Kritikák

 

 PatakiTamas_Murokffy-703x1024.jpg

 

Kolozsi Orsolya

 

Századfordulós akcióregény

Pataki Tamás: Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt

 

Pataki Tamás első, veretes című (Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt) regényének főhőse a fülszöveg szerint „olyan, akár Szinbád, Kakuk Marci, Münchhausen báró”. Bár egyik sem elvetendő párhuzam, a Rezeda Kázmérral való irodalmi rokonság mégis sokkal erőteljesebbnek tűnik. Szinbád nosztalgikussága és rezignáltsága, az öregedéssel való szembenézése helyett itt egy Rezedához hasonlóan féktelen gavallérral találkozhatunk, kinek egész élete a nők körül forog. Az előképek között felmerülhet még Háry János alakja is, a túlzások, a nagyotmondásra való hajlam miatt, de a furfangos, csavaros eszű székely góbék történetszövési stílusa is feldereng a főhős/elbeszélő történeteiben. Ezen kívül Cholnoky Viktor elbeszéléseinek visszatérő hősét, Trivulziót is megidézi, aki az egyik fejezetben hírhedt üvegszemével együtt elő is kerül. Nagy múltú hőstípus tehát Murokffy Tódor Ede, és nem is feltétlenül kell évtizedekkel visszamenni az irodalomtörténetben, hogy előzményt találjunk, hiszen Kerékgyártó István 2009-ben megjelent regényének, a Trüffel Milánnak címszereplője szintén egy, a századforduló Monarchiájában tevékenykedő és hasonlóan bohém, fényűző életet élő pikaró. A Kerékgyártó-regénnyel ellentétben azonban ebben, a pikareszk regény hagyományait felelevenítő szövegben nem dominál sem a társadalom-, sem a jellemrajz, nem közelít túlságosan nagy mélységek felé sem a lélekábrázolás, sem a történelmi korszak bemutatása, elsődleges célja láthatóan és egyértelműen a szórakoztatás.

A szöveg humora pedig elsősorban a nyelvében teremtődik meg. Pataki Tamás rendkívüli leleménnyel alkotja meg a 19-20. század fordulójának pajzán, mégis arisztokratikus nyelvét. A regény fejezetei tobzódnak a hasonlatokban, a mint és az úgy a kulcsszavak, hiszen nincs olyan jelenség, vagy történés, mely ne lenne valamihez hasonlítva, voltaképpen egy hatalmas, színes-szagos hasonlat- és metaforatengerbe kerül a többször is megszólított olvasó: „Egy nagy zokogás volt a város, esett, esett szakadatlanul, s az ólmosult cseppek, mint kis puskagolyók robbantak szét az utcákon futkározó népség fejebúbján. Mindent eláztatott a bolhacombszínű szürkeség; a lányok lázas orcái most olyannak tűntek, mintha hamvat szórtak volna rájuk, (…)” Rendkívül élő szöveg jön létre Murokffy fiktív narrációjából, melyet a csapongó képzelet és a merész képzettársítások jellemeznek. A finom, arisztokratikus nyelvhasználat úgy képes minden arcpirító jelenet leírására, hogy egyetlen pillanatra sem válik trágárrá. Humora is épp ebben az eufemisztikusan fogalmazó, szofisztikáltnak tűnő beszédmódban rejlik, mely képes a legvaskosabb, legnaturalistább aktus vagy látvány megragadására. A Murokffyt körülvevő valóság és annak nyelvi megformálása között feszülő ellentét az, ami a szöveg elevenségét adja és egyik legnagyobb erőssége is. Különösen virtuóz az elbeszélő a különböző vizuális jelenségek megragadásakor, ezekben szinte tobzódik a szöveg. Olyannyira, hogy néha már túl sok is lesz mindez, az emészthetetlenségig sűrűvé, szinte áthatolhatatlanná válik, hiszen nincs olyan jelző, vagy félmondat, melyben ne bújna el egy poén, egy fricska, egy ironikus kiszólás. Talán emiatt válik az egyébként sodró történetvezetésű szöveg sokszor lassúvá, nehezen befogadhatóvá, és valószínűleg csak a poénok felét, harmadát képes felfogni az olvasó, legalábbis első alkalommal mindenképp.

Az a lelemény, mely nyelvi szempontból jellemzi a szöveget, a szerkesztésben kevéssé dominál. A regény fejezetei külön-külön kis történetek, anekdoták Murokffy mozgalmas életének legkülönlegesebb eseményeiből. A túlvilági utazás, a fanyalgó kritikusokat kivégzéssel rettegésben tartó költő, a furcsa alkimista kísérletei, a lányokat elrabló gróf üldözése mind izgalmas történetek, de felépítésük nem hibátlan. Maga a regény mintha tartana valahonnan valahová (bemutatkozással indul, majd a hős halálával zárul), szépen keretezi is az ördöggel való első és harmadik találkozás, de a felfűzött történetek sokszor aránytalanok, félbehagyottak, ráadásul gyakran önismétlőek. A fejezetek roadmovie-szerűen, gyors tempóban következnek egymásra, többségükben az üldözés vagy éppen üldözöttség dominál, Murokffy James Bondként szabadul ki és oldja meg a szituációkat, mindez mégsem képes hosszú távon és tartósan lekötni a befogadót. A pikareszk utazója igazából nem tart sehonnan sehová, nem fejlődik, nem alakul, és ez némi hiányérzetet okoz.

Murokffy erdélyi származású nemes, neve egyrészt erdélyi gyökereit sejteti, másrészt a murok különösebben elszabadult fantázia nélkül is fallikus szimbólumként értelmezhető, különösen akkor, ha ismerjük a címszereplő habitusát, értékrendjét. Élete fókuszában ugyanis egyértelműen a nők állnak, több fejezetben a nők védelmezőjeként tünteti fel magát, de nem gáncs nélküli lovag, a nőket kielégíthetetlen szexuális vágya tárgyaként értelmezi csupán, testük leírására oldalakat szentel, de a nő itt egyértelműen tárgy, gyönyörű és kívánatos luxuscikk, kinek testén kívül nincsen más dimenziója. Védelmezni lehet, megkívánni és elcsábítani, ahogyan ezt fejezetről fejezetre meg is teszi az elbeszélő. Megszámlálhatatlanul sok hódításának lehetünk szemtanúi, nem tud betelni a nőkkel és természetesen a nők sem vele. Ez a megzabolázhatatlan férfiasság és az erőteljes erotikus atmoszféra már a borítón is felsejlik, a regény tehát nem árul igazán zsákbamacskát. Ez a nőket tárgyiasító, nagyon macsó, már-már hímsoviniszta világ rendkívül ellenszenvessé tehetné a hőst, és egyben az egész regényt, még egy nem túlságosan feminista olvasó számára is (különösképpen napjaink #metoo kampányoktól hangos kontextusában), ha nem lenne érezhető az (ön)irónia mindezek mögött. Egy percig sem komolyan vehető a szöveg, nem is akarja, hogy komolyan vegyük és valószínűleg óriásit tévedünk, ha mégis annak vesszük, és nők kizsákmányolásáról, megalázásáról beszélünk. Egy végletekig karikírozott főhős kalandjait követhetjük nyomon, aki egy nyilvánvalóan nárcisztikus, szociopata figura, akit lehetetlen egy percig is komolyan venni, így haragudni sem lehet rá hazugságai, énközpontúsága vagy domináns, kizsákmányoló személyisége miatt. Murokffy egy nyilvánvaló vicc, és még azt sem tudni, hogy ő maga nincs-e száz százalékig tisztában ezzel, és egész magatartása nem csupán az önirónia egy sajátos megnyilvánulási formája-e.

A sokszor csodákkal (vagy határtalan lódításokkal) szegélyezett, mágikus szövegben visszatérő elem az ördöggel való találkozás (és ezt a cím is hangsúlyossá teszi), egészen pontosan három alkalommal próbálja meg az ördög különféle módokon és formákban megszerezni folyamatosan tivornyázó hősünk lelkét. De nincs az az ajánlat, mely a kicsapongó kalandort kísértésbe ejtené, az elkárhozásba vinné, sőt, nemcsak visszautasítja az ördög ajánlatait, hanem minden alkalommal túl is jár az eszén. A fausti probléma regénybe szövése szintén egy ironikus gesztus, hiszen ami nem sikerült a tudásra vágyó, nagy formátumú Faustnak, az az élvhajhász, két lábon járó férfiasságként megjelenő Murokffynak különösebb nehézség nélkül összejön. A gondolkodás és a tudás mindenhatóságára épülő európai értékmodell kifigurázásaként értelmezhető ez a három találkozás, amellett, hogy a szöveg szerveződésén erőteljesen nyomot hagyó népmesei hagyományhoz is köti a regényt.

Pataki regénye kisebb gyengeségei ellenére is sajátos színfoltja a mai fiatal prózának, elüt a most uralkodó trendektől. Humoros polgárpukkasztása szórakoztató olvasmánnyá teszi, s talán nem is kíván többet (és ez egyáltalán nem kis cél) ez a kötet, mint hogy gyönyörűséget és kellemes perceket szerezzen olvasójának Murokkfy életfelfogásának értelmében: „Tudjátok jól, hogy sosem titkoltam: életem minden pillanatában a gyönyört hajszoltam. Ez a bohémek filozófiája, melynek kedvéért könnyű szívvel áldozom fel mindazt, ami a nyárspolgárok számára az élet legfőbb céljának tűnik."

Pataki Tamás: Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2018.

 

Megjelent a Bárka 2018/5-ös számában.


Főoldal

2018. október 29.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Hamarosan nyílik a 24. Marosvásárhelyi Nemzetközi KönyvvásárFekete Vince könyvbemutatója BékéscsabánElhunyt Zudor JánosAz MMA ösztöndíjasainak találkozója a Pesti Vigadóban
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Grecsó Krisztián: VattacukorHalmai Tamás verseiCsillag Tamás verseiBertók László versei
Prózák
Tóth Krisztina: A csizma öltöztetSándor Zoltán: Jelenetek egy kivándorló életébőlLackfi János: Beatles ledarálvaRhédey Gábor novellái
Kritikák
Megtalált kötet - Csillag Tamás Megtalált országáról Az értelmezés füstcsíkjai - a Lözsurnál dö Lüniverről Századfordulós akcióregényTörténetek háború után - Horváth László Imre könyvéről
Esszék, tanulmányok
Kazinczy Ferenc Hamlet-fordításárólObjektív helytörténet szubjektív szemszögbőlA valamikori szlovák településből többnemzetiségű, multikulturális város?Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történet
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA