Drámák

 

gyorei_schlachtovszky.jpg 

 

Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba

 

V á r k e r t i   J u l i s k a,

avagy a szerelmi bűzfészek

 

Szereplők:

Juliska, vécésnéni

Melinda

Zsombor

Kata, kamaszok.

 

Játszódik napjainkban, Gyulán, a Várkert mögötti nyilvános vécé előtt.

 

Juliska:

Válság van, akármit motyognak.
Mindenki bokorba potyogtat.
Főzhetek Ilonkát, Sárát,
Fűzhetek Leventét, Ábelt,
Egyik sem dob itt egy sárgát.
Egyik sem fektet itt kábelt! (észreveszi a közelgő Zsombort és Melindát)

Erre tessék, erre tessék!
Jöjjenek erre, kedveskék!
Nálam fészket rakni jó,
S hozzá extra akció:
Kettőt vizel, egyet fizet.
Tiszta szívvel hadd ajánljam!
Mért locsolna fagyalt, füzet?
Sőt, itt ez a kuponfüzet,
Amelyből most idézek:
„Ha tízszer volt dolga nálam,
Egyszer ingyen bidézhet!”.

Melinda (Zsombornak):

Beszaladok.

Juliska:

                               Ez a beszéd!
Kuponfüzet? Első pecsét?

Zsombor:

Ez itt drága.

Juliska:

Ilyesmire ne sajnálja!
Tengerillat, üde ózon,
S ha kívánja: videózom!

Zsombor:

Hogy nyomja a vén bige. (Melindához)
Intézd majd a kéglibe’.

Melinda:

Addig dehogy cígölöm.
Csurranjon a híg öröm!

(Melinda bemegy a vécébe, Juliska követi)

Zsombor:

Ez valami trendi hepp,
Vagy csak női hendikep?
Amíg ott az alkalom,
Juszt sem akarom,
S ha csak pénzért van hova,
Rájön a szapora!
A lányok:
Titokzatos lények.
Belátok
Valaha belétek?
Melindára Katát azért cseréltem,
Hátha őt majd végre jobban megértem.
De kérdem:
Miért nem?
Egy működik úgy, ahogyan reméltem:
Melinda nagyobb mellben, kisebb fenékben,
Jobban esik kefélnem.
Mindegy, ezzel egyelőre beérem.

Kata (kocogva jön; döbbenten):

Zsombor!

Zsombor:

Kata!

Kata:

Most jövök a futásomból.

Zsombor:

Hát ez aztán überklafa.

Kata:

Mit keresel te itt?

Zsombor:

Te meg a hülye kérdéseid.

Kata:

Ne bénázz már, ne játsszad a pocokot!
Kilested, hogy minden nap itt kocogok,
Ezért botlunk egymásba.

Zsombor:

Fussál, ne légy megfázva.

Kata:

Két hete, hogy leléptél,
Úgy éreztem, elég tré
Dumával, hogy időt kérsz,
Minthogy túl pörgős a tempóm,
Túl korai még a templom,
S szegény Zsombor kidőlt. Kész.
Retek voltál, ritka állat,
És tessék, most itt talállak!

Zsombor:

Ezzel épp csak az a guzmi…

Kata (közbevág):

Pont itt vágytál randevúzni?
E béna trükkért ne szabadkozz,
Légy már hűtlen a szavakhoz!

Zsombor:

Nem rád várok, nem leskelek,
Nem temiattad lebzselek.
Lehet innen húzni,
Uzsgyi!

Kata:

Mi a tökér’
Vagy te gyökér?
Tudod, azért ez a gáz:
Ideállsz, hogy lealázz,
Kiröhögj, te híg ganéj,
És nélkülem vígan élj?

Zsombor:

Mindig ez volt balvégzetem,
Hogy rinyálj és balhézz nekem.

Kata:

Miért hiszi minden tahó
Azt, hogy ő a Mindenható?

Zsombor:

Kocog, jár vagy andalog:
Mindegyik nő agyhalott.

Kata:

Lehet, hogy egy lotyód van
Odabent a klotyóban?
Pedig hányszor fogadkoztál:
Nem nézel más bigére te!
Este, mikor fogat mostál,
Kiköpted az ígéreted!

Zsombor:

Sok a szöveg, drágaságom.
Ne sugározz dráma-sávon,
Nem hangolok megint rád!

Kata:

Megkérdeztem Melindát…

Zsombor (döbbenten):

Melindát?

Kata:

Mi mindennek lepingált!
Suttyó vagy és rohadt alak,
Nehogy visszafogadjalak!
Nem is! Előbb meggebednék.

Zsombor:

Dolgoztasd a seggedet még!

Juliska (jön; Zsombornak):

Csak nem jön be vendégül?
Szükségével nem békül?
Feszül csak, míg megkékül?

Zsombor:

De elvoltunk kend nélkül!

Kata:

Hogy beszélsz a nénivel?
Neki is csak élni kell!

Juliska (Katához):

Nem kukkant be, kedveském?
Meglocsolná kertecském,
Kertecskémben vedrecském.
A barátja befizeti…

Zsombor:

                               Na, azt azért meglesném.

Juliska:

Privát fülke, jó nagyon!

Kata:

Nem feszül a hólyagom.

Juliska:

Üljön csak rá, jön a liter,
Vagy pottyantson analiter.
Intézze el, ha ami kell,
Nem tömődik ama lik el.
A másik is mióta bírja.
Ül, míg kitart a papírja.
Kétszáz lapos az a rolni,
Ha nem kezdi pazarolni,
Kitart egész lombhullásig.

Kata:

Milyen másik?

Zsombor:

Semmilyen!

Juliska:

Aki betért sebtiben.
Húsz perce, hogy bent pihen.
Gyökeret vert ott a deszkán.

Zsombor:

Jól van, nyanya, elég lesz mán. (Katához)
Ne hallgass e süketre,
Inkább távozz ügetve.

Kata: (Zsomborhoz)

Szégyelled az új csajod?
Ilyen könnyen le nem rázol! (Juliskához)
Épp most futok a menzáról,
És a gyomrom úgy sajog!

Juliska:

Jobb lesz annak ideki,
Ha a bele kiveti.

Zsombor:

Nincs új csajom! Nincs! Nem fogod?

Kata:

Mit topogsz itt? Mondj egy okot!

 

Zsombor:

Idevárom egy spanom.

Juliska: (Katának)

Egy kislánnyal érkezett,
Aki épp most mos kezet.
Nem szánja a szappanom.

Zsombor:

Nem tudom, kiről karattyol!

Juliska:

Bent csücsült két fertályig ott.
Ha eldugult a garat, jól
Nézek ki, hívhatom az elhárítót.
Csak viszik az ember pénzét.

Zsombor: (Juliskának)

Teperjen a búsba, vénség! (Katához)
Te meg tiplizz a lábadon!

Juliska:

Rabló minden vízszerelő!

Kata: (Zsomborhoz)

Megnézem, ki zizzen elő,
Ne reméld, hogy alább adom! (Melinda előjön; döbbenten)
Melinda!

Melinda (Katához):

                               Katám!

Zsombor:

A két csaj most befingat, apám!

Kata: (Melindához)

Te meg Zsombi?

Melinda: (Katához; hárítón)

Én meg ez a beteg zombi?

Kata: (Melindához)

Ne kamuzzál! In flagranti!

Juliska:

Ez aztán a cifra randi!
Fogyasztja a szüzeket?
Ez már valóságos gárda!
Váltson kuponfüzetet –
Ennyi nővel nem is drága!

Zsombor:

Fékezze a gyors elánt.
Nincsen dolga sehol másutt?

Juliska:

Megnézem a porcelánt,
Bírta-e a nagynyomásút. (bemegy)

Zsombor: (kínos csönd után)

Bocsi, csajok, pisilek. (bemegy)

Kata:

Zsombor ezzel kisiet!
Ha balhé van, lelécel.

Melinda:

Görény. Mondtam elégszer.

Kata:

Ne fikázd! Ez zselé csel!

Melinda:

Na, beszéljünk csak tisztán!
Azt hiszed, a hapsidat
Fognám és elcsakliznám?

Kata:

Rohad, mint a habszivacs
A barátság, ha megszeged.

Melinda:

Éppen a te exedet?

Kata:

Lebuktatok, ne feledjük!
Csak budira jártok együtt?

Melinda:

Mi van? Be vagy tépve, te?
Mért kavarnék épp vele?
A hülyeség képlete.

Kata:

Mert agyban nem lexikon,
De ágyban egy szex-ikon.
Pörög, mint a motolla,
S nem köhög a motorja.

Melinda:

Elgurult a gyógyszered!
Vele mi másért fagyiznám,
Mint átnyomni az agyizmán,
Hogy téged még hogy szeret!
Ezért ültünk egy presszóba’.

Kata:

Ennyi történt, becsszóra?
És? Mit mondott, mi az ábra?

Melinda:

Ne túrázz már, vedd lazábbra!
Aztán, erre sétálva,
Kinyögte: a rémálma
Ez a mohó hapsi-falás,
Ahogy tepersz utána.
De rámjött a hascsikarás.

Kata:

Ha tojnék rá, nem utálna?

Melinda:

Egy pasit se delejezel
Azzal, hogy a neje leszel,

Kata:

Ja, lehet, hogy buta voltam,
S ezért ez a kan-angyal
Felhagyott a kalanddal,
S azóta se kupakoltam.
Mostanában rossz nagyon,
Magam maszírozgatom.
Csak Zsombi az ideálom,
Őt várom, hogy ki-be járjon!

Melinda:

Húzd a csíkot,
Cica, rajta,
Tűnés innét azonnal,
Ha a gyíkot
Kicsavarta,
Dumálok a fazonnal!

Kata:

De ha visszautasít,
És többet nem dönget engem?

Melinda:

Akkor bízd rám a pasit,
És hagyd nekem tönkretennem!
Elérem, hogy belém essen,
S megszivatom, de rémessen!
Felcukkolom, s ha rám izgul,
Kihajítom szalámistul!
Becsukom a terpeszem,
S amíg les csak debilen,
Előkapom mobilom,
S elcsattan egy gatyás kép,
És azt vicces hatásképp
A facebookra felteszem.
De ha innét nem tiplizel,
Úgy éljek, hogy estig vizel.

Kata: (boldogan)

Wow! Bocsásd meg a ricsajom,
Nincs nálad jobb bari-csajom! (elszalad)

Zsombor: (előjön)

De lassan ment el Kati –
De ez nála alkati.
Benyelte, hogy velem kavarsz?

Melinda:

Ne legyél már ilyen nagy arc!
Itt hagytál a lekvárban!

Zsombor:

Amíg lelép, megvártam.
De hiába szalad erre,
Ha nem rogysz a szaniterre,
S nem kuksolsz a fülkében.
Mért nem nyomtad fürgébben?

Melinda:

Te bújtál a piszoárba!

Zsombor:

Nem kell ez a pszichodráma!
Úgy utálom ezt a műsort,
Odabent csönd s finom hűs volt.
Hangulatos zene, béke,
Pálmafás táj, színes poszter –
Ez a férfi menedéke,
A csajok csak ócska pótszer!

Melinda:

Ne tököljél, húzzál vissza,
Te ványadt klozett-giliszta!
Zsibbadj rá a csészére,
Légy az élet császára.
Sőt: csípd fel az öreglányt,
Húzd csak fel a vén vekkert,
Ha magára fülig ránt,
Az lesz majd az édenkert!

Zsombor:

Állj le, ne légy féltékeny,
Játsszunk közös térfélen!
Ha nem lesz több lelki élet,
Az ágyadig elkisérlek,
Pörgessük a testiséget.

Melinda:

Pörgessed a nénikédet,
Míg eljön a végitélet!
Azt képzeled, alád fekszek,
S élvezed a talált szexet?

Zsombor:

Akkor csumázz csalánt, cseszd meg!

Juliska: (kijön kétségbeesve)

Jaj, a kagylóm! Repedt, ázott!
Belé hányszor repetázott?
Sorozta, mint a jégeső!
Hol bírja ezt egy gégecső?

Zsombor: (Juliskának)

Mit sír? Volt egy toalett.
Ma meg saját tója lett!

Juliska:

Átengedem telekáron,
Ha állják a fele károm! (Melindának)
Úgyis elhúz a csődörén,
S nekem mi jut? A csőgörény!

Melinda: (Juliskának)

Én magával nem veszekszem, (Zsomborra mutat)
Őt fűzze, ő ül a stekszen!

Juliska: (Zsomborhoz)

Uram, ugye megsegél?

Zsombor:

Majd a saját seggemér’!
De az övé volt, mi tombolt.

Melinda:

Mekkora surmó vagy, Zsombor!
A francba húzz el, te faszari!

Zsombor:

E budi után az egy szafari!
Elrohanok Katám után.

Melinda:

Ne lepődj meg, ha tán utál!

Zsombor:

Lehiggad, ha megrakom,
S van is bennem kedv nagyon.
Amióta szaladgál,
Fogy róla a valag-háj,
Sokat dob az alakján.
Te meg zabálsz, mint egy teknőc.
Rossz nézni, hogy seggben megnősz.

Melinda:

Hazamegyek, rohadt mocsok,
Csókod után fogat mosok. (elrohan)

Zsombor: (Melinda után int)

Nem fogyott le fitosra,
Hogy a belét kifosta.
Nézze, hogy csámpáz a csülkin!

Juliska:

Belbecs a fő, nem a külcsín!

Zsombor: (elmereng)

Igaza van, vén satrafa,
Kell az a kis romantika,
A férfinak, bár nagy strapa,
Az után kell rohannia.
Azért bírom titkon Katát,
Mert az ősök diplomaták,
S így nem csak egy félórára
Mehetek a kérójára.
Van úgy, hogy csak tévét nézünk,
De gyakrabban dévédézünk,
Ott van minden lemezem.
Talán ez a szerelem?
Na, futok, aztán reszelem! (fölényesen)
Ja, volt még egy kisdolog.
Itt egy százas. Slisszolok. (elszalad)

Juliska:

Az ifjúság: tarka varázs,
Csókos, bűvös létöröm,
Én a bűzös lét törlöm,
S mi vár még? A szarkaparás,
Így lesz s így volt ezelőtt. (sóhajt)
Felhívom a szerelőt. (kimegy)

 

(Vége)

Gy__rei-Schlachtovszky_egy__tt.JPG
A szerzők felolvassák a dialógust
az Irodalmi Humorfesztiválon

Megjelent a Bárka 2015/5-ös számában.


Főoldal

2015. november 18.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png