Kovács András Ferenc

Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatékából

Ezernyolcszázkilencvennégy

Miklós cár már a trónra lépett,

A tar sakál börtönbe ment -

Bősz elnyomottak dolga végett

Nem nyughattak se fönt, se lent.

Nyüzsögtek tört rabszolganépek,

S a „Szahalin" is megjelent!

(Csehov még nem kért öröklétet -

Nem ízlelt pezsgő végtelent.)

Azévben épp világra jöttem

Szentpéterváron, s persze, még

Nem sejthettem - majd egyre többen

Leszünk mi eltűnt nemzedék!

(Cirkálók, süllyedünk a ködben.)

Kiömlő vér suttog fölöttem

Egy Mandelstam-sort... Messzeség

Kék lapja leng tépett füzetben:

„Én kilencvennégyben születtem..."

Csehov Capriban

Csehov Capriban nem volt Gorkijnál -

csak Uljanov... De én nem ápolom

baljós emlékük! Nékem Nápolyom

sincs... Így elég a szvetlogorszki nyár,

hol híg vodkát, jobb sorra sort kinál

a kormányzó elvtárs helyettese,

s nem dönteném be tán helyette se,

mert ordenárén, szörnyen ordibál,

mint Uljanov, sakk közben, Gorkijnál,

mert Makszim újra tönkreverte őt -

népben felbujtva törpe tetterőt...

De durvább tengerparti parti van

most egy levedlett, balti Capriban!

Uborka herseg, füstgomoly remeg,

sült kolbászt csennek kóbor, gyors ebek,

szabad tömeg zúg - jólét itt a nyár!

Csak hurkaárus bódék szitka száll.

Gyorsított film egy nemzedékről

Borisz bús, bármilyen szerepben

Feszít - szelíd kilencvenes.

Születni pech kilencvenegyben -

Mihailhoz ki lesz kegyes?

Hát Mandelstamhoz?... És Prokofjev

Tán pórul járt?... Gyerekmesék!

(A lét futólag fölrovott kegy.)

Fakult, kilencvenkettes ég

Arcán sebes fény, megkopott jegy -

A Cvetajeva éve, jaj!

Aztán a Majakovszkijé jő -

Dicsőség, hajsza, prosti kéj, nő

Puffan szívébe... Szép hepaj!

Majd Asztrov jött, s az árja Pilnyak,

S a versbe fröccsent Jeszenyin -

Korcsmák s múzsák csak rája nyílnak

Költészet döbbent mezein.