Wehner Tibor
Békéscsaba művészeti körképe –
alkotói portrékba sűrítve
Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek
Reprezentatív, nagyméretű, gazdagon illusztrált művészeti kiadványt adott közre a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum 2014-ben: a múzeum évkönyveinek Ami csabai… című sorozatában Gyarmati Gabriella művészettörténész Csabai arcképek című kötete jelent meg. A Nyisztor János által tervezett, elegáns kivitelű könyv alcíme – Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti élete – azt prognosztizálja, hogy a kiadvány a dél-alföldi város művészettörténetét tárja az olvasó elé, de nem nehéz nyelvezetű, bonyolult fogalmazású, hosszú tudományos értekezést tanulmányozhat és lapozgathat az érdeklődő, hanem rövid, esszészerűen megírt alkotói portrék füzérét. A sorozatszerkesztő Ando György, és a könyvet szerzőként jegyző Gyarmati Gabriella rövid bevezetőjét követően sorakozik az időrendbe foglalt és tematikailag is tagolt százhuszonkét művész-pályakép, illetve az alkotók művészetének leírása, jellemzése és elemzése. „Találkozunk sok, konok kitartással létrehozott œuvre-rel, és szerencsés csillagzat alatt született alkotók szinte magától kirajzolódó karriertörténetével. Impozáns pályaképekkel, és kitérőkkel szabdalt életutakkal, esetleg fésületlennek tűnő életművekkel. Vannak olyan alkotók, akik tükrözik, és vannak, akik meghatározzák koruk művészetét. Vannak, akik keresik, míg mások megteremtik művészi identitásukat. A téma nagyszerűsége ebben a sokféleségben rejlik.” – olvashatjuk a szerző szellemi-művészeti kalandozásra invitáló, változatos ismeretanyagot és sokszínű élményvilágot ígérő bevezetőjében.
A kötet – amelyben egy-egy alkotó egy, esetenként két oldal terjedelmet kapott a szöveges összefoglaló és a kép, a képek megjelenéséhez – a XIX. század négy, Békéscsabához kötődő mestere – körükben a festő-fejedelem Munkácsy Mihály – arcélének megrajzolásával indul, majd ezután két nagy fejezetre tagolódik: a XX. század első felének, majd az 1950-es évektől napjainkig tartó időszak alkotóinak csoportjára. Mindkét fejezetben a festők (és díszlettervezők) számbavételét a szobrászok, majd a tervező- és képgrafikusok követik, s ezt követően az iparművészek (textilesek, keramikusok, ötvösök, tűzzománcosok, bábtervezők, öltözéktervezők, formatervezők) zárják le. A modern magyar művészet történetének jellemző tendenciái rajzolódnak meg, ha a számokat vizsgáljuk: a XIX. század négy alkotóját a XX. század első felében húszegynéhány, míg az 1950-es éveket követően csaknem száz művész követte (s követi) a békéscsabai művészeti históriában és jelenkori történetben, ám az 1800-as évek második felének Munkácsy-életművéhez mérhető, újabb, a kor művészeti jelenségvilágából toronymagasan kiemelkedő munkásságot mindmáig nem regisztrálhattunk. A Békéscsabán született, egykor itt tanult, itt dolgozott, a városhoz hosszabb vagy rövidebb ideig erősebb vagy lazább szálakkal kötődött, vagy napjainkban is itt élő-tevékenykedő művészek csapatának portrégalériája hallatlan sokszínű, a festészeti dominancia ellenére az alkotóterületek, a művészeti ágazatok, a műfajok, a technikák és anyagok sokféleségéből is eredeztethetőn változatos, de ezen túlmenően is megannyi alkotói ideát, szemléletet, stíluseszményt – esetenként konzervatív igazodást, máskor friss progressziót – reprezentál. A végleteket, illetve az ellentéteket villanthatja fel, ha egymás mellett vizsgáljuk Perlrott Csaba Vilmos és Csabai Wagner József, Cs. Pataj Mihály és Fajó János piktúráját, vagy Mészáros Attila és Pátkai Ervin szobrászatát, esetleg Mengyán András fényművészetét és Takács Győző kerámia-világát, akkor máris elegendő szakmai érvet gyűjthetünk abbéli, a Gyarmati Gabriella által felsorakoztatott százhúsznál több alkotó munkásságának futó áttekintése révén megfogalmazható vélekedésünkhöz, hogy a Békéscsabához kapcsolódó művészet körében nincsenek közös, összefogó jegyek, helyi jellegzetességeket megtestesítő esztétikai sajátosságok. (Talán egy művészeti ágazat, a grafika, az alkalmazott-, illetve a tervezőgrafika békéscsabai hangsúlyos jelenléte, az e körben kifejtett magas szintű alkotói tevékenység olyan, amelyben a hely művészeti szellemének erőteljes, korszakokon átívelő jelenlétét feltételezhetjük.) De mindemellett azt konstatálhatjuk, hogy Munkácsyt követve az európai színtéren, Franciaországban is jelentős művészeti elismeréseket arató művészt (a tragikus sorsú szobrászt, Pátkai Ervint), a világszerte elismeréseket arató, a legjelentősebb alkotók közé emelkedett üvegművészt (Bohus Zoltánt), a XX. század magyar művészetében meghatározó jelentőségűvé emelkedett festőművészt (Schéner Mihályt), és méltatlanul az ismeretlenségben rejtező mestert (Eyas Kovács Józsefet) tudhatunk mások mellett a békéscsabai művészek sorában. Ezekkel, ezekkel a tanulságokkal is kamatozik Gyarmati Gabriella könyve, amelynek portré-leírásai az adatokat és az életrajzi fordulatokat, valamint a művészeti jellemzőket, az idézeteket – pontos lábjegyzet-hivatkozásokkal – mértéktartón kezelve a legfontosabb ismereteket foglalja össze, a legjellemzőbb vonásokat és jegyeket emeli ki. Olvashatjuk a születés (és lezárult életművek esetében a halálozás) dátumát, a tanulmányok krónikáját, megismerhetjük a mestereket, tájékozódhatunk az elnyert díjakról és a művészeti szervezeti tagságokról, számba vehetjük a legfontosabb önálló kiállításokat, a kiemelkedő alkotókorszakokat és alkotói helyszíneket, a nagy horderejű, az életművet fémjelző műveket, és szembesülhetünk a munkák, a munkásság fogadtatásával: a kritikai észrevételekkel és a legfontosabb művészettörténeti elemzések kiemeléseivel.
Gyarmati Gabriella békéscsabai művészeti arcképcsarnok-kötete az irodalomjegyzékkel és a névmutatóval zárul: mindkettő további tájékozódásunkat segítheti, ismereteink gyarapítását szolgálhatja. Átolvasva a könyvet egy magyarországi város több mint másfélszáz éves művészeti krónikájának alkotói portrékba fogalmazott fejezetei rajzolódnak meg előttünk. A vállalkozás szakmai fontossága és sikere kétségbevonhatatlan: e kötet biztos alapot teremt egy hasonló szerkezetű és felépítésű, tágasabb vizsgálódási terepre kitekintő, a Békés megye művészeti múltját és jelenét feldolgozó művészeti összefoglalás elkészítéséhez és kiadásához.
Megjelent a Bárka 2015/4-es számában.
