Versek

 

 7._Major_Petra_I..jpg

 

Major Petra

 

Nyárutó

 

Földre hullott a nyár,
ez a pirosra érett, kukacos alma,
s mintha csak álmodtam volna
a szebbik felét.
Nem az évszak hibája,
ilyen lett nélküled maga az élet,
s én vakságig nézek a Napba,
hogy ne kelljen látnom a férget.

 

Őszi fényben

 

Már zárt szemmel is tudom a madarak röptét,
ezüst lapok villanása minden szárnycsapás,
és ez a fényesség, akár a tiédnek-levés,
részint örök,
csak a vétkeid fakulnak egyre sebesebben
­- tán mert mindig olyan jól időzítetted őket,
vagy mert egyszer olyan rosszul: a halált.

 

Séta közben

 

Úgy képzelem, hogy a gyász torlaszai mögött,
ott, a túloldalon, ha nevezhetem így,
vár rám egy másmilyen nap:
először semmi különös – vagy épp csak nem fontos –,
de valamikor déltájban, séta közben,
hirtelen megbicsaklik bennem a fájdalom,
és egyszerre zuhanunk a járda közepére.
Aztán kisebb tömeg gyűlik körém,
és a véletlenül arra járó, szabadnapos orvos
már csak az élet beálltát tudja megállapítani
könnyű mosolyomból.

 

Megjelent a Bárka 2021/5-ös számában.


Főoldal

2021. október 29.
Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái
Hol van a világ közepe?Képek a történelem elveszett színpadáról
Miterkó Pál rövidprózája a Hajóhíd rovatbanHőnyi E. Katalin: Szükség
Boza, az újévi feltámadásitalGondatlanságból elvadult csicsóka?
Hodossy Gyula: Amikor sárgulni kezd, foltokbanTatár Sándor verseiBecsy András versei Balázs Imre József versei
Haász János: KorrepetálásPatak Márta: TetraplégiaEgressy Zoltán: TurbulenciaFekete Vince: Porlik minta…
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA