Versek

 

ianculauheader

 

 

 

 

Iancu Laura

 

 

Évelő


Ablakomra rakódik a holdfény,

a hópihe.

A hideg.

Belém száll, megmártózik, káromkodik

a képzet.


Hangos vagy Te is - kinek

a neve Néma;

fogyasztod magad,

s nem halsz meg soha.

Lukas varázstarisznyádból,

hallom, amint

éterbe hull a manna. Selyemkötő

ujjaddal esztendőt hurkolsz

akasztott vásznadra.


Szoríts, ha kell,

a tátogást is engedd,

szövetedben,

Ismeretlen,

horgolj sűrűbben.



Évutó


Tulajdonképpen már mindegy,

mit ír a kánon,

a kor kit temet,


fekete kendőd megvakít.


Mellém ült a sötétség,

ennem ad, felruház,

az éjszaka darabjaiban

istenláz ráz. Megaláz.


Takarj be, vers

- ha már megérkeztél -

takard be minden csontom,

havazd be csillagom.


 

 

 

Megjelent a Bárka 2009/6. számában

 

 


 

Főoldal

2009. december 27.
Szakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcáiMagyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Vörös István verseiMolnár Krisztina Rita verseiJenei Gyula: LátleletKarácsonyi Zsolt versei
Nagy Koppány Zsolt: A masszázsszékMagyary Ágnes: NésopolisSzakács István Péter: Az örökségBecsy András novellái
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Békéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg