Megkérdeztük a „karanténban”
Szvoren Edinát
Amikor beütött a vírus-krach, sokan azonnal valami járványtematikájú olvasmány után nyúltak: pestis, bezárkózás, világvége. Neked mi volt az első „könyves” reakciód, miket olvastál akkoriban?
Nem gondoltam, hogy az olvasmányaimmal reagálnom kéne a járványra, de ahogy így elnézem, ettől függetlenül is karanténkompatibilis könyvek kerültek a kezembe: Danyiil Harmsz, Petrusevszkaja, Kafka, akit persze évente kétszer-háromszor előveszek, Jon Fosse két könyve is (nagy meglepetés).
Mások filmekkel, sorozatötletekkel jöttek, virtuális színházat, karanténkoncerteket ajánlottak, láthatóan felértékelődött a különféle médiaszolgáltatók szerepe is, özönlöttek a címek: mintha egy nagy mozivá alakult volna a világ. Tény, bőséges a kínálat, ha az ember tényleg ráér – te ráértél? Milyen jó sorozatba vagy filmbe futottál bele, milyen színházi produkciót, koncertet láttál, amelyet szívesen ajánlanál nekünk?
Az iskolai teendőim annyira lefoglaltak, hogy, főképp az első időkben, örültem, ha minden nap könyvhöz jutottam. Persze sok mindent gondosan elmentettem, elraktároztam, felírtam, színházi közvetítéseket, koncertfelvételeket, múzeumi tárlatokat, nyilvánossá tett szótárakat, szakkönyveket, amikből semmit, de semmit nem néztem, nem hallgattam meg, nem kerestem föl, még csak rá se klikkeltem. Az a gond velem, hogy nagyon telítődnöm kell valami olvasmánnyal vagy általában az olvasással, hogy úgy érezzem, eljött az ideje valami másnak, valami másféle benyomásszerzésnek, idő szűkében pedig rendszerint végképp csak az olvasás és a munka (tanítás és írás) háromszögében telik az életem, legalábbis oda vágyom, ebbe a jól ismert, nekem nagyon is sokat mondó zártságba.
És mit írtál vagy írsz ezekben a napokban-hetekben?
Rendezgetem, illetve újabb darabokat írok a tavaly elkezdett Ohrwurm-sorozathoz – szintén karanténkompatibilis abszurd írások, rövidek, zártak, egylélegzetűek. Úgy tűnik, én magam is karanténkompatibilis vagyok.
(Kérdezett: Kiss László)
