Kolozsi Orsolya
Apák és fiúk és megalkuvások
Benedek Szabolcs: Ez nem Amerika
Benedek Szabolcs regényírói tehetségét számos alkalommal bizonyította már, mint ahogyan a történelemben vagy a popzenében való jártassága sem ismeretlen az olvasók előtt. Legújabb kötete, a Helikon Kiadónál megjelent Ez nem Amerika is ötvözete ezeknek a témáknak, hiszen előterében egy fiktív rockzenekar, a Halolaj frontembere áll, ám a regény valójában egy három generáció történetét elmesélő családtörténet, mélyen az 1945 utáni, napjainkig tartó magyar történelembe ágyazva. A jelenkori szál nagyon közeli, a pandémia lezárásai után vagyunk, a zeneipar éppen az újranyitással néz szembe, a huszonöt éve működő, közepesen ismert zenekar ismét koncertezni kezd, de valami mintha megváltozott volna a kényszerű bezártság alatt. Innen indul a történet, hogy aztán elmesélje a zenekar válságán kívül az énekes, Becsey Marci személyes krízisét, és az ő történetén keresztül a Kádár-korszakban párttitkárságig menetelő újságíró apjáét, valamint nagyapjáét, akinek az 1956-os forradalom utáni megtorlásokban bíróként volt nagy szerepe. Három férfi áll a középpontban, három magatartásforma és három, egymást követő történelmi korszak. A centrum egyértelműen Marci története, hiszen ez a másik kettő kiindulópontja is, a múltba visszatekintő elbeszélések mindig az ő jelenébe vágva jönnek elő, innen indulnak el és ide is térnek vissza. Bár három generáció sorsát vázolja fel a háttérben maradó, mindentudó elbeszélő, ezeknek a sorsoknak az egymáshoz való viszonya, egymásra hatása viszonylag kibontatlan marad. Az apák és fiúk kapcsolatai nem tudnak igazán meghatározóvá válni, Marci döntései mögött nem látjuk az apai, nagyapai mintákat, a gyerekkorból hozott traumákat, a jelenben így nem tud megjelenni a múlt. Mintha nem is lenne fontos ez a viszonyrendszer, a bíró, az újságíró és a rockzenész lehetnének akár külön család tagjai is, bár tudjuk, hogy közeli rokonok, ez mégsem tud szervesen beépülni a szövegbe. Úgy tűnik, a szerző számára fontosabb volt az adott kor bemutatása, mint az, hogyan élnek tovább az apák döntései, kudarcai, megoldásai a fiúkban, így ez a kapcsolatrendszer a regény egyik leghalványabban megrajzolt összefüggésrendszere maradt.
Sokkal jobban sikerült ez egyes szereplők beágyazása a történelmi korszakokba, szépen felépül a nagyapa, Becsey Mihály élettörténete, politikai karrierje, a forradalom utáni szerepe a megtorlásokban. Benedek Szabolcs kiválóan megrajzolja azt a pályát, melyet befutva egy nem különösebben törtető, becsületes és szorgalmas ember végül a rendszer kiszolgálójává válik. Nagyjából ugyanezt az utat követi fia, Árpád is, aki irodalmi, majd újságírói ambíciókkal indul, hogy végül párttitkár legyen, majd a rendszerváltás után eldugják egy alföldi mezőváros kulturális lapjának főszerkesztői székébe. Az ő fia, Marci már nagyrészt a rendszerváltás utáni idők gyermeke, talán nem véletlen, hogy felmenőivel ellentétes utat választ, irodai szorgoskodás helyett egy rockzenekar lázadó frontembere lesz, és elutasítja a hagyományos családmodellt, a kötöttségeket is. Húsz év után válik csak egyértelművé számára, hogy életformája valójában alig különbözik a mindenki számára jól ismert hétköznapi taposómalomtól, és nem is igazán tartogat több szabadságot annál: „Szóval ez is csak mókuskerék, még ha nem is egy ócska irodában tekeri.” Az erre lassanként ráébredő főhős életközépi válsággal is küzd, és az ennek testi formát is adó potenciaproblémák is aggasztják. Ez a lélektani szál az egyik legérdekesebb rétege a regénynek, az életút nagyjából felének „sötét erdejében” nagyon sok probléma tűnik fel élesen: a rocksztár magányossága, lányával való felszínes kapcsolata, addigi pályájának lehetséges vége, de még egyik fiatalkori „botlása” is felbukkan, hogy bűntudattal és a lebukástól való félelemmel is mélyítse az egyébként sem felszínes problémákat. Ennyi egymásra rétegződő kérdés is elég volna, de Benedek nem éri be ennyivel, rengeteg egyéb kérdésre, többek között a pandémiára, a Mee Too-mozgalomra is reflektál. A lélektaniság így elsikkad, nem marad elég tér a kibontásához, a zenekar tagjainak beszélgetései, sőt sokszor Marci belső monológjai is üresek, közhelyesek. Nem teljesen világos, hogy ennek oka van-e (ezzel is érzékeltetni ennek a kulturális közegnek az ürességét, melyet a fejezetek elejére helyezett gyenge Halolaj-dalszövegek részleteivel is erősít) vagy egyszerűen így jött össze, és nem sikerült igazi élettel megtölteni, felejthetetlenné tenni a nagy baráti beszélgetéseket. A regény szerkezete arányos, felépítése remek: a nagyapa, az apa és a fiú története külön-külön is jól követhető, és szépen eggyé is dolgozza, egymásba kapcsolja ezeket a korszakokat és életeket az író. Főhősei árnyalt, sok szempontból bemutatott figurák, mégsem tudnak igazán életre kelni, plasztikussá válni. Benedek ugyanakkor egy emlékezetes mellékszereplőt teremt, Emmát, a nagyapa feleségét (Marci nagyanyját), aki magába zárkózva, rendszerektől független kívülállóként éli le hosszú és alapvetően eseménytelen életét. Mégis ő az egyik legizgalmasabb szereplő, az egyetlen valódi lázadó, olyan karakter, akire kíváncsiak vagyunk, akinek ellentmondásai egy hús-vér alak sokszínűségét idézik. Hozzá képest Marci anyja, felesége, lánya és húga is elnagyolt szereplők csupán, ahogy Tamara, a múlt sötét árnyaként felbukkanó nő is.
A cím a szövegben lépten-nyomon előkerül, más és más szövegösszefüggésben hangzik el, de az adott kontextusban legtöbbször a magyar viszonyokat állítja szembe egy képzelt amerikai ideállal: „Ez nem Amerika, ahol mindenféle hányaveti ruhákba öltözhetnek a jampecek, az egyenruha mégiscsak egyenruha.” Amerika egyértelműen ellentéte a magyar viszonyoknak, a szabadság hazája, olyan hely, ahol teljesülhetnek az álmok: „Jegyezd meg, fiam, ez nem Amerika, ahol ingyen teljesülnek az álmok.” És mi a helyzet itthon? A három férfi története egyaránt azt példázza, hogy ez nem az álmok hazája, nem volt az az 1950-es években, a Kádár-korszakban sem, de a rendszerváltást követően sem jött el az áhított amerika, mely itt sokkal inkább egy életérzés, mint egy ország neve. Mert ha van központi kérdése ennek a könyvnek, akkor az éppen a szabadság – nemcsak a történelem horizontjáról, hanem az egyén felől nézve. Három generáció sorsa bizonyítja, hogy az álmokat el kell temetni, hogy lemondás, kompromisszum nélkül nem lehet előrejutni. Mekkora megalkuvásra képes az ember? Mekkora árat hajlandó fizetni azért, hogy előbbre jusson, hogy közelebb kerüljön a vágyaihoz? Testi tünetekben, elmagányosodásban, sikertelen házasságban, társadalmi számkivetettségben, boldogtalanságban mérhető az ár mindhárom férfi történetében, az olvasóhoz korban a legközelebb álló Marciéban is, bizonyítva, hogy ez még mindig nem Amerika.
Helikon Kiadó, Budapest, 2022.
Megjelent a Bárka 2023/2-es számában.