Kakuk Tamás
Széljegyzetek
Feljegyzések Bartolomeu Dias naplójából
1.
a párhuzamosok
nem találkoznak
őznyomok a hóban
asztalon üres kehely
azonos lesz minden
a végtelen rád zuhan
2.
fáradt ecsetnyomok a vásznon
a festék repedése életvonal
kifut megfeszített keretéből
a bűnök közben nem változnak
3.
horpadt ég alatt a föld nehéz szaga
gerendák réseiben enyészik el
színről színre láthatod a fehér várost
örök foglya leszel
4.
árnyéka némán követ
az alkonyat aranysávja sem oldja fel
éles kardpengéje gerincedre sújt
5.
megcsúszik a cserepeken
hallgatag udvarokba zuhan
elveszik a vértelen fák lombjában
némán ereszkedik
6.
az ég szegélyén átüt a távoli alkonyat
tűzbe vetett pergamentekercs
az üzenet a lángokból olvasható
7.
elfedi a felhő a légszomj kínját
üres és mély lesz a csend
8.
az elveszett gyűrű körbezárja az időt
elhozza a végtelent
9.
a bezárt tér végleges másolata
hallgatására borostyánháló feszül
10.
a test felfoghatatlan jelzései
hajszálrepedések a falon
megtartanak a létezésben
11.
az apró részek összeérnek
így lesz súlyos egész
egyenként nem érhetők tetten
elvannak minden időben
12.
rövidülnek birtokod távlatai
önmagukat erősítik
az esti virágillatokban
ha a kételyek erőre kapnak
mélyen belélegzed a világot
homályos képeket idézel fel
miközben a szirmok összezáródnak
sötétségük mélyén lámpafény
a kinyilatkoztatott igazság világossága
Megjelent a Bárka 2015/1-es számában.
