Versek

 

 MuszkaSandor_Mohacsi_fotoja.jpg
(A szerző fotóját
Mohácsi László Árpád készítette.)

 

Muszka Sándor

 

Várakozás


1.

Ha rátalál végül,
megszűnik, hitte,
feloldódik a kimondott szóban.
Ezer színében ragyog majd fel neki,
eltávozik tőle az éjjel.
– Meglelni azt a szót –
a költészet bárgyú bégetésén túl.


2.

És rohant a mámor a szűkült erekben,
az égre a hajnal kígyói csúsztak,
egy ember alatta, kegyelmet, reményt,
nem így, nem ezt akarta.
A szépet kereste, és nem lelte sehol,
felnyitotta csuklóján a bőrt,
csontok, vér, hús.
A lélek nem hal meg,
angyal vigyáz rá,
kitaszítva a fekete űrbe.

 


Erő


Mindegy az útnak, ki száguld rajta,
kőolajgőzben, benyugtatózva,
rohan elérni a mélység legalját,
szemtől szembe látni a semmit.

Hol van az erő, mit egykor reméltünk?
Üresednek a mámor órái.
Valakit folyton épp elárulnak.
A kegyelem óráit számolom.

 

Haza


Hol összeérnek az úttalan utak,
fejünk fölött a nap,
fejünk fölött a hold.

 

 

Szél, víz, fák


Hibátlanok a fák,
idegen lények.
Nem tudja senki,
honnan érkeztek.
Ki hagyta őket itt
szent ájulásban.
Titkaik őrzik.

A füvekben álmok,
az álmokban énekek,
tudják, ki öl, ki gyógyít.
Belerepülnek a lángoló napba,
nem gondolnak ránk.

A sziklák túl vének,
nem emlékeznek,
van-e, amit még őrizniük.
Minek határa
voltak itt egykor,
arcuk felhőkbe rejtik.

A szél bolond fiú,
nyargal, kiáltoz.
Menekül tőled
minden, amit látsz.

 

 

Ő

 

Ezek az álmok nem az én álmaim,
mire felépült, elárvult a ház,
mi mögé s hogyan rejtsem a semmit,
ki zárja tőlem a feneketlen űrt,

ki segít nekem, ha nem bírja torkom,
ragadja meg kezem zuhanásomban,
hallják a sziklák a felhők a fák,
ő csak ő,
nincs
senki szegényebb.

 

Babér


Ezek az utak nem az én útjaim,
valaki másnak életét éltem,
kénye kedvére bánhatott velem,
ott ütött mindig, hol a legjobban fájt.

Ezek az utak nem az én útjaim,
visszafordulnék, túl messzire értem,
király lehettem egy álarcos bálon,
eltűnök ismeretlenül.

 

Holdfényezőkért


Szavak helyettük nem beszélhetnek,
bevetették maguk a sötét erdőkbe.
Kőgörgetéssel üzennek nekünk.
Fáznak bordáik szorításában.

Tégy velük jót!

 


A


Rád un a szív és elfelejt,
ver, de már csak önmagáért teszi,
nem melegít át többé a bor,
álom nem bújik hozzád.

Torzó marad, bármibe kezdesz,
a szavak ijedten szaladnak tőled el,
magad maradsz, teljesen magad,
és halálszagod lesz.

 

Bevonulás


Ott jön az úton az idegen ember,
a józanság sánta, kehes gebéjén.
Homokra épült háza felé tart,
feszítsétek meg.

 

A fiú    

 
1.

Az a fiú azon a vonaton,
harmincöt éve üldöz egy álmot,
kelet felé, egyre beljebb,
robog a transzilván éjszakába.

Az a fiú az erdei házban
harminckét napja nem látott embert.
Rácsokat rajzol a fagyos ablakra,
a szabadság rácsait.

 

2.

Lemegy a nap és nincsenek álmai.
Lemegy a nap és fogytán a bor.
Magára gyújtja az erdei házat,
éles kövekkel szaggatja bőrét.
Árnykép ugat rá.
Egyre beljebb,
hátrál a földből feltörő éjben.

 

Szégyen

 
Mennyire sárgán, erőtlen hull a fény,
holnapra itt lesz, bőröd alá nyúl,
felemésztették erőd a plusz körök,
mellére húz a szégyen.

Békülnöd kéne vereségeddel,
megvonva vállad, én akartam így,
felhajtani a keserű mérget,
otthonra lelni a csikorgó télben.

 

Megjelent a Bárka 2019/1-es számában.


Főoldal

2019. február 07.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Ünnepi Bárka-est és díjkiosztóNagy Gábor és Paszkál Gilevszki kapta a 2019-es Balassi Bálint-emlékkardotElhunyt Tandori DezsőTakács Zsuzsa az Artisjus irodalmi nagydíjasa
Ütőér
Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái
Versek
Lanczkor Gábor versei Muszka Sándor verseiGrecsó Krisztián verseiKaracs Andrea versei
Prózák
Kiss Judit Ágnes: FeketemagyarHidi Tünde: ÖrökségEgressy Zoltán: Hold onJózsa Péter: Nicolo kapitány jól fizető útja
Kritikák
A balladák vége - Muszka Sándor: SzégyenOtthonosan a szövegbenHátrahagyottakGyermekkor a szögesdróton túl
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA