Versek

 

 17._M__tyus_Attila__3_.jpg

 

Mátyus Attila

 

Bodzaméz

 

1.

Túl az ütem lövészárkain,
a ritmika sáncain és a rímek tankcsapdáin,
a szövegértelmezés aknamezőin,
a jelzők és hasonlatok gyilokjáróin,
a szimbólumok és metaforák bombatölcsérein,
a szinesztézia és az oximoronok
némán ugató, barkahangú bunkerein.
Mitől lesz verssé egy odavetett sor
a fehér papíron, arról
hogy „Egy veréb fürdött
reggel, mályvafa alatt.
Minden tökéletes.”?

 

2.

A redőny résein keresztül halványkék pasztellbe fröccsenő
fehér felhők úsznak.
Lehetnének feketék is, ciánzöld háttér előtt,
vagy lilák és arany.
Ha festő lennék, vakolókanállal dobnám e színeket
a vászon négyszögű tánctermére.

A kiszáradt fenyő ágain apró balerinák bokáznak,
s egy gerle búgja a ritmust.
Mindennapi színház a kert, ablakpáholyból nézem,
titokban, e zártkörű előadást.

Kutyát sétáltatnak az utcán, minden eb ugatja…
mert ő most szabad.

 

3.

Bodzamézet csöpögött a hajnal.
Az ölelkezés mámorában elhalványultak
a tél jajongó emlékei.

Négy hónap betegség után
egy kizökkent világba
próbálom magam újradefiniálni.

Mert ilyenek vagyunk mindig, halogatók,
másokra nézők, megalkuvók.
Míg be nem kopog hozzánk az Isten. Váratlanul.

Hát, elmeszobrásznak adom magam,
lélek-kifestőműhelyt nyitok, szóvirágkötészetet.

Teszem azt, mire teremtő erőm adatott.

 

4.

Akácfavirágok csüngnek a villanyoszlopon.
Szemérmetlenül kínálják nektárjukat
a hajnali napfénytől részegen.

Többé nem szépítgetek semmit.
Felesleges versenyre kelnem
a természet barokk túlzásaival.

Pontos és szikár szavak pergőtüzében járok.
Néha eltalál egy-egy gellert kapott szilánk,
s a csöppenő vércseppek nyomán szivárványvirágok nyílnak.

Én nem hiszek az entrópiában.
Csak közelről káosz minden, és végtelen üresség.
Isten a világot impresszionista stílusban festi.

 

Megjelent a Bárka 2021/2-es számában.


Főoldal

2021. május 26.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Markó Béla verseiFinta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb Mihály
Ecsédi Orsolya novelláiEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png