Orcsik Roland
Tök
Nem erről volt szó.
Hanem, hogy morzsa
sem marad Ninivéből.
Te pedig hallgatsz.
Tojok a parancsolatodra,
olyan leszek, mint Ninive
dőzsölő elitje.
Bárcsak Tarsisban hagytál volna,
hadd temessenek el a gyűlölet-
kampány fölkorbácsolt hullá-
mai.
Te küldtél Ninivébe,
torkodig ért
a gonoszsága.
Amikor megszólaltam,
néhány rokon letagadott,
elfordultak tőlem
régi barátaim.
Ugyanoda lyukadtam ki:
reménytelen.
Te teremtetted,
ám kiszáradt a tök,
akkor miért hagyod
életben Ninivét?
Rendben, én sem kockáztatok,
munkahelyem, családom van.
Hirdetem az új igét:
uborka találkozik a tökkel,
s úgy köszön,
szia, tökfej!
Pikánsabban:
ha nincs igazság,
szar a világ,
tök a tromf.
Minden utcasarkon
óriás plakát,
rajta vigyorgó pofa:
tök a feje,
gané a veleje.
Tőlem, ha olykor megkérded,
ki az, ki lefejti bőrünket,
olcsó, de pontos a válaszom:
a töketlen társadalom.
Hallja, aki hallja:
tele a tököm.
A többit hagyom
a Terminátorra,
úgy olvastam,
lesz folytatása.
Hóseás kemenczéje
Vesém kemence:
felhőalakú kő
sül falai közt,
sakál éveim
sűrű salakja.
Fel-alá görgetem
a megkövesedett felhőt.
Szól a vesém,
vékony, él-
es a hangja,
mint a Biblia-pap-
ír:
Gonoszságukkal gyönyörködtetik
a királyt, és hazugságaikkal
a fejedelmeket.
Nem látom Hóseás korát,
nincs kulcsom
a hasüregem hátsó terméhez,
ahol az ágyéki gerinc
egyik oldalán,
a bal vesémben
kushad a görcs.
Észrevétlenül dagad
az organizmus
homokkal teli haragja:
Egész éjszaka alszik az ő sütőjök;
reggel ég,
mint a lángoló tűz.
Vesémből fölcsap
a hang:
Mindnyájan tüzesek,
mint a sütő kemencze,
és megemésztik bíráikat.
Hasít a felhő:
Királyaik mind
elhullottak.
Roppan a kő:
Nincs köztök senki,
a ki hozzám ki-
áltana.
Megjelent a Bárka 2019/2-es számában.
