Biernaczky Szilárd
Reminiszcenciák
Giuseppe Ungarettinek
Cím nélkül
Rám lelt
annyi év után
egy szerelem
Hittem pedig hogy szétszórtam már
a világba
Örök
A vágott s az ajándékozott virág közt
a kifejezhetetlen semmi
Haláltusa
Pusztuljak mint szomjas pacsirta
szállva délibáb felé
Vagy mint mesebeli fürj
a tengert átrepülve
az első bokrok alján
mert nincsen kedve
többé szárnyra kelni
De ne éljek vergődve gyászban
mint megvakított tengelice
tengelice könny nélkül vakon
Pusztuljak hát mint pacsirta
kit délibáb csal szomjan űzve
Levante
Homályos
szürke hullámív imbolyog
az ég távoli körvonalánál
Cipők koppanása kéz-csapdosás
klarinét nyekergő cifrázatok
a tenger hamuszínű
szelíd nyugtalan reszket
mint egy galamb
Szombaton e lassú esti órán
zsidók
viszik
halottaikat
ott lent a tölcsér
csigatekervényeiben
himbálóznak
a sikátorok
a fények
Zavaros a víz
a tat lármája
mint az álom
árnyékában is
hallak
Tapéta
Mind a sok szín szétárad és átfolyik
a szomszéd tarka szinekbe
Hogy még inkább egyedül legyen ha nézed
Májusi éj
Az ég fényből fon koszorút
koronának
a minaretek csúcsára
Megjelent a Bárka 2021/6-os számában.