Dimény-Haszmann Árpád
egy ház
apám nincs itt de itt van
gyöngyszemekként pereg szét
madarak hordják mintha
menekítem életét
apám nincs itt de itt van
versekbe írom ékül
az ég szembogarában
picinyke rész mi kékül
négy ásós jön a kékért
a föld már ki van vetve
nem hűlhet ki ő szétég
mert fel mert csillag-fecske
nyújt(óz)va vitorlátlan
rög pörög örök-körül
nem hagyom dögbugyrába
én írom ő meg törül
apám itt van de nincsen
megszűnt vonatkozása
emlékezni még mit nem
kijössz bemész egy házba
szimfónia
chopin noktürnjei a béke
brahms szextettjei a boldog délután
volna béke volna boldog volna isten
volna anyámnak élet apám után
volna belőlem rám idő
hús a csonton már nem lesz
volna az amit nem tudtam
és ha volnál mit jelentesz
csak egy távoli kvintet
ha mozart jó akkor beethoven
dúlt hitemnek malter
fogaim közt tartom átviszem
búg bánatos bach a fuvolán
s ha volna valaki szeret
én vizet árasztanék
mint a tavaszi szelek
Megjelent a Bárka 2013/6-os számában.
