Versek

„fáradt ujjaimmal / letörlöm a század arcát / apám ráncain elindulhatnék / az előcseri kövesúton a Tetőre /a körpanorámát beépítették / itt állok megvakultan” – Banner Zoltán verse. 

„Bizsergető a „hátha // lehetne máshogyan” világa. Ott – / mint tüsszögés után a nyálkahártya – / a más utáni vágy csak tompa folt.” Győri Orsolya versei a Bárkából. 

„Soha nem hagy meg semmit, még a csontokat / is nyom nélkül eltünteti. Éjszakánként, ha nem / tudok aludni, néha hallom a pinceajtón a kaparását.” Szabolcsi Viktória versei a Bárkából. 

„vissza kell mennem a faluba / vagy vissza kell térnem / egy szerelembe / sonkát teszek száraz kenyérre / felébresztem panaszommal a foglyokat” – Debreczeny György versei a Bárkából.

„alszik a szívben / a ritmust illyés / mondja kodálynak, / mindenen ott ül / a látszat lázad / méri alázat, hallgat / a csöndben a néma / a testbe beköltözik” – Farkas Arnold Levente verse. 

„túléltünk minden idegent / és művészetünkben / otthonra lelt a világ / de hiába száll föl a páva / a varjú rárikácsolja: / kár!”

„Újra és újra betör a templomba, / tisztára nyalja az áldozati kelyhet, / beleiszik a szenteltvizes medencébe, / mígnem ő is a ceremónia részévé válik.” Závada Péter verse. 

„nyílnak és csukódnak / a sínek összefont ujjai, / majd mikor a vonat / nyugodt gyorsaságot ér el, / szétfoszlunk a messzeségben.” Péter Erika versei. 

„a lomblevelek fickándozó halak / ez meg éppen csak azt jelenti / hogy egy tenger mélyén lebegek / nem szabadna tudnom lélegezni” – Molnár Dávid versei a Bárkából. 

„Minden rendben. / Aztán néha, esős, őszi / délutánokon hirtelen / eszébe idéződnek / tizenöt, húsz éve történtek.” Nyerges Gábor Ádám verse.