Megkérdeztük

 

 Hay_uj_meret.jpg

 

Megkérdeztük Háy Jánost

 

A másokkal való mély érzelmi elkötelezettség nélkül a lét folyamatos világvesztés – mondja Háy János, akit A cégvezető című regénye kapcsán kérdeztünk. A szerzővel Pál-Lukács Zsófia beszélgetett.

*

 Hay_ne_haragudj.jpg

Két könyve is megjelent 2020-ban: a pandémia első hullámának időszakát dokumentáló Ne haragudj, véletlen volt című szükségnapló és A cégvezető című regény, ami kicsinyítő tükörként láttatja a valóságot, melyben a cégvezető is éli mindennapjait. Vajon mit tenne, másként nézne-e szembe ezzel a valósággal a regény főszereplője egy világjárvány idején?

Ha rosszindulatú lennék, akkor azt mondanám, hogy mindent elkövetne, hogy ebben a helyzetben is optimalizálja a bevételeit, egy hatalmas kőfallal elzárt nyaralóba húzza meg magát, onnét irányít online. Belépés csak negatív teszttel vagy oltási igazolvánnyal. De mért lennék rosszindulatú, s a könyv nem is annyira kőkemény fickóról szól, hanem olyanról, aki sokban hasonlít ránk. Szóval valószínű, hogy azt teszi, amit mindenki, megpróbálja át- és túlélni ezt a helyzetet a lehető legkisebb emberi, érzelmi és anyagi vesztségekkel.

 

A mű többször reflektál rá, hogy a nagy elbeszélések utáni korban íródik, egy olyan korban, melynek nem volt hőse, máshol a barbárság korának nevezi ezt. A fejlődéselv tagadásának, valamint a művészet és a filozófia devalválódásának is kifejezője a könyv?

Hangsúlyoznom kell, hogy ennek a regénynek nem az író az elbeszélője, tehát itt a kérdés a regény vélekedésére vonatkozik és nem az enyémre, mégis arról beszélek most, amit én gondolok erről. Hogy melyek a nagy elbeszélések korai, nehéz ezt meghatározni, a nagy elbeszélés mindig az, aminek mi vagyunk a főhősei, akkor is, ha ezt történelmi léptékek szerint az utókor kiskornak ítéli. Ennek a könyvnek is van főhőse. Bizonyos aspektusaiban úgy működik, mint egy hagyományos regény, hiszen van benne egy lineárisan is értelmezhető történet. Nem direkt akartam így, így alakult. Én direkt nem tudok semmit akarni, hagyom, hogy a szöveg alakuljon, és ezt az alakulást segítem. Én nem hiszek a fejlődésben, nincs ilyen tapasztalatom, csak változásokat élek át, s nyilván ez a tapasztalati háttér belefolyik a könyvekbe is. Valamint a kauzális gondolkodással is hadilábon állok. Bár nem tudjuk elkerülni, hogy állandóan oksági rendszereket építsünk fel, ez a sematizálás megkönnyíti a gondolkodást, de a valóság ennek számtalanszor ellentmond, mert egy bizonyos oknak csak azután látszik logikusnak az okozata, amikor az az okozat bekövetkezett, előtte számtalan más út is elképzelhető. Ez a gondolkodás is tetten érhető a regényben, s ez alapvetően ellentmond a klasszikus regényépítés létfilozófiájának. Nem hiszem, hogy bárki is képes lehet egy kor objektív megítélésére, ezer szálon ki vagyunk szolgáltatva a saját látásmódunknak, annak a szemléleti távlatnak, ami a mi társadalmi stb. helyzetünkből látható. Mondhatom, hogy olyan korban élünk, amikor a szellem vesztésre áll, de ez nem jelent semmit, mert nem biztos, hogy igaz, másrészről, a szellem soha nem fog veszteni.

 

Mit gondol, hogyan változnak a társadalomban, illetve a narrátorban a cégvezető karakteréhez kapcsolódó előfeltevések? Ön hogyan közelített hozzá a felkészülés idején?

A legfontosabb változás nem az, hogy lekopik a főhősről a sematikus cégvezető-kép, hanem hogy a narrátor megérti őt, és változtat az ostorozó, profetikusan ítélkező magatartásán. Ott fordul a történet úgymond érzelmesebb irányba, hiszen, ha addig nem láttuk ennek a főhősnek a hozzánk hasonló esendőségét, akkor itt már biztosan érezzük, hogy nem az élet császáráról van szó. Szeretem ezt a szereplőt, hisz valamilyen mértékben mindahányan gyarlóságokon vergődve éljük az életünket.

 

Hay_cegvezeto.jpgTöbb szöveghelyen háttérbe szorul a narráció, amit a töredékes mondatok is kifejeznek. A könyv bemutatóján úgy fogalmazott, hogy az írásban nem ismer kegyelmet. Mely részek jelentettek nagy kihívást gondolati szempontból?

Nehéz erre jól válaszolni, mert azok íróilag a legizgalmasabb pillanatok, amikor nehézség van. A nehézségek, vagy nevezzük kihívásoknak, épp azok a helyek, ahol a legmélyebbre lehet menni, s persze ez az igazi tétje a szövegnek. Ugyanakkor persze van egy nagy elvi tétje ennek a munkának. A szöveg mélyén ütközik az a gondolkodás, amikor az ember csak külsődlegességként viszonyul a világhoz, logikusan működős tárgyszerűségként, s az, amikor a létet közvetlenségként éled meg. A narrátor ez utóbbit képviseli. Azért kellett ezt a hangnemet és erőt használnom, mert piszok erős az ellenoldal. A másokkal való mély érzelmi elkötelezettség nélkül nem élhető meg a valóság, ha ez hiányzik belőled, akkor az egész világ idegenségként jelenik meg; ha ez az érzelmi elkötelezettség nincs meg benned, minden teljesen üres, hiába a folyamatos gyarapodás, e nélkül a lét folyamatos világvesztés lesz. Az evangéliumok szeretetfogalma is szerintem így értelmezhető, a világhoz való bensőséges és mély érzelmi kapcsolódás. Ha a szentlelket, vagy az újabb fordításokban szent szellemnek nevezett istenrészt nézem, számomra az sem más, mint a léleknek az a képessége, hogy a másik felfedezése által kötődni tudjon a világhoz, mint otthonossághoz. A könyvnek ez a belső szellemi tétje, hogy mitől válik érvényessé a cselekedet, miként tudom a cselekedetet lehasítani a pragmatikusság egyszerű ridegségéről.

 

Feltevődik a kérdés, hogyan lehet kiállni a könyvben illusztrált életmódból? Ön szerint mit jelent felszámolni a céget?

Talán nem kell felszámolni a céget, inkább csak átalakítani. Az a kérdés, hogy úgy turkálok-e a világban, mint egy botanikus a növénykupacban, vagy része vagyok. Ezt a legegyszerűbb életeseményekben is átélhetjük, amíg csak válogatok, hogy melyik nő legyen az enyém, ha lehet, mindet szeretném persze, főleg használni, addig nem alakul ki az a mély egység a másikkal, amire épülhet egy család, amibe érdemes születnie gyerekeknek. A másikkal, rajta keresztül a dolgokkal és cselekedetekkel való érzelmi azonosság a világot kiemeli az idegenségből. Az ember csak így és ekkor tudja megélni, hogy van. Hangsúlyozom, ez nem az aszketikus életelutasítás, mert az az én szememben kiiratkozás a világból.

 

Kérdezett: Pál-Lukács Zsófia


Főoldal

2021. április 21.
Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái
Búgó gyökerek, avagy zeller a TiszántúlonEgy asztalnál szeptemberben a szentekkel
Poós Zoltán: 1979. december 3. – LőkösházaBabiczky Tibor versei Kopriva Nikolett verseiMarkó Béla versei
Oravecz Imre: AlkonynaplóAbafáy-Deák Csillag: Ad actaMegyeri Edit Tünde: VasárnapTőzsér Árpád: Északi emberek – Naplójegyzetek 2018/19-ből
Márton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA