Kritikák

 

 Csehy_Zolt__n.jpg

 

Csehy Zoltán

 

Színek könyve

(magyar jarmaniáda, 21–27)

 

21.

 

A hús hogy sír, hogy nyüszít,
amikor felkínálja magát, amikor felkínálkozik,
és hagyja, hogy mustrálják. Aki mustrál,
épp nem hallja a saját húsa hangját, vagy ha hallja,
úgy tesz, mint akit nem érdekel a másik húsa,
a szégyentelenül kitárulkozó (hogy lehet ilyen
szégyentelen és kitárulkozó?), vagy azt gondolja,
mért nem nekem tárulkozik, kínálkozik, nyüszít
a világ összes húsa? Egyetlen érintés, simítás
elég lenne, s máris megalapozná a megszépítő
emlékezetet, enyhítene és csitítana. Ez az, ami
nem adható meg. A hús másikja
mustrálgat, fintorog és elmegy. Összezavarja a fortissimo.
Nem tudja megbocsátani, hogy ilyen hangos.

 

22.

 

Kröger kisasszony, hess, hess, hess! Fi donc! Tessék visszamenni.
A táncrend mindig más, a lépesek szabályai változnak,
a rend rendje, az összmozgás heve,
a próbák áttetszősége marad: félreértéseink,
nyelvbotlásaink legféltettebb
titkainkat árulják el. A nyelvtani nemben véresre hízik
a besúgó barna. (Mondjuk ki, hogy egy ismeretlen
társadalmi kényszer vagy szokás bélsár-kunkora?)
Egy moulinet des dames, és egy francia mondat térszerkezete
nem sokban tér el egymástól. A lábakból és a vállakból
tánc közben
virágok sarjadnak, és beleszaglanak a szavakba.
Kröger kisasszony, az ön változékony grammatikai neme
az örök szecsesszió gyönyörűen lebarnult próbababája.

 

23.

 

Mindig marad valami. Lehetőleg magnak,
magára, vagy csak úgy ott.
Mint ebben a Cimarosa-operában
az előadás után ottfelejtett, még meleg kárpitú kék szék.
Mozart szobájába már nem illene, de itt még otthonos.
A zenében kényelmesebb, kifinomultabb székekre
vágyunk. Néha hintaszékbe, vagy a kifeszített
kottavonalak nyugágyába.
A hangokat, szavakat, metaforákat selejtezik.
Idővel kifelejtik. Otthagyják.
A művészetet rendszeresen szellőztetik.
A klasszikus egyre tisztább, egyre rendezettebb,
egyre – kevesebb.
Pedig úgy kell
bele a por, úgy kell az ott-felejtés, mint
a Sixtus-kápolna nagy, prebarokk konditermébe
a férfiszag.

 

24. (metaforák harca)

 

A pupilláját nadragulyával tágították ki.

Olyan, mint egy bolygó!, mondja a beteg.
Inkább mint egy pizza, mondja az orvos.
Planetáris köd, egy naprendszer
végső stádiuma, mondja a beteg.
Pizza, egy szép, kerek pizza, mondja az orvos.
Egy bolygó születése, az összesűrűsödött
ősköd, csupa kondenzált impulzusmomentum, mondja a beteg.
Pizza con peperoni e prosciuto, mondja nevetve az orvos.
Mi földiek, a formák egyetemes szerelmébe vagyunk zárva, mondja a beteg.
Kicsit megbolygatjuk a sajtot, aztán hagyjuk kihűlni, mondja az orvos.

 

25.

 

Az anyagot a lélek hatja át, gondolták sokáig,
és ez a gondolat teljesen normálisnak tűnt.
Aztán a tudomány kételkedni kezdett,
cáfolt, és most itt állunk az elviselhetetlenül pucér anyagban,
Foucault fölnagyított, meglékelt koponyáján.
Mondhatnia szürkében, melyből még csak
igazi fekete sem lesz.

 

26.

 

Amikor a gazdag jótékonykodik, csak
visszaad valamit, amit tőled vett el.
Mint az őszi föld, mely kiszívta a tavaszt, a nyarat,
vagy a szín, mely fakulni kezd a napon.

 

27. (Stephan George megszólal)

 

Annyi édessége, luxusa van a létezésnek: a hímpávák fejedelmi
kiszolgáltatottsága, a portugál cukrozott füge, a kontratenorok.

A legfentebb, a leglentebbet csak te ismered, fiú,
csak a te tisztaságodban ég el ennyi költői üzemanyag.

Hallani fogod a legtisztább zenét, mert a te füled időt szán a hallásra,
látni fogod a világ csodáit, szimbiózisait, melyek túllépnek az életeden,

te mindig kiválasztott vagy, mert érted nem szülésznő keze nyúlt,
te Jupiter kisportolt combjába voltál bevarrva. Szentélyeid már állnak.

 

Megjelent a Bárka 2018/5-ös számában.


Főoldal

2018. december 06.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Ünnepi Bárka-est és díjkiosztóNagy Gábor és Paszkál Gilevszki kapta a 2019-es Balassi Bálint-emlékkardotElhunyt Tandori DezsőTakács Zsuzsa az Artisjus irodalmi nagydíjasa
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Lanczkor Gábor versei Muszka Sándor verseiGrecsó Krisztián verseiKaracs Andrea versei
Prózák
Kiss Judit Ágnes: FeketemagyarHidi Tünde: ÖrökségEgressy Zoltán: Hold onJózsa Péter: Nicolo kapitány jól fizető útja
Kritikák
A balladák vége - Muszka Sándor: SzégyenOtthonosan a szövegbenHátrahagyottakGyermekkor a szögesdróton túl
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA