Versek

 

 S-TAT__R_MAY-2020_A.jpg

 

Tatár Sándor

 

Fenyegetőznöm sincs mivel

 

                                    Múlik a délelőtt. A házak és a fák
                                    lassan, de könyörtelenül
                                    visszagöngyölik maguk alá
                                    hosszú reggeli árnyékukat.
                                    Ezt az irigységet kitől tanulják?!
                                    35 fokosnál is rekkenőbb az
                                    agylágyító hőség.
                                    Vagy képzeljünk el egy világ-
                                    méretű szerverleállást, vagy ha
                                    létfontosságú szerveinkből
                                    alakulna hajthatatlan sztrájkbizottság!
                                                  Ha én is visszatartanám a...
                                    – Mi olyat tudnék én visszatartani,
                                    amit hiányolnának halandó-társaim?!

 

 

Ez 1 (nem) célelvű revü

 

                        Ne sürgesd az értelmet,
                        egypárnyári lény,
                        személyre szabott funkciód
                                                  a Nagyegészben;
                        nem áll már jól neked, hogy hajtogasd:
                        „Az nem lehet, hogy múltommal
                        minden tettem és célom
                                                         elenyésszen!”

                        Füvek, hópelyhek, csillagok –
                        hiába tűnik a különbség oly nagynak,
                        ki nem játszhatja s le nem vetheti
                        egyikük sem az idő
                                                       hatalmát;
                        te ismerd végre föl, hogy az
                        elfogadás az igazi
                                                      szabadság!

                        S a mandátum nem feltétlenül
                        addig tart csak, míg magad is
                                                             akarnád;
                        hát tarts ki helyeden,
                        amíg ezt rendeli
                                                       a karmád,

                        vagy amíg az Úrnak
                        (bár talányosan hallgat)
                                                       gondja van rád.

                        Élj adományaival, míg
                        vendégel a lét,
                               ez a számodra átmeneti
                                                            buborék –
                        találd meg a modus vivendit
                        (többnyire lehet), amíg csak
                        elműködget a test,
                                                      a biogép,

                        és (vagy) amíg a sörpad
                                                           el nem korhad.

 

Megjelent a Bárka 2021/2-es számában.


Főoldal

2021. május 31.
Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái
Búgó gyökerek, avagy zeller a TiszántúlonEgy asztalnál szeptemberben a szentekkel
Poós Zoltán: 1979. december 3. – LőkösházaBabiczky Tibor versei Kopriva Nikolett verseiMarkó Béla versei
Oravecz Imre: AlkonynaplóAbafáy-Deák Csillag: Ad actaMegyeri Edit Tünde: VasárnapTőzsér Árpád: Északi emberek – Naplójegyzetek 2018/19-ből
Márton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA