Baráth Tibor
Egy archetípus történetei
Izer Janka: Ezért nem alszom nálad
Izer Janka debütáló novelláskötete az Ezért nem alszom nálad egy ígéretes prózaírót jelent be, aki annak ellenére, hogy pályája elején jár, már nagyon tudatosan szerkeszti meg novelláit, és komponálja őket ciklusokká, sőt képes egy olyan egységes világot létrehozni, amely kissé a regényszerűség felé billenti első könyvét. Az írói eszköztár tudatos kiaknázása, a természetes, autentikusnak tűnő írói hang meglelése elvitathatatlan erényei e kötetnek, amely 15 elbeszélés összefűzésével huszonéves lányok útkeresését járja körül: hogyan próbálnak a femme fatale archetipikus alakjába helyezkedni és ott helytállni, még akkor is, amikor sebezhetőségük és kudarcuk már szemmel látható.
A kötet értelmezése természetesen közelről sem egyszerűsíthető le ennyire, már a bibliai Dávid és Betsabé történetét felelevenítő mottó is jelzi e szövegek többarcúságát. Egyrészt elvitathatatlan, hogy Betsabé a femme fatale egyik korai alakja, aki ellenállhatatlan hatást fejt ki az uralkodóra. Másrészt azonban a kiemelt passzusban szó sincs csábításról, még kevésbé szabad akaratról, a nő teste a férfi tulajdonának tűnik, tisztasága pedig a férfi kényétől függ. Az idézet nagyon egyszerű formulával zárul: „azután hazament az asszony”. Ekkor következik az a saramagói kérdés, amelyre Izer Janka kötete is választ keres: „mi történt ezután a nővel – és a nőben?”.
Talán nem meglepő módon a mellékkérdés artisztikusabb módon formálja a szövegeket: a legtöbb elbeszélés minimális cselekménnyel dolgozik, legtöbbször kiragadott, kimerevített pillanatokra fókuszál a narrátor, így a történeti szálat előnyben részesítő olvasók kisebb hiányt érezhetnek. A cselekmény háttérbe szorulása azonban okkal történik: az Ezért nem alszom nálad erősen összpontosít a szereplők lelki folyamataira; míg a történet szintjén az olvasó képzeletére is szükség van, addig a lélekrajzi igény erős kohéziót teremt a novellák között. A cselekményesség visszaszorítása azért is tartható eljárás, mert reális világunk és a fikciós tér között erős hasonlóság fedezhető fel, mindnyájunk számára ismerős, a hétköznapi szituációk ihlette alakokkal, eseményekkel és történetekkel találkozunk. Izer Janka nem igyekszik a nagy mesélő szerepébe bújni, ő a mindennapokban leli meg az irodalmi anyagot, amelyből szövegeit felépíti.
Ez a megállapítás egy szomorú tanulságra, komoly problémára is rámutat: az Ezért nem alszom nálad a szexuális abúzus több formáját is az olvasó elé tárja. A címadó novella csak utalásszerűen: „vettem azóta új zöld nadrágot […] azt mondják, kár volt, bizonyíték lehetett volna. Remélem, te ki tudtad mosni a vért a lepedőből, komolyan, miért nem hitted el, hogy tényleg menstruálok, nálam ez nem csak kifogás, mint a többi nődnél”. Részletesebben foglalkozik a szexuális visszaéléssel a Nagymamám kertésze és a Romlékony összetevők, az előbbiben egy serdülőkorban lévő lány melleit egy felnőtt férfi markolja meg, az utóbbiban a tényleges erőszaktól csak egy hajszál menti meg a főszereplő lányt. Izer Janka ezekben a jelenetekben hatásosan mutatja be a nőket érő atrocitások hirtelenségét, megrázó voltát – és azt, mekkora zavart okozhat egy lány életében, ahogy csak lélektelen testként, a vágyforrás tárgyaként tekintenek rá, milyen irracionális válaszreakciókat vált ki belőlük az abúzus. „Elszégyelltem magam. […] Mentem utána, hogy sajnálom és bocsásson meg, de nem hallotta meg. […] Szörnyű bűntudatom lett” (Romlékony összetevők).
Ám a női szexualitás kibontakozását végigkísérő, a női-férfi kapcsolatokra összpontosító történetek és a narrátori modalitás között olykor disszonancia fedezhető fel. Az elbeszélő több novellában is eltávolító gesztussal él, és ahelyett, hogy – hatásvadász módon – a traumára és az áldozatszerepre helyezné a hangsúlyt, szemtelen, néhol már cinikus hangot üt meg. Az Esemény utáni című novellában például így kommentálja az énelbeszélő a terhességtől való „félelmét”: „úgy tett, mintha értene a tesztekhez, nem árultam el neki, hogy hülyeségeket mond, meg nekem teljesen mindegy, mennyire korán tudják kimutatni, hiszen már két hónapon túl vagyok […] remegett a kezem most is, nem csoda, azt hinné az ember, a tizedik teszt után már nem izgul, mégis, éppen a rutinnal nő a félelem”. A komoly és súlyos témák élüket veszítik a narrátori modalitás miatt, de ez talán abból az útkeresésből következik, amely a novellák alakjait egyaránt jellemzi. Nem felejthető el, hogy egy formálódó, fiatal és a világot kissé félvállról vevő személyiség áll az elbeszélések terében, ha elidegenítőnek hat is olykor a narráció, az énelbeszélés autenticizmusa éppen ebből táplálkozik – a kamaszkorból kilépő főszereplő(k) esetében ez természetes. Izer Janka novellái e szempontból a beavatástörténetek hagyománya felől olvashatók: az esetleges terhességtől megfutamodó férfinak ilyenkor még lehet nevetős emotikonokkal üzenni; e tapasztalatok megszerzése után azonban már nem.
Az Ezért nem alszom nálad karakterei ugyanis jelentékeny átalakuláson mennek keresztül: bár látszólag felszínesek maradnak, akik a világot nem akarják komolyan venni, valójában komoly tanulságokat vonnak le az eseményekből, egyre pontosabban látják át a dolgok valódi mélységét, és egyre jobban feltárul személyiségük spektruma. A kompozíció szempontjából is hangsúlyos helyen, a hetedik novellában (a kötet első felének utolsó novellájában) például a se veled, se nélküled kapcsolatot már egy olyan nő értékeli, aki tisztában van valódi, őszinte érzéseivel: „szakítottunk, közös megegyezéssel, mintha lenne olyan […] azóta havonta egy-egy éjszakán így néz rám, gyönyörködik bennem, és soha, de soha nem vesz feleségül”. A korábbi nőalakokra jellemző hetykeség itt fordul át egy olyan rezignációba, amely a kötet második felében általánossá válik, ezt erősíti a kötet középpontjában álló Tihanyi ekhó című novella is. Ezt a Gólyakalifa-történetet, amely méltán szerepelhetne az év legjobb novelláit összegyűjtő antológiákban, a kompozícióban betöltött, kiemelt helye kulcsnovellává avatja, az énkettőzés eszközével pedig az életvitel olyan áttekintésére és átértékelésére ad lehetőséget, amely a tizenharmadik, Lejárt termék című elbeszélés tanulságához szolgál kiindulóponttal. A Lejárt termék ugyancsak kiemelt helyet tölt be a szerkezetben, ez a kötet szimbolikus lezárása, a kapcsolatoktól, férfiaktól, Pesttől való búcsú ideje (a két záró novella a családi emlékekbe és a természetbe, kellemes magányba való hazatérésnek ad teret): „azon gondolkozom, lehet, hogy most kezdtem el felnőni. Nem fáj annyira lezárni a sehová sem vivő kapcsolatokat”.
A narrátori modalitás néhol elüt a novellák témájától, az író olykor könnyen rajtakapható, mely szimbólumokkal alakítja ki a belső ciklusokat: egy induló szépírónál ezek bocsánatos bűnök, főként, ha a kötetkompozíció ilyen átgondolt, ha az elbeszélések ennyire életszagúak. Fő témája ugyan a nőiség megismerése és kibontakoztatása, mégis tartalmas olvasmányt nyújt mindenki számára: Izer Janka mint szépíró dolgozza fel a huszonéves lányok egy alternatív útját, és bár a problémák fiatal lányok, nők számára ismerősebbek lehetnek, mint minden művészeti produktum, ez is univerzális igazságokat érint.
Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2020.
Megjelent a Bárka 2021/2-es számában.
