Nádasdy Ádám
Ötvenes köszöntő
Hadd mondjam el ebben a szűk körben,
hogy a Várszínház életkora ötven.
S bár ez a kor egy csitrinek öreg:
vonzónak tartja egy lelkes tömeg.
Amikor megnyílt (így mondja a Nagyi)
még ötven fillér volt egy gombóc fagyi.
Sok víz lefolyt az Élővíz-csatornán,
a sok sikert hiába is sorolnám:
mint szürke szamár eltűnik a ködben,
úgy repült el fölöttünk az ötven.
Hiába van palotád Budán,
ha nincsen Várszínházad itt Gyulán!
A Disneylandben lehet rózsaszín máz,
de nincsen várnak épült prózaszínház,
és bár idén lesz ötven éves Brad Pitt,
nem tudja ő se lekörözni ezt, itt.
E színházban sok tetterő tanyázik,
hát éljenek és dolgozzanak százig!
Utóirat:
Ez a kis szöveg, amit itt ma löktem,
soronként, áfával, kettőszázötven.
Skakespeare: „Ahogy tetszik”
III. felv. (részlet)
Rozalinda (olvas)
Finomságból ő a minta:
nincs oly gyöngy, mint Rozalinda.
Festi ecset, írja tinta:
világszépe Rozalinda.
Szívem lódul, mint a hinta,
mert úgy vonzza Rozalinda.
Mint a sűrű szederinda,
fond be szívem, Rozalinda.
Borotva Írok én magának ilyet. Csak egy ízelítő:
Kezemben elsül a flinta,
ha közel jön Rozalinda.
Olyan, mint a szabásminta:
nagy és lapos Rozalinda.
Kandúrmacska nyávog kint,
érzi szagod: Rozalind!
Erdőn-mezőn sas kering át:
farba csípi Rozalindát.
Zsebemben már leng az inga,
van egy órád, Rozalinda?
Közlekedésfejlesztés
Azt írja a pesti újság
(s én örömmel hirdetem),
közlekedés-fejlesztés lesz
ott a Margit-szigeten.
Olyasfajta lesz a projekt,
mit mindenki jó, ha tud:
záros határidőn belül
megindul a lóvasút!
Végre itt egy józan ötlet,
kőkemény realitás,
versenyképes lett ma már az
egylóerős vontatás.
Nem kell benzin, nem kell dízel,
elég egy fél mázsa zab,
plusz ha bekap egy-egy szegfűt,
az már a tortán a hab.
Lóhoz nem kell márkaszerviz,
sem vasbeton ló-garázs,
fedélzeti számítógép,
csak egy cifra nógatás.
Pótalkatrész fel s merül,
nincs mit cserélni neki,
bár az egyik alkatrészét
minden magyar ismeri.
Nem bocsát ki ólmot, füstöt –
bár van gond is egy kevés:
együtt jár a ló-üzemmel
egy környezetszennyezés.
Ennek méltó kezelésén
egyelőre dolgozunk:
hozzon egy-egy nejlonzacskót
minden kedves utasunk.
Esetleg a citromokat
a turisták gyűjthetik,
tíz leadott lócitromért
strandbelépő jár nekik.
Vagy meg kéne pályáztatni
a városi verebet,
mert ő szakszerűen kezel
minden bio-szemetet.
Vissza hát a dicső múlthoz,
mikor a ló volt a gép,
hiszen tudjuk, hogy a magyar:
lóvasútra termett nép.
Nem lesz energia-függés,
mindenhová ló repít:
készíti már a főváros
a ló-metró terveit!
Limerikek
1.
Humortól dübörög ma Gyula:
viccet ír elő a regula.
Sok költő versenyez,
akkora verseny ez,
mint másutt az 1-es Formula.
2.
„Jó téma itt ez a Hamlet,
elkelne róla egy pamflet” –
gondolta Shakespeare úr.
Azóta csak pirul,
mert pamfletnek egy kissé pimf lett.
3.
Élt egy úr, Athén a lakhelye,
szamárba ment át a külseje.
Tündérnő ölében
bőgött is serényen,
akkora nagy lett a tüdeje.
4.
Szólt Falstaff: jó fiú Henry,
nem kéne bajba keverni.
Pláne a Víg Nőket –
otthagyom én őket,
a végén még megír a Verdi!
5.
Angyalnak tűnt ez az Angelo,
rá is lett bízva a nagy meló:
pucolja tisztára Bécset.
Ám rájött, mielőtt kész lett:
túl szűznek lenni, hát az se jó.
6.
Volt egy nő, Kató, a makrancos,
nem volt ő se hiú, se flancos.
Oltárhoz nem lépett,
míg nem lelt extrémet.
Neki a normális: csak langyos.
7.
Szólt Macbeth: már mintha unnám,
hogy folyton csak rút átok hull rám.
Sok volt a vérfürdő,
irány a Várfürdő:
hullámba mártom a hullám.
Ajánlás:
8.
Van egy úr, úgy hívják: Gedeon,
ügyébe mindenkit belevon.
Jól játssza szerepét,
pedig az ő nevét
nem írja se plakát, se neon.
Megjelent a Bárka 2013 / 5-ös számában.
