Vári Fábián László
6 x 8
Miféle reggel ez
nikkelnapfény robog
tükreink pajzsain
higanyharmat kopog
szájából mint akit
kiejtett a halál
függőleges vagyok
árnyékom rám talál.
*
Te büszke bóbitás
mocsárjáró madár
hírlik hozzád a hold
havonta hálni jár
míg balzsamozza ő
tündéri termeted
hadd dédelgessem én
címeres melledet.
*
Időm kiszabva bár
fogyó őszöm delén
bronzkori hajnalok
erdeit járom én
hármat sem léphetek
zeng-bong a bronzliget
megállít az idő
rézkígyó rám sziszeg.
*
A szép test hangszer is
hol hárfa hol cselló
ezt pengetni király
amazt ölelni jó
ha időváltozás
sajdítja lőtt sebed
ha béna a vonód
inkább elő se vedd.
*
Nem jártam tengeren
egzotik’ tájakon
emlékim halmazát
unottan átrakom
apró dó-zi-sok-ban
pazarlom szét eszem
végül – giling-galang –
maszkomat fölveszem.
*
Harmadszor fordult már
miattam a kocsi
kedves édesanyám
lelkemet hozza ki
hitelesíttesse
violapecséttel
adja össze aztán
a tavaszi széllel.
Megjelent a Bárka 2013/4-es számában.
