Megkérdeztük

 

 Beck_Tam__s_2017_aug.JPG

 

Megkérdeztük Beck Tamást

 

 

Ön Zalaegerszegen él és dolgozik, csak akkor jön Pestre, ha valami dolga akad. Legutóbb 2015 végén beszélgettünk a Magvető Kiadónál megjelent novellás- és verseskötetével kapcsolatban, akkor vette át a Petri-díjat. Mi történt azóta?

 

Korrigálnék: 2014 decemberében vettem át a Petri-díjat, legutóbbi beszélgetésünket követően, mint kuratóriumi tag, beszédet mondtam Szaniszló Judit Petri-díjának átadásán. Ha arra a kérdésre kell válaszolnom, mi történt azóta, az életemet a novelláimhoz hasonlítanám: történések elsősorban a „főszereplő” tudatában zajlanak, a külső cselekmény minimális. Megszokott életrendemet nem borította fel szignifikánsan a kettős könyvmegjelenés, illetve az ezzel járó kötelezettségek. Hatások természetesen bőségesen értek ebben a két évben is, és nem hagyták érintetlenül a személyiségemet.

 

Örömmel láttam novellapublikációit a Bárkában.  Úgy tűnik, az újabb írásaiban a groteszk látásmód továbbra is sajátja. Az alkotó hogy érzi, van valamilyen elmozdulás?

 

A groteszkről minden olvasónak törvényszerűen Örkény jut eszébe, s ezt én annyiban megerősíteném, hogy minél inkább az Ön által említett groteszk látásmód uralja valamely művemet, terjedelmi szempontból annál inkább az egypercesek felé tendál. Mindettől elvonatkoztatva: a groteszktől nem idegen a humor, s utóbbi nélkül bizony nem elviselhetőek bizonyos traumák, mint mondjuk egy szeretett személy elvesztése vagy egy hajdanvolt barátban való mélységes csalódás, az egzisztenciális értelemben vett kudarcokról nem beszélve. A fentiekkel összhangban kijelenthetem ugyanakkor, hogy hosszabb novelláimban nem annyira jellemző a groteszk dominanciája. Elgondolkodtató persze, az elmúlt két évben vajon miért született egyre több kispróza a „műhelyemben”.

 

Érlelődik egy újabb novelláskötet?

 

Csak lassacskán érlelődik; éppen azért, mert mostanság leginkább kompakt alkotásokat teszek le úgymond az asztalra. Tavaly szerettem volna kicselezni önmagamat, s egyperces fiktív naplóbejegyzésekből hosszú hónapok alatt fabrikáltam egy nagyobb epikai művet, mely azonban egyöntetű elutasításra talált a számomra meghatározó kiadók részéről. S mivel az ő véleményüket semmiképp sem hagyom figyelmen kívül, a konzekvenciákat levonva ezzel a sajátos műfajjal nem kísérletezem tovább. Más kérdés, hogy az ominózus mű bizonyos részei talán eredeti kontextusukból kiragadva is megállhatják a helyüket, később tehát még felhasználhatom őket.

 

Isten_szemtelenul.jpgAz Isten szemtelenül fiatal prózakötetnek és a Más él benned verseskötetnek milyen visszhangja volt?

 

Egy kifejezetten személyeskedő pamfletet leszámítva meglehetősen pozitív kritikák születtek. Ehelyütt nem térek ki a különböző recenziók megállapításaira, de nagyon jólesett például, hogy egy határon túli magyar orgánum zsurnalisztája is felfigyelt a novelláskötetemre. És ne csapjuk be magunkat: bármelyik kortárs magyar novellistának megmelengeti a szívét, ha Csáth Gézához, Cholnoky Viktorhoz hasonlítják, akkor is, ha nyilvánvaló túlzásról van szó.

 

Mindkét kötet címlapján egy-egy férfifej sziluett látható, egyszerre jelentek meg, emiatt sokan gondoltuk „ikerkönyveknek”. Azt mondta a borítókról, hogy az általuk sugallt anonimitás jelentheti azt, hogy lényegtelen a szerző személye; hiszen általános, mindenkit foglalkoztató emberi problémákat közelít meg. Azt a műhelytitkot is megosztotta, hogy a kész szöveg tulajdonképpen már a tudatalattiban összeáll és az ihlet pillanataiban mindössze az történik, hogy médiumként a tudat szintjén is megjeleníti az öntől de facto függetlenül elkészült művet. Egyetért ezzel a megfogalmazásával, vagy módosult esetleg?

 

A két megállapítás összefügg. Éppen azért lényegtelen a szerző személye, mert az ő esetében csupán médiumról van szó. A szépírás véleményem szerint ugyanazon képességeket követeli meg művelőjétől, amelyekkel az értő olvasó is rendelkezik. Csak éppen itt a tudatalatti tartalmainak artikulációja megy végbe. Minden olvasás persze az úgynevezett horizont-összeolvadás jellegével bír, s mint ilyen, bizonyos fokig szubjektív, egyúttal torzításoktól sem mentes. A szerző személyének fentebb említett lényegtelensége egyébként korlátokat kell  hogy szabjon az írói becsvágynak. Praktikus okokból is: kellő alázat híján ugyanis nem születnek remekművek.

 

A filozófiával való foglalatosság, a szépírói munka és a politikai publicisztika, ez a hárommas_el_benned.jpg tevékenység hogyan működik egyszerre Önnél?

 

Úgy, hogy három különböző agyterületet vesz igénybe. A szépirodalom és a közéleti publicisztika számomra pihenés a tudományos munka után. Szükségem van arra, hogy az agyam másik része pihenjen addig, míg mással foglalkozom. Utána újult erővel tudom belevetni magam a munkába.

 

Hogyan, honnan jönnek a novellatémák?

 

Az írói lét egyfajta parazitalét; jár az író a világban, és amit csak összeszed véletlenül vagy készakarva a környezetéből, azt mind esztétizálja, tehát belefoglalja a műveibe.

 

Ez konkrétan hogyan történik?

 

Kétféleképpen írok, egyszer megírom fejben, másodszor pedig már csak leírom a gépbe. Amikor fejben írok, megiszok egy csésze jó erős olasz kávét, befekszem egy sötét szobába, beteszem a füldugót a fülembe és írok magamban. Amit így megjegyeztem, utána lejegyzem. Annyi apró munka van a papírra vetésben vagy klaviatúrán dolgozásban, hogy finomítok a fogalmazáson, esetleg egy-két szót kicserélek. Legelőször a téma van meg, de amikor elkezdek egy prózát, akkor vagy csak a végét tudom, és nem tudom, hogy jutok el odáig, vagy pedig mindent tudok, csak azt nem, hogy mi lesz a vége. Ez a két opció. Azt gondolom, hogy a spontaneitásnak sokkal nagyobb szerepe van az irodalmi művek alkotásában, mint a tudatosságnak.

 

Ön szerint a költőnek tudomásul kell vennie, hogy a szépirodalom megértésének képessége kevesek kiváltsága. Hogy értsük ezt?

 

Anélkül, hogy az „alacsony tömegre” vonatkozó babitsi imperatívuszt felidézném, kijelenthető, hogy a líra mintegy „arisztokratikus” műnem. Relatíve kevesen olvasnak kortárs verset, még kevesebben értik meg az olvasottakat. Nincs ezzel semmi baj. A líra popularizálására történhetnek persze heroikus kísérletek.

 

Verseket ír mostanában? Vagy a jelen időszak inkább kedvez a prózának?

 

Úgy érzem, a verseimből a lendület átköltözött a novellákba. Egy lendület nálam egy novella erejéig ki tud tartani, egy regény erejéig már nem.  Sajátos középút, a vers túl rövid talán nekem most már, a regény viszont túl hosszú. Szigorúan csak terjedelmileg értem, egy vers is ugyanolyan értékes, mint egy regény. Nekem most a novella passzol vagy a kispróza. Kérdésére válaszolva: természetesen ma is írok verseket, bár az akadémikus bölcselet, illetve a közéleti publicisztika sok időmet elveszi. Külön öröm számomra, hogy egy Erkel-díjas zeneszerző műveket komponált többek között két költeményemre is, üröm az örömben ugyanakkor, hogy megjelentetésükre egész egyszerűen nem talált szponzort. Tényleg bolond lenne, aki poétává lesz Magyarországon?

 

Kérdezett és fotózott: Szepesi Dóra

Beck Tamás prózái

Beck Tamás három rövidprózája

Beck Tamás: Halottak napja, Kapcsolat, Neked a duplája


Főoldal

2017. augusztus 28.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
A Parancsolatok BékéscsabánÚjabb hat monográfiát jelentetett meg az MMATompa Andrea és Bödőcs Tibor nyerte az idei Libri irodalmi díjakat 1% a Körös Irodalmi Társaságnak
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Szil Ágnes versei Kiss Georgina verseiOravecz Péter verseiNagy Dániel versei
Prózák
Soltész Béla novellái Haász János: ÜzenetLőrincz György: Bécs fölött a Hargitát…„Legszebb munkámat mérgezik meg”
Kritikák
Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatáránHizlaló pöttyösGrecsó Krisztián: Téli napló
Esszék, tanulmányok
Újraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdésA kiegyezés megítélése az 1919 és 1945 közötti magyar historiográfiábanGrendel Lajos irodalmi és közéleti szerepvállalásai
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA