Versek

 

gubismihaly.jpg
Gubis Mihály

 

Szilágyi András

 

Zászlósszék


            Gubis Mihály képzőművész emlékére
 

Zászlód fent lobogott
széked háttámlájára fűzve
árbóc mögött épültek földfalak.
A szél, forró levegő, vasba és fába
fújt kitekintő pillanat.
 
Varjak karfán ültek
s felrepült a fekete lárma,
karcolt légbe-veszett halál
örvények sodrában forogva
sírt, majd elnémult a táj.
 
Zászlósszék lobogott
hitből világot gyűjtve
emberlelkeket, mintha semmi
sem fájna, földrészeket
összekötve égtájak felett.

 


Főoldal

2021. április 06.
Szakács István Péter tárcáiKollár Árpád tárcáiMagyary Ágnes tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Kupovits Annamária: VágányzárAcsai Roland: Az éjszaka sötétje
Acsai Roland verseiDávid Péter: MegérkezésStankovics Marianna: Ima, Vázlat, NagypéntekVányai Fehér József: Rókalelkű ismeretlen követ
Csabai László: RáadásOberczián Géza: IzlandLackfi János: Esteli vérbeborulásCsak a tűzzel vigyázzon, Drágám!
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg