Egy angyal a város fölött

Aknay János: Az emlék jelene – könyvbemutató

2015. április 22-én Szentendrén vetítettképes ismertetővel egybekötött könyvbemutatót tartottak a Pest Megyei Könyvtárban (PMK-ban). Aknay János: Az emlék jelene című kötetét ismertette P. Szabó Ernő művészettörténész és Bán Miklós képzőművész, grafikus. P. Szabó Ernő bevezető mondataiban elmondta, hogy maga is könyvtárszakon végzett, így nagyon is értékeli, hogy ennyien eljöttek. Nyílván azért jöttek, tette hozzá, mert Aknay János művészetét ismerik. Aknay immár fél évszázada a városban él. Ez feljogosítja, hogy igazi szentendreivé legyen. Műveiben visszatérően megjelennek a város motívumai, számos műve tisztelgés Szentendre előtt. P. Szabó külön köszöntötte Deim Pált, Aknay fogadott mesterét, amiért megtisztelte jelenlétével a könyvbemutatót.

A bemutatott könyv annak a kiállításnak a kapcsán született meg, amelyet Pécsett rendeztek, illetve amely ma is látható a pécsi Zsolnay negyedben, az M21 Galériában, Korábban a galéria csak a Főtéren működött, illetve volt egy kisebb kamaraterme, most ez az ország egyik legnagyobb kiállítóhelye lett. A vetítés során a könyvbemutatón résztvevők ízelítőt kaptak a pécsi kiállításról. Aknay János az M21 Galériabeli kiállításon elsősorban a legújabb munkáit mutatta be, amelyek az utóbbi négy-öt évben születtek. Azon túl azonban, hogy ezeket a műveket bemutattuk arra is törekedtünk, fejtette ki P. Szabó, hogy egyfajta előzményt is adjunk, amelyek bevezetik azokat a nézőket is Aknay életművébe, akik nem annyira járatosak benne. A kiállítás három nagy teremből, egy kisebb teremből és egy folyosóból áll.

A szentendrei architektúrából kiinduló, azokat nagyon erősen absztraháló, átíró képek, szinte kivétel nélkül Emlék címmel jelennek meg. A második teremben a pályakezdés, az indulás időszakának rövid összefoglalását láthatjuk, egészen a hetvenes évekig, amelyeken már felbukkan az angyal motívum. Ezek kiegészülnek a nagyon személyes jellegű művekkel, amelyeket egyrészt édesapja, ill. kislánya emlékére alkotott. Láthatóak a monokróm, elsősorban fehér-fekete művek, grafikus jellegű vásznak és a nagy színmezőkből komponált kapu-ablak motívumokkal megaggatott falak, tornyok, homlokzatoknak képei. A kisteremben kisméretű ikonokból állítottak ki egy sorozatot, amely összeköti a nagy korszakot, és a nagycenki angyalokat. A pécsi kiállítást P. Szabó Ernő nyitotta meg a könyvben található szöveg felhasználásával.

A bevezető tanulmány az Emlék jelene címet viseli, ez egyben a kötet címe is. A jelen, amelyben élünk nemcsak a jelent jelenti számunkra, hanem azt is, amit átéltünk, ami megjelent a művészetünkben, gondolatainkban és érzelmeinkben. P. Szabó felolvasott néhány mondatot a könyvből: A jelen végképp emlékké vált volna Aknay János számára a XXI. század első évtizedére? Vagy éppen az emlékezés folyamata az, aminek köszönhetően ma is képes jelen időben szemlélni, megélni azt a Szentendrét, amely négy évtizeddel korábban megismert, s amely valójában már nem is létezik? Alighanem az utóbbiról van szó. Természetesen a templomok állnak, ahogyan a főtéri polgárházak homlokzata is csak keveset változott az évtizedek alatt, a város alatt ma is ott folyik a Duna, s a Szamárhegyről éppen olyan megkapó a kilátás, mint egykoron. De aki Szentendrén él, az tudja, hogy mégis minden egészen más már, mint korábban, és itt nemcsak a Bogádnyi utcában kínált giccses szuvenírekről van szó, hanem a gondolkodás félresiklott pályáiról is, amelyek meghatározzák az értékekről való gondolkodást, vagy éppen az értékekkel szemben az értéktelennek a középpontba helyezését. A kilencvenes években Aknay János aktivistaként, a művészet napi ügyeinek harcosaként számos kérdésben hallatta szavát, s olykor hallatja ma is, az idő múlásával azonban egyre inkább nyilvánvalóvá vált számára, hogy érvényes válaszokat csak festészetével adhat az ellentmondásokra. Valahogy így, ezért lépett ki az ördögi körből, s abból a jelen időből is, amely számára elveszítette az érvényességét azzal a másik, önmagában hordozott, nap mint nap megélt jelen idővel szemben, amely egyre inkább képeinek inspiráló forrásává vált. Talán 2003-ban ment át az Angyalkapun, ahogyan egy akkori festett kisméretű képének a címe mondja? Vagy 2002-ben, álmában élte meg az élményt: Az angyal hajnalban érkezik?

Aki a könyvet kezébe veszi, láthatja, hogy mi vezetett el 2010-2015 között a képekhez, amelyet a kiállítás is reprezentál. A kötet végén szereplő ún. biográfiai részt Novotny Tihamér szerkesztette. A képanyagot Bán Miklós készítette és ő egyben a könyv tervezője is, kitűnő munkát végzett. A kötet képanyaga több nagy egységből áll. Az első, legszámosabb darabokból álló csoport képei nagy, egyszínű, egymással éles, nyílegyenesen határvonalakkal illeszkedő, illetve egymásba belemetsző színmezőkből épülnek, amelyek a szentendrei kapuk, falak, tornyok, homlokzatok alapformáira már csak igen távolról emlékeztetnek. A képi tér sem tekinthető valóságos terek leképezésének, hiszen egy-egy esetben megjelenik a reneszánsz enyészpontos perspektívára utaló megoldás, de ez csak a kép egy-egy elemének térbeliségét jelez, más elemek elhelyezése másféle nézőpontot sejtet, ill. a síkok egymás elé helyezésének köszönhetően jön létre a mű sajátos térbeli hatása. Egyszerre jelenik meg e művekben a felszabadultság, a belső derű, a harmónia, s velük szemben a dráma, a feszültség, ami annak számára, aki a kortárs magyar művészet állapotait, ezen belül Aknay pályáját, emberi sorsát, művészi-művészetszervezői küzdelmeit figyelemmel követte, nem kis dolognak számít. A művek második, az előbbinél jóval kisebb csoportjába azok a többnyire monokróm vagy néhány színből, elsősorban a szürkék árnyalataiból épülő képek tartoznak, amelyeken erőteljes, mintegy a kép szerkezeti vázát meghatározó grafikai vonalvezetés érvényesül. A nagy színmezős, hard edge és a grafikai elemeket hangsúlyozó, illetve az erőteljes kontúrokhoz oldott ecsetkezelést társító művek képeznek egy-egy további alcsoportot, míg a monokróm festmények egy részénél igen finom megoldások, lírai hatások figyelhetők meg. A harmadik csoportban sok az ellenpont Aknaynál, és nem véletlen, hogy újra és újra visszatér a diptichonhoz, melynek két fele mintegy eltérő képi minőségének hordozójaként kerül egymás mellé. Az utóbbi időszak kompozícióin az architektuális elemekre emlékeztető formák mellett egyre gyakrabban tűnik föl a kép egyik fölső sarkában egy olyan nagy négyszögletes mező, amely mintegy a képi tér megnyitására utalhat a tér és az idő – az emlékezésnek, a világ megélésének új rétegei felé, s amely lehetőséget ad a szabad közlekedésre a földi és az égi szféra, az emberek és az angyalok közössége, a világ és a Teremtő között. Fontos mű a balatonboglári evangélikus templom oltárképe, a szakralitás előtérbe állítása.

P. Szabó a rendezvény zárásaként ismét felolvasott a könyvből: Ha pedig zökkenőtől kellene tartani valahol, a segítő angyalok biztosan közbelépnének, hiszen ugyanúgy jelen vannak az Evangéliumi sorozaton, mint ahogyan jelen van a Festőangyal Kabó festőkötényén. Vagy ahogyan ott vannak a segítő angyalok azon az ugyancsak kisméretű, 2011-es kompozíción, amelyen az emberi testben megjelenő, illetve geometrikus formát öltő angyalok nemcsak egymással folytatnak párbeszédet, hanem azzal a finom építészeti kerettel is, amelyet az egykor nyilván családi fotográfiák elhelyezésére faragott képkeret jelenít meg körülöttük. Odafönt pedig a csillag, a Hold, a Nap hármasa mellett egy bumfordi felhőcske tágítja univerzálissá a mikroszkopikus világ történéseit. Jeleként annak is, hogy az a bizonyos ablaknyitás és kapcsolatteremtés, amelyről a szöveg kezdetén beszél Aknay János, valóban folyamatban van. Mondhatni ez az ablaknyitás, kapcsolatteremtés maga a folyamatos jelen idő – az emlék jelene.

P. Szabó ezt követően elmondta, hogy az is megfigyelhető az utóbbi években, hogy ezek a falak, homlokzatok, egyáltalán síkok egyfajta más szférával kapcsolódnak össze, amely a transzcendencia névvel illethetünk. Aknay szerint folyamatról van szó, benne a világ folyamatáról. A 60x20 cm-es alkotások ikonképek. A balatonboglári evangélikus templom oltárképe fontos kép, a szakralitás előtérbe állítására utal.