Szálinger Balázs
Zrínyiújvári dal
Kemény Istvánnak
1.
Eltűnt, majd párszáz év után
Arrébb bukkant fel a magaslat;
Montecuccoli vezérőrnagy végre
Másik irányból nézve
Reálpolitikus.
Egyik helyen a könnyek tengerének
Nemzedékenként kiváló sói.
Másik helyen a belátás szava.
Hogy minden bruttó szeretet, szerelem
Nettó anyagcsata.
Képzelj fiút, legyen a te fiad. Nézd:
Pont ilyen az ágyú csövében
Leszorított anyag.
Egyszer a fiú füle mögötti
Pihe és bőr, pára és viaszillat,
Másszor a kiontott belek bűze – a hang,
Ahogy ezek a fiúk az erdőben
Két éjszakán át sírnak.
2.
Ostrom után visszaalszik a táj,
Magára húzza az erdőtakarót.
A vár a mesék sorába áll,
Balladás ködöt tart fölé a mocsár.
Falvak kerülnek ide és oda,
Mert újra meg újra medret vált a Mura,
Aztán arra vetődik, és leás a földig
Egy Vándor nevű régész.
Ásónyomonként szépen visszaépül
Egy nagy álom a terepasztalon,
Egy más történelem –
Üvegplafon alatt az alkalom,
Hogy két világ között lehetne
Valami, ami egyik se nem,
Ami úgy nagyszerű és úgy esélyes,
Hogy tisztán esélytelen.
3.
Ha megkeresnéd
Hogyha megkeresnéd
Boldogságod a hosszú táj alatt
Hogy merre indulj
Hejj hogy merre indulj
A vérnyomok eligazítanak
Itt egy vízió
De régen mást jelentett
Kit érdekel most egy marék por ennyi
Régen egy nagy úthoz
Még térkép se kellett,
Elég volt csak a sereg után menni.
Megjelent a Bárka 2019/6-os számában.
