Versek
(Fotó: Máté Péter/Jelenkor Kiadó)
Sirokai Mátyás
Platán
Ami téged ma reggel hozzám,
az engem egy vedlő platán
törzséhez. Néptelen,
kifeszített tisztás
a küllők között, és tenyerek,
hasak, szinte állati
karcsúságú nyak. Mint
egy őz, amit ágakká
húztak szét. Gondolni,
ha muszáj, teli tüdőből,
a szavak mögé.
A térre, a megengedőre,
az ágak köztire.
A láthatatlanra, ahogy
a szél cibálja.
Növények
Ez a végtelenre
lassított vágta
a hajnali égen,
amikor még értem
a növények nyelvét,
s a föld ízével
nyelvemen fekszem
két fölém nyújtott
fenyőkéz alatt,
hanyatt
a véráram folyóján,
egy amazóniai dallam
emléke után kutatva
hiába.
Megjelent a Bárka 2021/3-as számában.
2021. augusztus 04.
