Kukorelly Endre
Itt alszik
Itt alszik.
Ez a pohara.
Lecsöppent a kávé.
Ez ahol az előbb kenyerezett.
Ahol őt valakivel sikerült összecserélni.
Így megy oldalazva,
vagy csak ül, és a sírás égeti.
Igyekszik abbahagyni.
Egy kupac savanyú nyári vadkörte, barátságtalan
sárga kukacokkal.
Befelé, komolyan.
Ha fölébred, felül az ágyon,
néz maga mellett valakit, és
zavarban van.
Nézi, a csodálkozástól elakadva.
Elakad a csodálkozástól.
Itt pedig részt vesz nyilván valamilyen versenyen.
Részt szokott venni versenyeken.
Ez a Dísztér.
Ez nem én vagyok.
Ezen a képen nem én vagyok.
Ki az aki
Te, ki az, aki néz,
sugárzó sápatag,
vad elzúgó patak.
Valaki jönne fel
a liften. Egy nehéz,
fehér, vakító zsák.
Nem veszítelek el,
nem mozdulok tovább.
Te, ki is az az én.
Megfog-e valami.
Valamit tartok, és
nincs kedvem tartani,
de úgy ragad belém.
Miért ilyen kevés.
Mért lenne jó, ha még.
Mért érzem, ha elég.
Sírás miatt náthás
Sírás miatt náthás orr.
Sírás kimarta szem.
Sírástól összefacsarodott szív, gyomor.
Sírni nő miatt.
Ja nem, ja jó.
Sírás miatt kidörzsölt.
Dörzsöléstől olyan vörös és szúr és ó.
Egy nő egy minden.
Könnycseppen keresztül nézve legalábbis.
Nedves tekintettel.
Szép nézet, párás, mint Párizs.
A sírás kihat.
Sírás miatti orrfacsarodás miatti orrfúvás.
Kölcsönkért papír zsebkendőbe.
Kölcsön papír zsebkendőt gyűröget, vagy valami más
t. Adott esetben.
Ha odaállna az égben
Ha odaállna az égben,
a sűrű füstfeketében,
amit előbb odaképez
egyik az izmos erősek,
angyali súlyemelősek
közül az égi fedélhez,
és átlátna, de tisztán,
a Föld felszálló piszkán,
onnan a Földre lenézne,
nézzen alulra le onnan,
s hogy mért van jól, ami jól van,
azt valahogy ne is értse,
de sosem áll oda senki,
és nincsen mód odamenni,
mert még el sincs kezdve
az égi semmi-fedélzet,
nincs meg a nézet.
Nincs meg az ég befedezve.
Megjelent a Bárka 2014/ 6-os számában.
