Kukorelly Endre
Naplótöredékek 1990-ből
1.1
Január 1., hétfő. Egy Csengery utcai lakásban buliztunk Su-val, ez biztos. Nem emlékszem, hogy kerültünk oda. És kik voltak a házigazdák. Mert azt nem jegyeztem föl. Sokszor fogalmam sincs, ki a házigazda, ki a csudával beszélgetek hosszasan és meglepően barátságosan, hogy miért örülnek nekem, és honnan tudják, ki vagyok. Örül, én meg röstellem megkérdezni, ki fia-borja. Ezt a szép kis népies borjat a naplómon kívül még sosem írtam le. Olvasom a naplómat, és eszembe jut, amiről olvasok. Illetve pont hogy nem jut, hanem ott van, és előjön. Napló nélkül szinte semmi, így szinte minden, tehát nem csupán, amit leírtam, hanem a környéke is. Látom, mint valami filmet: olykor éles, inkább kásásesős, erősen szakadozott-töredezett, de megvan.
Ha nem is minden.
Már korántsem nem minden, de még mindenki.
Úgy terveztük, hogy Bécsben szilveszterezünk, nem mentünk. 31-én délelőtt felhívtam Szabó Ákost, és lemondtam. Nem emlékszem, miért. Persze, hogy nem emlékszem, mert nem írtam le. Amerikai fiú, mamája bécsi, festő, nyitottam meg kiállítását, jóban voltunk, aztán eltűntek, soha többé nem láttam őket – már nincsenek meg nekem. Még nem volt internet stb., mint tudjuk. Meg semmi nem volt. Például nem volt szabadság.
Aztán megnézem az előző napi beírást: előbb egy Veres Pálné utcai tömegnyomor buli, innen taxival a Csengerybe. Lovász-lakás, a volt magyartanárnőm, Lovászné lányaival. És kollégák, Földényi F. László, Rácz Péter, Császár Laci, Garaczi, Farkas Zsolt. Kiírom a neveket, a naplómban nyilván nem így szerepelnek. Éjfél előtt eljöttünk, Su-nak csöppet sem tetszik a dolog, otthon anyuval pezsgőzünk, az jobban tetszik neki. Kicsit beteg. Dél körül arra ébredek, hogy, betegség ide vagy oda, rám mászik. Egyszerűen rámmászott, alá van húzva. Bemondják a hírekben, hogy Romániában eltörölték a halálbüntetést. Öt perccel Ceausescuék kivégzése után.
A tévében régi baromság, Az én lányom nem olyan.
1.2
Január 2. Itthon, fejbevágott állapotban. Magyar Napló szerk., kéziratok, új szám összeállítása, bejárási rend. Remek a hangulat amúgy, pezsgőzünk. Haza, lefekszem, Donizetti Szerelmi bájitalát hallgatom. Su jön, fölmondott a Goethe Institutban. Kár. Ajaj. A Látóhatár 98/11-es számában az Azt mondja, aki él. Telefonált Vértessy Péter, hogy írjak a Playboyba. Írjak a Playboyba? Este a Stúdió 90-ben Mészöly, a Napzártában Kende Péter, Vajda Mihály, Schöpflin György. Vajon miket mondtak?
1.3
Január 3. Tasnády Attila Együgyű kísértet című verseskötetét olvasom. Senki nem ismeri. Erdély Miklós Kollapszus orv.-ja óta a legjobb könyv. Egész nap dolgozom, tévé-műsorterv, írok azoknak, akiket betervezek. Balassa, Földényi, Garaczi, Németh Gábor, Bacsó Béla, Mészáros Sándor, Parti Nagy, Marno, Márton Laci. A 4 órás hírekben Iliescu helyettese, Király Károly nyilatkozik, itt van Bota, Dél-Afrika elnöke, az amerikaiak letartóztatták Noriega panamai diktátort. Nem tudom, miért írtam föl ezeket. Kemény hideg. A Péti Nitrogénművek 1,6 milliárdot ér, hétfőtől a hús árát 32%-kal emelik. Su-val politikai vita, majdnem összeveszünk. A szabadságról veszekedtünk. Hogy mit vagyok úgy oda a szabadságtól. Én egy gyönyörű és okos észak-nyugatnémet nővel évekig kizárólag a szabadságról veszekedtem. Este az Astoriában Örley kör, Marc Nasdor és Karin Höpp, Földényi és Márton, Kornis és Szkárosi.
1.4
Január 4., csütörtök. Délelőtt Koppány Marcival találkozom. Együtt dolgoztunk két-három évig a Pallas Könyvkiadóban, amire az volt a jellemző, hogy nem adott ki könyveket. Először egy félig orosz kádercsaj igazgatta, majd Hegyi Béla, könyvkiadás helyett azzal foglalkoztak, hogy gyűlölték egymást. Koppánnyal mindenféle príma ötlettel álltunk elő, és semmi. Valahogy, fogalmam sincs, hogyan, sikerült átvernem De Sade márki Filozófia a budoárbanját, szerintem senki bele se nézett a kéziratba. A kiadó Ungvári Tamás, ha jól emlékszem, Szalonka utcai házát bérelte, mi pedig Koppánnyal – aki amúgy irgalmatlanul hasonlított Ungvárihoz –, naponta bevártuk egymást a 11-es busz egyik megállójában, a Törökvész út legvégén, a végállomáson leszálltunk, gyalogoltunk egy jót, és megbeszéltünk mindent. Egyszer például azt, hogy mi lesz majd, ha Nobel-díjat kapunk, mihez kezdünk. Mire Koppány azt mondta, hogy akkor a második Nobel-díjra kell hajtani. Vagy én mondtam?
Vagy mégis ő?
Egyszer, épp a konyhában kávéztunk, belépett az Ungvári nagyon csinos felesége. És mikor Marcira pillantott, tett egy furán tétova mozdulatot.
Délután a Magyar Napló szerkesztőségi értekezlete elején Kulin Feri bejelentette, hogy fölveszi Zsámboki Marit, ő meg február elejétől elmegy. Politikusnak. Kis Pintér Imre és Reményi József Tamás szerint válság van, ez áll a naplómban. A rádióból hívott Katona Terézia, írjak Csokonairól A hét költője műsorban. Este pedig Rita néni, anyu barátnője. Anyukámat kereste. Anyukám viszont nemigen bírja a barátnőjét. Idegesíti őt a szegény Rita. Idegesít, mondja Rita néniről, legrégebbi barátnőjéről, nem fejti ki, hogy miért.
Mi idegesíti.
Nem tehetek róla, teszi hozzá. Rita néni Timkó Ivu mamája. Timkó Iván, huhú, terebélyes téma, majd írok róla. Nagyokos, nagyon művelt, megszállott. Nulla éves korunk óta ismertük egymást, ha mentünk hozzájuk, vagy ők jöttek hozzánk, ameddig csak visszaemlékszem, irodalomról és filozófiáról beszélgettünk. Egyoldalú beszélgetések voltak, mindent tudott, én meg igyekeztem nem nagyon égni. Nagyfejű, hájas, hirtelenszőke kisfiú, Heideggert olvas németül 12 éves korában. És csokoládét zabál közben. „Sartre-t olvas tizenkét éves korába!”, ez nem Timkó, hanem Tasnády a Szubkontinensben. Valahogy később – vagy már akkor? – a politikailag mulatságosan aktivizálódott Csoórihoz csapódott, nem tudom a részleteket. „Csoóri esze” szerepkörben nyomta neki a tutit, nappali holdkóros baromságokat. Össze-összefutottunk, ám az már akkor nem a régi Ivu volt. Hatalmas, Károlyikertre néző lakásukat elöntötték a könyvek, mindenütt vastagon áll a por, az embermagasságú könyvtornyok között labirintus-szerű járatokban lehetett közlekedni. Rita néni ki se kelt az ágyból. Mondtam az anyámnak, hogy látogassa meg. Elvégre a barátnőd, nem?, mondtam neki, de nem látogatta meg. Pofákat vágott az én kis anyukám, amikor kereste őt Rita néni. Aztán meghalt Iván. Azt hiszem, senki sem szerette. Csak én. Persze szeretni, az túl nagy szó.
1.5
Január 5. Elalszom, kapkodás-rohanás a szerk.-be – fölöslegesen. Enyhe válsághangulat. 2-re indulok a rádióba, épp jön Klimó Karcsi. Beszélgetünk Bodor Bélával és Greguss Sándorral – nem emlékszem, miről. Vissza a szerkesztőségbe, megjött a legújabb szám. És a körzeti orvoshoz, ülök a váróban másfél órát. Nincs felírva, hogy miért mentem. TV: az SZDSZ bejelentette: bizonyítékok vannak arról, hogy lehallgatják a telefonokat. Ez áll a naplómban. A mindenit!
1.6
Január 6. Takarítok, leszedem a karácsonyfát, hallgatom a rádióban Hofit. Sevarnadze Bukarestben van. Félmilliárd dollár japán hitel. Kettőtől foci, kinn játszunk, piszok hidegben, Zeke Gyula, Sándor Tibor, Bächer Iván, Zsiráf, Rainer, Garaczi, Fekete Laci. Jól megy, rúgok három gólt. Garaczi hazahoz, Su-val megyünk Cs. Kiss Lajos/Zsidai Ágiékhoz. Éjfélig ott. Hogy miként lehetne jegyet szerezni Bayreuth-ban egy Wagner-előadásra. Elalvás előtt Danilo Kišt olvasok, A Holtak Enciklopédiája.
2.1
Március 22. csütörtök. A tízedik nap Estorilban, Portugália, Su Csöpi nevű nagynénje lakásában. Kilátással a tengerre. Su-val Münchenben találkoztunk, innen Lufthanzával Lisz-szabonba, ez a Csöpi nagynéni vár, taxival szállít minket. Aztán kifizetteti velünk. Még a strandbelépőt is. Cascais-ban strandolunk, fújja a szél a homokot, a víz hideg. Belemegyek. Naponta electrico-val járunk Lisszabonba. Ma kirándulunk, értünk jönnek Csöpi barátai, Armand von Zenthay, meg a felesége, Klári. Azuia nevű falucska, és a Cabo da Roca: 38º47, hosszúság 9º30, 140 méter. Sintrán ebédelünk. A Palais da Pena Richard Strauss szerint a csúcs, Su szerint viszont mindent letarolnak a turisták. Erdei utakon a kapucinus kolostorhoz, apró cellák, elképesztő. A Rio da Mula (öszvér) gátja, Lagoa Azul, egy tóba dőlt fával. Kanyargunk Estorilban a leggazdagabbak villái között, mutatják, hol lakott Horthy. Náluk vacsorázunk, Armand – aki úgynevezett „brazil”, 45-ben lépett le – mutatja büszkén Kolozsváry-Borcsa Mihály hozzá írt levelét. Még jó, hogy ebből Su nem sokat vesz le. Közben a portugál tévé meg azt mutatja, hogy Marosvásárhelyen verik a magyarokat a románok. Vagy a magyarok a románokat? Egy férfi arccal a földön, rudakkal verik, gyomorszorító. A másnapi újság szerint hat vagy nyolc halott, 290 sebesült, Sütőt félig agyonverték. Ülünk Lisszabonban a Brasil kávéházban, Pessoa törzshelyén, bica-t iszunk, és portugál újságokat böngészünk.
2.2
Április 8. vasárnap. Dolgozom, délután megyek választani. Az első fordulóról lemaradtam, március 25-én még Portugáliában voltunk. Su elkísér. A bizottság örül nekem, Su-ról azt hiszik, a feleségem, és kihúzzák az anyám nevét – elég vicces jelenet. Hívott K, hogy beszéljünk. Autót vezetni tanul, mondta, és furcsán nevetett hozzá. A Mosolyban találkoztunk, nem volt jó.
Rossz volt. Már meghalt. Akikről írok azok közül túl sokan meghaltak már. Hűvös van, esik. Háromnegyed háromig tart a választási műsor, sima MDF-győzelem, a szadeszesek el vannak keseredve.
2.3
Május 23. szerda. Délelőtt itthon, a parlamenti vitát nézem, a kormányprogramot támadják, főleg a Fidesz. Kozma Gyurival összeállítjuk az Örley-kör díjára javasoltakat: Nemes Nagy, Ottlik, Kertész Imre, Petri, Tatár György. Zuhog az eső. A kudarcot olvasom. Némi ide-oda rohangálás után haza, közvetítik a kormány megalakulását. Aztán lekeverik az eskütételt, kezdődik a BEK-döntő. Érdekes. Gábor és Szilvi itt, az első félidő után átsétálunk Garaczihoz. A Rijkaard, Van Basten, Gullit-féle (meg Maldini, Ancelotti, Baresi-féle) Milan nyert 1:0-ra a Práterben a Benfica ellen. Bíró Helmut Kohl. Meccs után az Astoriába, Örley-kör. Záróra után át a Múzeum kávéházba, 1-ig ott. Helmut Kohl és Gorbacsov tárgyaltak Németország NATO-tagságáról.
3.1
Június 1. péntek. Bécsből a Brenner hágón át Dél-Tirolba. Kuczogi Szilvi vezeti a kisbuszt. Német kisebbségi autonómia van Olaszországban. Lana nevű kisváros, a Prokurist folyóirat szervezésében irodalmi napok: 10 Jahre Literatur in Lana. Seidler Andrea szervezi, ő hívatott meg minket, Garaczit (díjat kap), Gábort, Abody Ritát és Szijj Ferit. Akit reggeli után elverek pingpongban. Tombol a nyár, Deréky Palival cseresznyét szedünk az útszéli fákról. Üldögélek a KulturCaffé teraszán, 4-kor és 8-kor rendezvény, vacsora, sörözés, élvezem, hogy németül kell beszélni.
3.2
Június 2. szombat. Délelőtt lötyögés. Írogatok az osztrák költők felolvasása közben. Egy közeli, Völken nevű faluban ebéd, délután alszom, este Merano. Itt kúrálta magát Franz Kafka. Eseget. Nézem a merániakat. Vissza Lanába. Chianti, lasagne, tripla adag parmezánnal.
3.3
Vasárnap reggel indulás: Bolzano/Bozen, Postal/Burgstall, Gargassone/Gargazon, Terlano/Terlan, Siebeneich. Dolomitok. És Verona: másfél óra mászkálás, Aréna, a Piazza dei Signorin a Júlia-ház. Mestre, találunk panziót, bevonatozunk Velencébe. Lejárom a lábam. Gáborékkal egy étterembem, sonka, sör.
3.4
Másnap megint Velencézés, nem írom le, mikor mit nézek meg. Bementem a Guggenheimbe.
5 előtt indulunk, kilenc óra út.
3.5
Június 5. kedd. Magyar Napló-értekezlet, semmi újdonság. Félig alszom. Félig nem. Délben a Liszt Ferenc térre, Könyvhét. Körkép, ÚjholdÉvkönyv, Szép Versek, Weöres-emlékkönyv. A Vörösmarty térre, A Memória-partot dedikálom, lényegében nulla vevőnek. Szuper jó az egész. Egyszer csak megjelenik Topor Tünde, nyakamba ugrik, Bandikám, megveszem a könyved, írj bele valamit. És elviharzik. Én meg leizzadok, mert nem jut eszembe a neve. Gond nélkül megkérdezem bárkitől, de ez nem olyan helyzet. Évek óta ismerjük egymást az egyetemről, képtelenség, hogy megkérdezzem tőle. Hogy figyi, mi is a neved? Végül azt csináltam, hogy egyszerűen bemutattam neki Tábor Ádámot. Annyira megrémültem, vagy mi, hogy eszembe jutott a megoldás, be kell neki mutatni valakit. Mondtam Ádámnak, hogy most mindjárt bemutatom egy nőnek, és ha nem érthető tisztán a neve, kérdezzen rá. De tisztán érthető volt, szépen artikulálta. A Goethe Institutban Gahse Zsuzsa felolvasása, utána az Építészpincébe vacsoráztunk.
3.6
Másnap semmi. Nem sok. Sok minden ez meg az. Felhívtam Nemes Nagy Ágnest. Súlyos beteg. Halk a hangja. Igen. Este jött Lakatos András, mutat két recenziót a könyveimről az Új Könyvekben, az egyiket Csűrös Miklós írta. Most halt meg. Su szerint kertes házba kéne költöznünk. Szerintem is kertes házba kellene költözni. Befejeztem Thomas Bernhard Wittgenstein unokaöccsét.
4.1
Augusztus 2. csütörtök. Egyszerre ezer dolog, nem sorolom, például egy Mirjam nevű osztrák újságírónővel interjú, és Garaczi hívott, hogy úgy tudja, a Droschl Verlag megjelentetné A Memóriapartot. Találkozunk Csaplárral és Farkas Zsolttal a Margit híd budai hídfőjénél, megyünk Kisorosziba. Meleg van. Mészöly nincs. Nem volt még telefon. A bányatóban úszunk egyet, írok ajánlólevelet Zsoltnak, visszamennek, én maradok. Nyugi egy rohanós nap után. Irak lerohanta Kuvaitot. Másnap Göncz Árpádot közt. elnökké választják.
4.2
Október 3. szerda. Napsütés. Rámolok, dolgozom. Su délben elmegy, kiül valahová olvasni, mondja. A tévében Pécs–Manchester U., 0:1. A M. Naplóban lap-születésnapi buli pezsgőzéssel, Mészöly, Szörényi Laci, Pályi András. 4-kor összejön a Lépcsőházi Társaság is, némi szájtépés arról, mit kéne változtatni az Írószövetségben. Fradi–Antwerpen 3:1, jó meccs, Keresztúry, Topor és Fischer góljaival. Az Újpest–Napoli 0:2-ből csak részleteket nézek, Maradona miatt. Az Astoriában Tábor Ádám és Balaskó Jenő mulatságos jelenete. Nem emlékszem pontosan. Tényleg volt valami, de vajon mi? Hivatalosan egyesült a két Németország.
4.3
Október 25. csütörtök. Éjfél után érkeztem haza az Astoriából. Előtte rémes meccs, a Fradi 3:0-ra kikap a Bröndbytől. Keveset alszom, korán fenn, dolgozom. Fél 1 felé jött K. Aztán J. Az Olasz Intézetbe, tömegek, az előtérben zsúfolódunk Wilhelm Drostéval és Enyedi Ildikóval, a fogadásnál Zsabóval és Jovánovitssal egy asztalnál. Hazasétálok. A taxisok blokkolják a várost – érdekes. A tévében Bonta Zoltán filmje, Barátom, Bódy Gábor.
5.1
December 1. szombat. Délelőtt nálunk a húgom és Palkó. Aranyosak és fárasztóak. Most fárasztanak. Délben jön Su. Szakítottunk. Várom, hogy jöjjön, de nemigen tudom, mit várok. Csak nem tudom, miért várom, és mit. Elég kínos, ezeket a szavakat bírtam leírni. Esik a hó, épphogy. Megadta a tartozását, 650 DM, erre a tartozás-dologra egyáltalán nem emlékszem. Beállít Wilhelm (Droste), lánya született, lelkes, de tudja, mi az ábra, udvariasan visszafogja a lelkesedést. Átcipeljük Su könyveit a Kresz Gézába. Vett lakást. Hűvös idő, süt a nap. Foci, remekül megy, részletezve van, nem részletezem. Megjelent János (Rainer) könyve, kapok belőle. Wilhelm hazahoz, ülök a kádban, felhívtam J-t, jött egyből.
5.2
December 2. vasárnap. J. el. Esik a hó, nyugi van. Behavazódás. A rádióban Gyarmathy Tihamér beszél Kállai Ernő Művészet veszélyes csillagzat alatt című könyvéről. Egy Harry de Winter nevű holland producer arról, hogy védeni kell a hazai kultúrát. Oké, védjük! Paprikáscsirke, aztán alszom, aztán a Futball és macsó-szövegemen dolgozom. A Hétben szegény Csengey Dini erőlködik. 10-kor leadják az Újhold-dokumentumfilmet. Jó. Vagyis izgi.
5.3
Másnap semmi. Tél. 6-ra a Magyar Narancs Lendvai utcai szerkesztőségébe, értekezünk fél nyolcig. Szórakoztató, helyesek, némiképp produkálják magukat nekem.
5.4
Kedd reggel J-vel németezünk. Közvetítik az országgyűlést, belehallgattam – erre végképp nem emlékszem. Bikácsyval az Írók boltjában, ad írást a Narancsba. Este Gábor és Szilvi jött, beszélgetünk Su-ról, az olasz útról, Vigh Mónikáról, meg a készülő gyerekről. Én leszek a keresztapa.
5.5
December 5. szerda. Az Írók boltjában Antall Pistával a délutáni rádiós felvételről. 2-re be, felolvasom a futball-szövegem. Antall valamivel fiatalabb nálam, kedves, harsány, negédes. Néhány hete meghalt. A Pagodában nyüzsgés, Béres Ilona lelkendezik egy bizonyos Volkov nevű csodadoktorról, még a telefonszámát is föl kell írnom. András Sándorral beülünk egy sörre, aztán Astoria. Éjfélkor gyalogolunk haza Bacsó Bélával. Szidja a filozófusokat. Van, akit nem.
5.6
December 6. Iszonyú hideg. Gépelek, dolgozom, az ÉS-ben leadom a Roskó Gábor kiállítását
megnyitó szövegem, aztán Csajka Gábor Cypriánnal és Marnóval a Magvetőbe, Keszthelyi Rezső irodájába, megbeszélni a kollégákat. Szidjuk az írókat. Van, akit nem. Megjelent a 2000-ben az Érzelmes iratok. Estefelé egyszer csak beállít Kovács Kristóf, hogy összetörte a kocsiját, és hogy hová írjon. Tanácsot kért! Tőlem. Mit tudom én, hová írjon. Kanyarodott az Erzsébet hídon Buda felé, vagyis pont az, hogy nem kanyarodott. Hívott Ungváry Rudolf, ötleteket gyűjt, ugyanis, mondja, lesz egy új kulturális Marshall-segély Magyarország számára, hogy mire használjuk majd. Ha lesz, akkor jó!
6.1
November 10. szombat. Egy hete Hamburgban vagyok. Egész napos út Wilhelm lepukkant Fordjával, csak Passauban álltunk meg. Első este az ő régi lakásában alszom, Borsel Strasse 15., egy német festő bérli, átható terpentinszag van. És hideg. Délelőttönként melegszem a napsütéses Elba-parton meg az Unter den Linden nevű kávézóban. Wilhelm csinálja Benno nevű barátjával, van kávéházi focicsapat is, megyek focizni. Rém barátságosak, nagyokat rúgnak a labdába és rohannak utána, amikor csinálok két cselt, megengedő-elismerőn détáriznak. Tegnap busszal Lübeckbe, útközben a futballról beszélgetünk. Günter Netzer kommt aus der Tiefe des Raumes. Fordítjuk Mészöly szövegét, Az ügynök és a lányt. St. Anne kolostormúzeum, kínai étterem, Dóm, Marienkirche, Buddenbrook-ház, Niederegg nevű príma cukrászda. Éjjel elsétálok a Reeper Bahnra, kirakati kurvákat bámulni. Szépek. 100 DM. Holnap kora reggel összeszedem magam, és kinézek a Fischmarktra.
6.2
December 24. Csinos a karácsonyfa. Túl sok buli, Magyar Napló, Magyar Narancs, elegem van a magyarokból. Depresszió. Viszont a fa csinos, a karácsony jó. Anyám, a tesóm, meg a Palkó. Vettem neki íróasztalt az Aradiban, a hátamon cipeltem a Szondyba. Töttössy Bea hív Rómából, megbeszéljük, hogy január 6-án indulok kocsival, egy Michele nevű olasz lányt, a tanítványát is leszállítom. A horvátországi szerbek szeparálódtak Krajnában, a szlovénoknál sikeres függetlenedési népszavazás – a jugókból is elegem van. Másnap Sándor Andrisnál, sült liba az ebéd. A felesége, Kitty, Kemenes Géfin a nejével meg a fiával. Este J-vel egy Bernhard-verset fordítgatunk.
6.3
December 31. hétfő. Tegnap megszületett Gábor és Szilvi lánya, Sári. Tegnapelőtt Rácz Péter lánya, Rebeka. Délelőtt az ágyban Laurence Sterne Tristram Shandyjét olvasom, idegesítő fordításban. Michele feljött megbeszélni az utazás részleteit. Nagyon csinos, és mindent szabad. Kicsit tud magyarul, én kicsit olaszul, nemigen van rá szükség. Este megint András Sándorhoz sült malacozni, később taxival egy Török András-féle buliba. Millió ember. Perneczky Géza, Bojtár Bandi, Margócsy, Gerlóczyék, Spiró, Karátson Gábor, Egyed Laci stb. Fél egy felé Bächerékhez, itt is millióan. Még mindenki megvolt.
(2015. május 4.)
Megjelent a Bárka 2015/3-as számában.
