Kiss Judit Ágnes
Sánta prológus
Elmesélek – bár rém eset – egy rémmesét, egy rémeset.
Esetleg megérti estemet, ki lováról már leesett.
A választ megtaláltam, pedig nem is kerestem:
másfél méter magasból milyet puffan a testem?
Erről az estemről szól azóta minden estem,
esélyem sincsen másra, mióta seggre estem.
Hogy mim tört el, nem mondom, hisz tiltja a szemérem,
kár, hogy ilyen esésért nem jár se díj, sem érem.
Pedig fenékre esni azért is komoly érdem,
mert ép maradt a fejem, a gerincem, a térdem.
Ki esendőnek lát most, ma este esdve kérem,
esőben, napsütésben egy imát mondjon értem!
A vén fegyverkovácsné
előadást tart az örök ifjúságról
Csak napi húsz perc kardioedzés,
tönkre ne menjen a szíved,
harminc kéne, hogy égjen a zsír, nosza
tolj még rá vagy tízet.
Nap nap után gyúrj, hogyha az izmod
lógni akarna, ne engedd,
három sorozat fekvőtámasz
kell megemelni a melled.
Az arcjógáról el ne feledkezz,
hogyha tükörbe tekintesz,
nem szomorú kutyafej néz rád,
nem olyan bulldogpofa, mint ez.
Csak negyedóra, de rendszeresen,
ugye nem akarsz vénbanya-ráncot?
Toka ellen hadakozni de fontos,
a múltkori blúzban látszott.
Ki ne hagyd este az intimtornát,
tizenöt perc, sose hosszabb,
hüvelyed másképp löttyedt lesz, és a
szex úgy sokkal rosszabb.
Aranyérműtét-elkerülésre
nem túl sok negyedóra,
kellemesebb, mint operáltatni,
hallgass a jó szóra.
Csak negyedóra ebből is, abból is,
max. húsz perc, igen, ez klassz,
összeadódva egész napod elmegy,
de szép leszel, amikor meghalsz.
Limerickek
a hölgyek
Van egy nő, úgy hívják, Valéria.
Nála nem számít a kalória.
Fagyizott, tortázott,
utána rám mászott,
leszakadt tőle a galéria.
Volt egy nő, lakhelye Oszlány.
Sejtettem róla, hogy rossz lány.
Azt mondta: légy férfi,
ki a nőt széttépi!
Még van belőle pár foszlány.
Volt egy hölgy, lakhelye Dzsakarta,
bárkivel, bárhogyan akarta.
„Kankóm van? Tripperem?
Én meg nem tippelem!”
S elöl is, hátul is vakarta.
az urak
Nagydarab férfiú Elek,
teste csak gyomor és belek.
Ha egy szép lányka
csalja az ágyba,
így felel: „Most ebédelek!”
Igazi metal fan Zalán,
vagy ötven plakát lóg falán.
Erre költ mindent,
gatyát és inget,
kenyerén se vaj, se szalám.
Volt egy úr, hazája Jemen.
Babrált ő mind a két nemen.
Kecske és vadállat,
akármit bevállalt.
„Direkt volt?” – kérdezték. „Ja, nem!”
Volt egy úr, úgy hívták, Tihamér.
Lement a kocsmába italér.
Elfogyott – hú, jó sok.
jöttek a bunyósok:
„Megverünk!” Mire ő: „Ti? Há mér?”
+1
Kínából jött, s ránk támadt a covid,
a világnak adott egy pár kokit,
rejtőzhettünk maszkba,
minden el volt… rontva,
akit elért, az eléggé kivót.
Megjelent a Bárka 2021/5-ös számában.
