Versek

 

 simai_mihaly.jpg

 

Simai Mihály

 

Töredék 56 novemberéből

 

 (Fekete Pálnak)

 

fagyott angyalkönny záporoz
elindulok a sebzett éjben
a kijárási tilalomban
a statárium ellenében
toronyiránt szívem szerint
megyek a füstös feldúlt téren
nézem ahogy a sors-sötétben
két ádáz fényszóró kering
megyek megyek a kattogó
géppuskatűzben s testemet
nem fogják az orosz golyók
megyek    megyek    megyek
az irgalmatlan sors-sötétben
az omló havat összevérzem
bár nincsenek rajtam sebek
– csak láthatatlan kráterek
akartam küzdöttem reméltem
most átoksújtottan holtfehéren
megyek a mérhetetlen éjben
hát jöjjetek! hát lőjetek!
úgyis meghalni volna jobb!
én bátor népem tíz napig
álmodta szabadság-álmait
s most – mint a szívem – tetszhalott!

 

Megjelent a Bárka 2016/5-ös számában, a szerző kézírásában.


Főoldal

2016. október 18.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png