Kürti László
magasabb inger
nem a közönyösség kezdett növekedni,
nem valami felnőtt rutin vagy rég elunt élet
hozta el ezt a beláthatatlan távolságot közénk.
még csak nem is a napi munka, gazdasági
érdek vagy bármi karrierkényszer. a depressziódat
úgy szoktam leküzdeni, hogy kétségbe ejtelek
néhánynapos hiánnyal. a hiány magasabb
inger az unalomnál.
elsőbbségük van a magasabb ingereknek.
ez a szabály. amíg betartasz valakinek, addig
garantáltan létezel. unalmas, új szabályokra
máig nem futotta. azzal vigasztalom magam,
hogy nemcsak a közönyt írja felül a fájdalom,
de a fájdalmakat is az egymásra csodálkozás.
vannak szenvedélyek
a fekete hajú nőért hagytalak ott,
a válási papírokat írtuk alá, mikor zokogva fordultál
el tőlem. már legalább egy órája fent voltam,
ha tudom, milyen poklokat jársz, biztosan
felébresztelek, még az álombéli első randi
vagy csók előtt. ha nem is egy feketével, de valami
kedves kis intimitással. most nehezen oldódsz,
pedig bűntelenül fekszem itt melletted, gondosan.
azzal vigasztallak, hogy még senkit nem hagytam el,
--ugyan a feketét sem--, de vannak káros szenvedélyek,
melyek önmaguktól is feloldódnak, kiürülnek a szervezetből.
csak ami menni akart, azt engedtem kudarcba,
boldogságba fulladni. ne mondd, hogy a hűségem
a legnagyobb kegyetlenség. inkább csak annyit:
nagy benned a megbocsátás, bárkit képes lenne tönkretenni.
körforgalom
mikor abban a forgalomban haladtunk, biztos emlékszel még,
kértem, ne költs ajándékokra, ha eljön az ünnepünk.
hiba volt ez, gyávaság részemről, hogy az okát nem akartam
bevallani, pedig tudtam, hogy akkorra köztünk,
már mindennek vége lesz.
és eljött mégiscsak az a mi napunk, hosszú hallgatás után
kerestél: „ez a te ünneped”--, mondtad.
és hogy fáj még, bár maradtál volna
egész életen keresztül.
„bármelyik halálod szebb nálam.” --mondtad.
és lehet, hogy tényleg úgy van, én mégsem találtam
szebb halálnemet magamnak tőled.
ne bántson, hogy nem adtam tovább a vérem:
sem közös gyerek, sem szipolyozó ragaszkodás.
visz a forgalom, kacagunk azon,
hogy az ünnep nekünk végül is mindig ugyanaz a nap,
ma fent, ma lent, de nézd csak: minden körbe ért megint.
A versek a Bárka 2015/6-os számában jelentek meg.
