít, hogy János az írásainak egyik nagy ihletője volt. A kiállítás természetesen a Janikovszky-könyvek „társszerzőjét”, Réber László grafikust is bemutatja, akiről kiderül, hogy hadifogolyként kezdett rajzolni, és első modelljeinek a fogolytársait tudhatta.
A kiállítás „csúcsdarabjai” ezúttal is az író tárgyai: a bőrfotele, a dohányzóasztala, a fehér, retró, vonalas telefonja, és a gyönyörű, békebeli, klasszikus Mercedes prima típusú írógépe. (Mivel nagy rajongója vagyok a régi írógépeknek, ezt különösen megnéztem.) Ezen írta azokat a könyveit, melyek a Kossuth-díjig röpítették, de közben arra is maradt ideje, hogy a Családi kör elnevezésű, korabeli tévéműsor egyik rendszeres szereplője legyen.
A kiállítás kurátorai közül Dombi Gábor az író közeli, személyes ismerősének vallhatja magát, aki még a halálos ágyánál is jelen volt, és tárcákat is kért tőle a Népszabadság számára. Tőle tudtam meg, hogy Janikovszky Éva lakása máig érintetlenül áll: ugyanúgy, ahogy az író életében, akár egy múzeum. Kurátortársai sajnos már nem ismerhették személyesen az írót, de bevallásuk szerint ők is régi Janikovszky-rajongók.
A kurátorok örömmel idézték fel nekem azokat a pillanatokat, amikor a kerület száz gyermeke tekintette meg az Erzsébetváros egyik díszpolgárát bemutató kiállítást, és sokuk számára még ma reménykeltően ismerősek voltak a kiállított könyvborítók.
Az emlékkiállítás ‒ melyhez több nívós, kortárs társprogram kapcsolódik ‒ május 21-éig tekinthető meg, méghozzá díjmentesen, tehát akinek felkeltettem az érdeklődését, azok kapcsoljanak rá… De ha bezár, akkor is érdemes ellátogatni a kerület Janikovszky Éva parkjába, a Klauzál térre, ahol szobor is őrzi az író alakját, vagy a Bajza utcába, ahol a háza áll, melyet egy emléktábla is jelez.
