Versek

 

11._Simon_M__rton__1_.jpg 

 

Simon Márton

 

Engem már csak a szarvasok
és az árnyékok viszonya
nem hagy nyugodni


Amit szó szerint mondok el,
azonnal elkezd mást jelenteni.
Mégis egyre nő a reflektor közeledtével
az árnyék, az árnyéka bekebelezi az erdőt,
elindul felénk, el ne üsd, csak kerüld ki,
mint a jövőre vonatkozó kérdéseket.

A félelem színeváltozása ez, hogy
beszéd lesz belőle, tagadás, legyintés,
mosoly, dehogy. Aki a történet végén
lekapcsolt fényszórókkal
menekülő autót sorsunkkal
azonosítaná, vagy rögtön velünk,
csak kínos hallgatást kapjon.

Mint egy GIF, kezdődik az elejéről úgyis,
ott áll, árnyéka egyre nő, és újra,
újra – amíg összemosódnak a szereplők
értelmetlenségig ismételgetett mondataidban.
Van valahol egy beszélő, már nem biztos,
hogy te vagy, de egészen biztos,
hogy azt kérdi, mi ez? Ne szavakat mondj,
hanem azt mondd, hogy mi ez.

Ki előtt kell a végén elszámolnom
a mérlegre tett, párolgó szájakkal,
elásott ablakaimmal, és a tudattal, hogy
ami lángban áll, jobb, mint ami nem?
Minek lett nélkülözhetetlen alkatrésze
ébrenlétem, és egyáltalán, hogy kerülök ide.

A szobám sarkában két vadász térdel,
pánikba esve próbálnak csontokból,
agancsokból, fagyott húsból, törött
porcelánból, a táj zsírjából és egy
lenyúzott medvebőrből összerakni
és életre pofozni egy szarvast,
hogy hajnalban szabadon engedhessék

az autópályán. Az alacsonyabbik rám kiabál,
azonnal kapcsoljam le a villanyt az erdőben,
a magasabb szívmasszázsba kezd, úgy mondja,
ő elhiszi, hogy amiért neked hálás vagyok,
magamnak sosem bocsátom meg,
annak ellenére is, hogy mióta ezt mondogatom.

 

 

Tundra


Küldik a programot, ami szavakat válogat
megjelölt helyekről, hogy legyen mit érezni,
melléjük képeket keres, és kiteszi őket egy
oldalra rögtön, hogy legyen mit érezni,

okosan válogat persze, tájékozódik,
szerelem, halál, hogy legyen mit érezni,
vitaminok reklámozása a cél egyébként a képek alatt,
az valójában mellékes, hogy legyen mit érezni.

Sokan követik nagyon, nem zavarja őket,
hogy nem ember csinálja, hanem egy program, amit küldtek,
jöjjön a vitamin, és szorítson pisztolyt a szívükhöz,
ha kell, csak legyen mit érezni.

Kimegy az erkélyre épp most, aki küldte, félbehagyva
az online pókert, mindjárt négy, szerda,
és amíg hűl a dobozos instant tésztaleves
kint a február eleji hét fokos sötétben,

ő csak ül a nyári estékre vett koszos székeken,
távoli szirénázás, közeli madárdal,
mosdatlanul, az almazöld pólójában,
és arra gondol, hogy miért nem érez semmit.

 

Megjelent a Bárka 2021/4-es számában.


Főoldal

2021. augusztus 26.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png