Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba
V á r k e r t i J u l i s k a,
avagy a szerelmi bűzfészek
Szereplők:
Juliska, vécésnéni
Melinda
Zsombor
Kata, kamaszok.
Játszódik napjainkban, Gyulán, a Várkert mögötti nyilvános vécé előtt.
Juliska:
Válság van, akármit motyognak.
Mindenki bokorba potyogtat.
Főzhetek Ilonkát, Sárát,
Fűzhetek Leventét, Ábelt,
Egyik sem dob itt egy sárgát.
Egyik sem fektet itt kábelt! (észreveszi a közelgő Zsombort és Melindát)
Erre tessék, erre tessék!
Jöjjenek erre, kedveskék!
Nálam fészket rakni jó,
S hozzá extra akció:
Kettőt vizel, egyet fizet.
Tiszta szívvel hadd ajánljam!
Mért locsolna fagyalt, füzet?
Sőt, itt ez a kuponfüzet,
Amelyből most idézek:
„Ha tízszer volt dolga nálam,
Egyszer ingyen bidézhet!”.
Melinda (Zsombornak):
Beszaladok.
Juliska:
Ez a beszéd!
Kuponfüzet? Első pecsét?
Zsombor:
Ez itt drága.
Juliska:
Ilyesmire ne sajnálja!
Tengerillat, üde ózon,
S ha kívánja: videózom!
Zsombor:
Hogy nyomja a vén bige. (Melindához)
Intézd majd a kéglibe’.
Melinda:
Addig dehogy cígölöm.
Csurranjon a híg öröm!
(Melinda bemegy a vécébe, Juliska követi)
Zsombor:
Ez valami trendi hepp,
Vagy csak női hendikep?
Amíg ott az alkalom,
Juszt sem akarom,
S ha csak pénzért van hova,
Rájön a szapora!
A lányok:
Titokzatos lények.
Belátok
Valaha belétek?
Melindára Katát azért cseréltem,
Hátha őt majd végre jobban megértem.
De kérdem:
Miért nem?
Egy működik úgy, ahogyan reméltem:
Melinda nagyobb mellben, kisebb fenékben,
Jobban esik kefélnem.
Mindegy, ezzel egyelőre beérem.
Kata (kocogva jön; döbbenten):
Zsombor!
Zsombor:
Kata!
Kata:
Most jövök a futásomból.
Zsombor:
Hát ez aztán überklafa.
Kata:
Mit keresel te itt?
Zsombor:
Te meg a hülye kérdéseid.
Kata:
Ne bénázz már, ne játsszad a pocokot!
Kilested, hogy minden nap itt kocogok,
Ezért botlunk egymásba.
Zsombor:
Fussál, ne légy megfázva.
Kata:
Két hete, hogy leléptél,
Úgy éreztem, elég tré
Dumával, hogy időt kérsz,
Minthogy túl pörgős a tempóm,
Túl korai még a templom,
S szegény Zsombor kidőlt. Kész.
Retek voltál, ritka állat,
És tessék, most itt talállak!
Zsombor:
Ezzel épp csak az a guzmi…
Kata (közbevág):
Pont itt vágytál randevúzni?
E béna trükkért ne szabadkozz,
Légy már hűtlen a szavakhoz!
Zsombor:
Nem rád várok, nem leskelek,
Nem temiattad lebzselek.
Lehet innen húzni,
Uzsgyi!
Kata:
Mi a tökér’
Vagy te gyökér?
Tudod, azért ez a gáz:
Ideállsz, hogy lealázz,
Kiröhögj, te híg ganéj,
És nélkülem vígan élj?
Zsombor:
Mindig ez volt balvégzetem,
Hogy rinyálj és balhézz nekem.
Kata:
Miért hiszi minden tahó
Azt, hogy ő a Mindenható?
Zsombor:
Kocog, jár vagy andalog:
Mindegyik nő agyhalott.
Kata:
Lehet, hogy egy lotyód van
Odabent a klotyóban?
Pedig hányszor fogadkoztál:
Nem nézel más bigére te!
Este, mikor fogat mostál,
Kiköpted az ígéreted!
Zsombor:
Sok a szöveg, drágaságom.
Ne sugározz dráma-sávon,
Nem hangolok megint rád!
Kata:
Megkérdeztem Melindát…
Zsombor (döbbenten):
Melindát?
Kata:
Mi mindennek lepingált!
Suttyó vagy és rohadt alak,
Nehogy visszafogadjalak!
Nem is! Előbb meggebednék.
Zsombor:
Dolgoztasd a seggedet még!
Juliska (jön; Zsombornak):
Csak nem jön be vendégül?
Szükségével nem békül?
Feszül csak, míg megkékül?
Zsombor:
De elvoltunk kend nélkül!
Kata:
Hogy beszélsz a nénivel?
Neki is csak élni kell!
Juliska (Katához):
Nem kukkant be, kedveském?
Meglocsolná kertecském,
Kertecskémben vedrecském.
A barátja befizeti…
Zsombor:
Na, azt azért meglesném.
Juliska:
Privát fülke, jó nagyon!
Kata:
Nem feszül a hólyagom.
Juliska:
Üljön csak rá, jön a liter,
Vagy pottyantson analiter.
Intézze el, ha ami kell,
Nem tömődik ama lik el.
A másik is mióta bírja.
Ül, míg kitart a papírja.
Kétszáz lapos az a rolni,
Ha nem kezdi pazarolni,
Kitart egész lombhullásig.
Kata:
Milyen másik?
Zsombor:
Semmilyen!
Juliska:
Aki betért sebtiben.
Húsz perce, hogy bent pihen.
Gyökeret vert ott a deszkán.
Zsombor:
Jól van, nyanya, elég lesz mán. (Katához)
Ne hallgass e süketre,
Inkább távozz ügetve.
Kata: (Zsomborhoz)
Szégyelled az új csajod?
Ilyen könnyen le nem rázol! (Juliskához)
Épp most futok a menzáról,
És a gyomrom úgy sajog!
Juliska:
Jobb lesz annak ideki,
Ha a bele kiveti.
Zsombor:
Nincs új csajom! Nincs! Nem fogod?
Kata:
Mit topogsz itt? Mondj egy okot!
Zsombor:
Idevárom egy spanom.
Juliska: (Katának)
Egy kislánnyal érkezett,
Aki épp most mos kezet.
Nem szánja a szappanom.
Zsombor:
Nem tudom, kiről karattyol!
Juliska:
Bent csücsült két fertályig ott.
Ha eldugult a garat, jól
Nézek ki, hívhatom az elhárítót.
Csak viszik az ember pénzét.
Zsombor: (Juliskának)
Teperjen a búsba, vénség! (Katához)
Te meg tiplizz a lábadon!
Juliska:
Rabló minden vízszerelő!
Kata: (Zsomborhoz)
Megnézem, ki zizzen elő,
Ne reméld, hogy alább adom! (Melinda előjön; döbbenten)
Melinda!
Melinda (Katához):
Katám!
Zsombor:
A két csaj most befingat, apám!
Kata: (Melindához)
Te meg Zsombi?
Melinda: (Katához; hárítón)
Én meg ez a beteg zombi?
Kata: (Melindához)
Ne kamuzzál! In flagranti!
Juliska:
Ez aztán a cifra randi!
Fogyasztja a szüzeket?
Ez már valóságos gárda!
Váltson kuponfüzetet –
Ennyi nővel nem is drága!
Zsombor:
Fékezze a gyors elánt.
Nincsen dolga sehol másutt?
Juliska:
Megnézem a porcelánt,
Bírta-e a nagynyomásút. (bemegy)
Zsombor: (kínos csönd után)
Bocsi, csajok, pisilek. (bemegy)
Kata:
Zsombor ezzel kisiet!
Ha balhé van, lelécel.
Melinda:
Görény. Mondtam elégszer.
Kata:
Ne fikázd! Ez zselé csel!
Melinda:
Na, beszéljünk csak tisztán!
Azt hiszed, a hapsidat
Fognám és elcsakliznám?
Kata:
Rohad, mint a habszivacs
A barátság, ha megszeged.
Melinda:
Éppen a te exedet?
Kata:
Lebuktatok, ne feledjük!
Csak budira jártok együtt?
Melinda:
Mi van? Be vagy tépve, te?
Mért kavarnék épp vele?
A hülyeség képlete.
Kata:
Mert agyban nem lexikon,
De ágyban egy szex-ikon.
Pörög, mint a motolla,
S nem köhög a motorja.
Melinda:
Elgurult a gyógyszered!
Vele mi másért fagyiznám,
Mint átnyomni az agyizmán,
Hogy téged még hogy szeret!
Ezért ültünk egy presszóba’.
Kata:
Ennyi történt, becsszóra?
És? Mit mondott, mi az ábra?
Melinda:
Ne túrázz már, vedd lazábbra!
Aztán, erre sétálva,
Kinyögte: a rémálma
Ez a mohó hapsi-falás,
Ahogy tepersz utána.
De rámjött a hascsikarás.
Kata:
Ha tojnék rá, nem utálna?
Melinda:
Egy pasit se delejezel
Azzal, hogy a neje leszel,
Kata:
Ja, lehet, hogy buta voltam,
S ezért ez a kan-angyal
Felhagyott a kalanddal,
S azóta se kupakoltam.
Mostanában rossz nagyon,
Magam maszírozgatom.
Csak Zsombi az ideálom,
Őt várom, hogy ki-be járjon!
Melinda:
Húzd a csíkot,
Cica, rajta,
Tűnés innét azonnal,
Ha a gyíkot
Kicsavarta,
Dumálok a fazonnal!
Kata:
De ha visszautasít,
És többet nem dönget engem?
Melinda:
Akkor bízd rám a pasit,
És hagyd nekem tönkretennem!
Elérem, hogy belém essen,
S megszivatom, de rémessen!
Felcukkolom, s ha rám izgul,
Kihajítom szalámistul!
Becsukom a terpeszem,
S amíg les csak debilen,
Előkapom mobilom,
S elcsattan egy gatyás kép,
És azt vicces hatásképp
A facebookra felteszem.
De ha innét nem tiplizel,
Úgy éljek, hogy estig vizel.
Kata: (boldogan)
Wow! Bocsásd meg a ricsajom,
Nincs nálad jobb bari-csajom! (elszalad)
Zsombor: (előjön)
De lassan ment el Kati –
De ez nála alkati.
Benyelte, hogy velem kavarsz?
Melinda:
Ne legyél már ilyen nagy arc!
Itt hagytál a lekvárban!
Zsombor:
Amíg lelép, megvártam.
De hiába szalad erre,
Ha nem rogysz a szaniterre,
S nem kuksolsz a fülkében.
Mért nem nyomtad fürgébben?
Melinda:
Te bújtál a piszoárba!
Zsombor:
Nem kell ez a pszichodráma!
Úgy utálom ezt a műsort,
Odabent csönd s finom hűs volt.
Hangulatos zene, béke,
Pálmafás táj, színes poszter –
Ez a férfi menedéke,
A csajok csak ócska pótszer!
Melinda:
Ne tököljél, húzzál vissza,
Te ványadt klozett-giliszta!
Zsibbadj rá a csészére,
Légy az élet császára.
Sőt: csípd fel az öreglányt,
Húzd csak fel a vén vekkert,
Ha magára fülig ránt,
Az lesz majd az édenkert!
Zsombor:
Állj le, ne légy féltékeny,
Játsszunk közös térfélen!
Ha nem lesz több lelki élet,
Az ágyadig elkisérlek,
Pörgessük a testiséget.
Melinda:
Pörgessed a nénikédet,
Míg eljön a végitélet!
Azt képzeled, alád fekszek,
S élvezed a talált szexet?
Zsombor:
Akkor csumázz csalánt, cseszd meg!
Juliska: (kijön kétségbeesve)
Jaj, a kagylóm! Repedt, ázott!
Belé hányszor repetázott?
Sorozta, mint a jégeső!
Hol bírja ezt egy gégecső?
Zsombor: (Juliskának)
Mit sír? Volt egy toalett.
Ma meg saját tója lett!
Juliska:
Átengedem telekáron,
Ha állják a fele károm! (Melindának)
Úgyis elhúz a csődörén,
S nekem mi jut? A csőgörény!
Melinda: (Juliskának)
Én magával nem veszekszem, (Zsomborra mutat)
Őt fűzze, ő ül a stekszen!
Juliska: (Zsomborhoz)
Uram, ugye megsegél?
Zsombor:
Majd a saját seggemér’!
De az övé volt, mi tombolt.
Melinda:
Mekkora surmó vagy, Zsombor!
A francba húzz el, te faszari!
Zsombor:
E budi után az egy szafari!
Elrohanok Katám után.
Melinda:
Ne lepődj meg, ha tán utál!
Zsombor:
Lehiggad, ha megrakom,
S van is bennem kedv nagyon.
Amióta szaladgál,
Fogy róla a valag-háj,
Sokat dob az alakján.
Te meg zabálsz, mint egy teknőc.
Rossz nézni, hogy seggben megnősz.
Melinda:
Hazamegyek, rohadt mocsok,
Csókod után fogat mosok. (elrohan)
Zsombor: (Melinda után int)
Nem fogyott le fitosra,
Hogy a belét kifosta.
Nézze, hogy csámpáz a csülkin!
Juliska:
Belbecs a fő, nem a külcsín!
Zsombor: (elmereng)
Igaza van, vén satrafa,
Kell az a kis romantika,
A férfinak, bár nagy strapa,
Az után kell rohannia.
Azért bírom titkon Katát,
Mert az ősök diplomaták,
S így nem csak egy félórára
Mehetek a kérójára.
Van úgy, hogy csak tévét nézünk,
De gyakrabban dévédézünk,
Ott van minden lemezem.
Talán ez a szerelem?
Na, futok, aztán reszelem! (fölényesen)
Ja, volt még egy kisdolog.
Itt egy százas. Slisszolok. (elszalad)
Juliska:
Az ifjúság: tarka varázs,
Csókos, bűvös létöröm,
Én a bűzös lét törlöm,
S mi vár még? A szarkaparás,
Így lesz s így volt ezelőtt. (sóhajt)
Felhívom a szerelőt. (kimegy)
(Vége)
A szerzők felolvassák a dialógust
az Irodalmi Humorfesztiválon
Megjelent a Bárka 2015/5-ös számában.
