Megkérdeztük

 

 Beck_Tam__s_2017_aug.JPG

 

Megkérdeztük Beck Tamást

 

 

Ön Zalaegerszegen él és dolgozik, csak akkor jön Pestre, ha valami dolga akad. Legutóbb 2015 végén beszélgettünk a Magvető Kiadónál megjelent novellás- és verseskötetével kapcsolatban, akkor vette át a Petri-díjat. Mi történt azóta?

 

Korrigálnék: 2014 decemberében vettem át a Petri-díjat, legutóbbi beszélgetésünket követően, mint kuratóriumi tag, beszédet mondtam Szaniszló Judit Petri-díjának átadásán. Ha arra a kérdésre kell válaszolnom, mi történt azóta, az életemet a novelláimhoz hasonlítanám: történések elsősorban a „főszereplő” tudatában zajlanak, a külső cselekmény minimális. Megszokott életrendemet nem borította fel szignifikánsan a kettős könyvmegjelenés, illetve az ezzel járó kötelezettségek. Hatások természetesen bőségesen értek ebben a két évben is, és nem hagyták érintetlenül a személyiségemet.

 

Örömmel láttam novellapublikációit a Bárkában.  Úgy tűnik, az újabb írásaiban a groteszk látásmód továbbra is sajátja. Az alkotó hogy érzi, van valamilyen elmozdulás?

 

A groteszkről minden olvasónak törvényszerűen Örkény jut eszébe, s ezt én annyiban megerősíteném, hogy minél inkább az Ön által említett groteszk látásmód uralja valamely művemet, terjedelmi szempontból annál inkább az egypercesek felé tendál. Mindettől elvonatkoztatva: a groteszktől nem idegen a humor, s utóbbi nélkül bizony nem elviselhetőek bizonyos traumák, mint mondjuk egy szeretett személy elvesztése vagy egy hajdanvolt barátban való mélységes csalódás, az egzisztenciális értelemben vett kudarcokról nem beszélve. A fentiekkel összhangban kijelenthetem ugyanakkor, hogy hosszabb novelláimban nem annyira jellemző a groteszk dominanciája. Elgondolkodtató persze, az elmúlt két évben vajon miért született egyre több kispróza a „műhelyemben”.

 

Érlelődik egy újabb novelláskötet?

 

Csak lassacskán érlelődik; éppen azért, mert mostanság leginkább kompakt alkotásokat teszek le úgymond az asztalra. Tavaly szerettem volna kicselezni önmagamat, s egyperces fiktív naplóbejegyzésekből hosszú hónapok alatt fabrikáltam egy nagyobb epikai művet, mely azonban egyöntetű elutasításra talált a számomra meghatározó kiadók részéről. S mivel az ő véleményüket semmiképp sem hagyom figyelmen kívül, a konzekvenciákat levonva ezzel a sajátos műfajjal nem kísérletezem tovább. Más kérdés, hogy az ominózus mű bizonyos részei talán eredeti kontextusukból kiragadva is megállhatják a helyüket, később tehát még felhasználhatom őket.

 

Isten_szemtelenul.jpgAz Isten szemtelenül fiatal prózakötetnek és a Más él benned verseskötetnek milyen visszhangja volt?

 

Egy kifejezetten személyeskedő pamfletet leszámítva meglehetősen pozitív kritikák születtek. Ehelyütt nem térek ki a különböző recenziók megállapításaira, de nagyon jólesett például, hogy egy határon túli magyar orgánum zsurnalisztája is felfigyelt a novelláskötetemre. És ne csapjuk be magunkat: bármelyik kortárs magyar novellistának megmelengeti a szívét, ha Csáth Gézához, Cholnoky Viktorhoz hasonlítják, akkor is, ha nyilvánvaló túlzásról van szó.

 

Mindkét kötet címlapján egy-egy férfifej sziluett látható, egyszerre jelentek meg, emiatt sokan gondoltuk „ikerkönyveknek”. Azt mondta a borítókról, hogy az általuk sugallt anonimitás jelentheti azt, hogy lényegtelen a szerző személye; hiszen általános, mindenkit foglalkoztató emberi problémákat közelít meg. Azt a műhelytitkot is megosztotta, hogy a kész szöveg tulajdonképpen már a tudatalattiban összeáll és az ihlet pillanataiban mindössze az történik, hogy médiumként a tudat szintjén is megjeleníti az öntől de facto függetlenül elkészült művet. Egyetért ezzel a megfogalmazásával, vagy módosult esetleg?

 

A két megállapítás összefügg. Éppen azért lényegtelen a szerző személye, mert az ő esetében csupán médiumról van szó. A szépírás véleményem szerint ugyanazon képességeket követeli meg művelőjétől, amelyekkel az értő olvasó is rendelkezik. Csak éppen itt a tudatalatti tartalmainak artikulációja megy végbe. Minden olvasás persze az úgynevezett horizont-összeolvadás jellegével bír, s mint ilyen, bizonyos fokig szubjektív, egyúttal torzításoktól sem mentes. A szerző személyének fentebb említett lényegtelensége egyébként korlátokat kell  hogy szabjon az írói becsvágynak. Praktikus okokból is: kellő alázat híján ugyanis nem születnek remekművek.

 

A filozófiával való foglalatosság, a szépírói munka és a politikai publicisztika, ez a hárommas_el_benned.jpg tevékenység hogyan működik egyszerre Önnél?

 

Úgy, hogy három különböző agyterületet vesz igénybe. A szépirodalom és a közéleti publicisztika számomra pihenés a tudományos munka után. Szükségem van arra, hogy az agyam másik része pihenjen addig, míg mással foglalkozom. Utána újult erővel tudom belevetni magam a munkába.

 

Hogyan, honnan jönnek a novellatémák?

 

Az írói lét egyfajta parazitalét; jár az író a világban, és amit csak összeszed véletlenül vagy készakarva a környezetéből, azt mind esztétizálja, tehát belefoglalja a műveibe.

 

Ez konkrétan hogyan történik?

 

Kétféleképpen írok, egyszer megírom fejben, másodszor pedig már csak leírom a gépbe. Amikor fejben írok, megiszok egy csésze jó erős olasz kávét, befekszem egy sötét szobába, beteszem a füldugót a fülembe és írok magamban. Amit így megjegyeztem, utána lejegyzem. Annyi apró munka van a papírra vetésben vagy klaviatúrán dolgozásban, hogy finomítok a fogalmazáson, esetleg egy-két szót kicserélek. Legelőször a téma van meg, de amikor elkezdek egy prózát, akkor vagy csak a végét tudom, és nem tudom, hogy jutok el odáig, vagy pedig mindent tudok, csak azt nem, hogy mi lesz a vége. Ez a két opció. Azt gondolom, hogy a spontaneitásnak sokkal nagyobb szerepe van az irodalmi művek alkotásában, mint a tudatosságnak.

 

Ön szerint a költőnek tudomásul kell vennie, hogy a szépirodalom megértésének képessége kevesek kiváltsága. Hogy értsük ezt?

 

Anélkül, hogy az „alacsony tömegre” vonatkozó babitsi imperatívuszt felidézném, kijelenthető, hogy a líra mintegy „arisztokratikus” műnem. Relatíve kevesen olvasnak kortárs verset, még kevesebben értik meg az olvasottakat. Nincs ezzel semmi baj. A líra popularizálására történhetnek persze heroikus kísérletek.

 

Verseket ír mostanában? Vagy a jelen időszak inkább kedvez a prózának?

 

Úgy érzem, a verseimből a lendület átköltözött a novellákba. Egy lendület nálam egy novella erejéig ki tud tartani, egy regény erejéig már nem.  Sajátos középút, a vers túl rövid talán nekem most már, a regény viszont túl hosszú. Szigorúan csak terjedelmileg értem, egy vers is ugyanolyan értékes, mint egy regény. Nekem most a novella passzol vagy a kispróza. Kérdésére válaszolva: természetesen ma is írok verseket, bár az akadémikus bölcselet, illetve a közéleti publicisztika sok időmet elveszi. Külön öröm számomra, hogy egy Erkel-díjas zeneszerző műveket komponált többek között két költeményemre is, üröm az örömben ugyanakkor, hogy megjelentetésükre egész egyszerűen nem talált szponzort. Tényleg bolond lenne, aki poétává lesz Magyarországon?

 

Kérdezett és fotózott: Szepesi Dóra

Beck Tamás prózái

Beck Tamás három rövidprózája

Beck Tamás: Halottak napja, Kapcsolat, Neked a duplája


Főoldal

2017. augusztus 28.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Arany János szépirodalmi és esszépályázatPályázatot hirdet a Színházi Kritikusok CéheHét ország írói szerepelnek a tizedik Margó Irodalmi Fesztivál és KönyvvásáronKönyvtárlat VII. – Játékos évad
Versek
Kiss Ottó: Állatok, erdő, bátorságFilip Tamás verseiFarkas Wellmann Éva parancsolat-verseiTurai Laura versei
Prózák
Onyanyi munyu, avagy bevezetés a kútológia elméletébeAutóink egészsége mindannyiunk érdekeHajós Eszter: Virágot gyógyítaniFerdinandy György: Portréfilm
Kritikák
A csalás nem ámítás - Kürti László könyvéről A romlékony anyagon túlHáta mögött délPárkapcsolati kórkép
Esszék, tanulmányok
A dilemmás költő - Közelítések Csoóri Sándor kései verseihez Ilia Mihály: Háromszéki orvosokA radikális hasonlóság elve Csoóri Sándor költészetébenCsoóri Sándor és a „bartóki” modell
Drámák
Vörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: RendezésV á r k e r t i J u l i s k a, avagy a szerelmi bűzfészek
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA