Csík Mónika és Sándor Zoltán estje
képekben
Az asztalnál: Sándor Zoltán, Farkas Wellmann Éva és Csík Mónika.
Az első kérdést Csík Mónika kapta, aki szívesen mesélt a felnőtt és gyermekirodalom különbségeiről, arról, ahogyan egyszer csak betoppant az életművébe az első gyerekvers, hogy ez miért volt fontos számára, s arról is, hogy szerinte hogyan is lehet, érdemes gyermekirodalmat írni.
Sándor Zoltán beszélt írói indulásáról (Később Csík Mónikáéról is), a 90-es évek Szerbiájáról, diákévekről és katonaságról. Aztán a történeteinek sajátosságairól, hogy mennyire érdeklik őt a társadalmi jellegzetességek (nagyon), hogy milyen rétegekből építi fel az egyes elbeszéléseket.
Az est végén a moderátor arra kérte a szerzőket, hogy ajánlják egymás életművét a közönség figyelmébe. Ezekből a vidám szavakból az is kiderült, hogy a szerzőpár valóban komolyan olvassa egymás műveit, és emberként is mély szeretet fűzi őket egymáshoz.
Csík Mónika felolvasása arányaiban kicsit a gyerekirodalom javára dőlt el, de ez ellen senkinek sem volt kifogása: korosztálytól függetlenül örömmel hallgatták az érdeklődők.
A szerzők mindvégig oldottak maradtak.
Dedikálás közben váltottak néhány szót leendő és régebbi olvasóikkal.
Egy kisgyereknek készül a meglepetés.
Fotók: Rácz Katalin
