Versek

 

 15.P__ter_Erika.jpg

 

Péter Erika

 

Kórterem

 

A szobát
beszövi a csönd.
A betegek műszerek
makraméjába
csomózva fekszenek.
Vénáikba drogok folynak.
Nővérek porciózzák
a létfenntartás utolsó
slukkjait.

A látogatók
mosolyognak.
A remény tenyérnyi
darabkái villannak
az arcokon.

 

A vonat

 

Mély lélegzetet vesz,
elindul, s zenél.
Jönnek-mennek
az elektromos jelek.
Integetsz, majd
kis zsebkendővé
zsugorodsz.

Simára borotvált vidéken
száguldunk a tájba,
hallom a Cantata Profana
dallamait, amint
egyik hangnemből
másikba vált.
A táj öle szétfeszül,
fehér virágok
borzongnak a szélben
– két város közt
egy szőke pillanat –,

nyílnak és csukódnak
a sínek összefont ujjai,
majd mikor a vonat
nyugodt gyorsaságot ér el,
szétfoszlunk a messzeségben.

 

A malom

(A 2019. május 21-én leégett békéscsabai Szent István malom emlékére.)

 

Partra vetett
hajóroncs. 
Fekete csonkjai
égre meredeznek,
ablakai fogatlan,
kitátott szájak.
Felkiáltójelek
a széljárta falak,
hordozzák
a téglák réseibe tapadt
lisztport,
érzik az átható
gabonaillatot,
hallják a darálók zaját,
rekedt kiáltását
molnároknak,
látják a felszálló
füstkötélzetet,
az összecsődült tömeget,
vakuk villogását,
s az ég bronzderengését,
amikor a lenyugvó nap
elolvadt a szétáradó tűzben.

 

Megjelent a Bárka 2022/2-es számában.


Főoldal

2022. május 17.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png