Versek

 

 14.Demeter_Arnold.jpg

 

Demeter Arnold

 

Tragédiaközeli

 

Hatalmas ez a domb, alatta
vízmosás, benne ordító paraszt, beragadt
a szekér. Nézd, fűzfát kapott, s majd
hazaér. Felesége kormos arcán terhes
mosoly rügyezik, kezében tördelt ágak,
kályhában friss meleg. És ott messze a távolban
már fák sincsenek. Ők most boldogok.
Hagyd, hadd múljon el.

 

Ismertesd meg magad

az egyetlennel

 

„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”

(Weöres Sándor)

 

Hát mássz, ha egyetlen dolgod ez,
mássz. Saját valóságod a legmélyebb pont,
ahová visszaeshetsz. Földi pokol. Égi menny.

Támaszd macskakövek közé haladásod,
és ha leesnél, gondolj arra, a seregélyek
mindennap megsiratnak, így hát ne add fel.

De ha fent vagy, és angyalaid ördögnek
neveznek, mert világuk alól jöttél, tépd
le a szárnyukat. Ismerjék meg a zuhanást.

 

 

Miben hisz, aki

 

Miben hisz, aki nem vágyik a csodára,
kinek az éter láthatárig ér.
Isteneknek nem esdekel potyára,
hogy a sorsa szebb legyen, amíg él.

Nem tölti idejét azzal, hogy várja,
mikor lesz körötte végtelen a tér.
Lehet ott túl menny és pokol románca,
az ilyet nem akar, és nem is remél.

Az ember akkor ettől lesz földi,
ha agyát halandzsákkal teletölti?
Buridán szamara vallások között.

Bölcsőtől koporsóig, csak ez van,
s ki azt mondja, a lélek halhatatlan,
nem dönt reálisan az élet fölött.

 

 

Mínusz negyven

 

Érted jött hát, és úgy tűnik, kétségtelen:
oka és szándéka van, hogy elvigyen.
Mindig is így képzelted el: szerda este,
egy lényegtelen napon, valamikor a hatvanon
túl. Persze ebben van némi szerénység,
százból hatvanat – valakinek odaadtál negyvenet?
Vagy csak úgy számoltál, realista ember lévén,
ennyi elég a boldogsághoz?

Egy ideje már mindentől elköszönsz, és
elfogadod: nagy lánggal vagy lassú tűzön élni,
mindegy, hisz a füst ugyanarra száll. Mostanság
amúgy is sokat álmodsz egy szállodáról, ahol
a portás a halál, s ahogy neved kimondod,
bólogatás közben említik: régóta várnak,
és aggódva figyelték kisebb-nagyobb betegségeid
elbukását.

A napok csak teltek, nem jöttél, már-már visszamondták
foglalásod, mint te azt a negyvenet. De most, hogy így
eljött az idő, feltör a vigasz: az is hamar eltelt volna.
A portás int, és mondja: – Kérem, erre, a csomagokat
majd ön után viszem.

 

Megjelent a Bárka 2022/2-es számában.


Főoldal

2022. április 06.
Gömöri György tárcáiVöröskéry Dóra tárcáiEgressy Zoltán tárcái Banner Zoltán tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Mohai Aletta: VérpacaMagyar Dániel új rövidprózái
Ha sok a meggy, akkor kevés a búza?Mi baja Medárdnak a kólóval, és mit keres az özönvíz Eleken?
Nádasdy Ádám verseiCsillag Tamás verseiDebreceni Balázs: Börtönversek / KarantényekBánki Éva versei
Rimóczi László: Kiss Judit Ágnes: AngyalcsinálásBene Zoltán: Pest-BudaMárton László: Apa a túlvilágonDarvasi László: Tóth elvtárs
Márton László: Nibelungok. Kriemhild bosszújaZalán Tibor: MiskaGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: A gyulai vérfürdőMárton László: Nibelungok – Ötödik felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKAEMMI_log__.jpgpku_logo.png