Versek

 

kad



Neszlár Sándor

Vízesés

 

 

A nászútjukat fogják tölteni a divatos és népszerű környéken. A Nap Hotelben szállnak majd meg. Alig fogják elhagyni a szobájukat, enni szinte nem is esznek majd. Nem fognak győzni betelni a gyönyörrel. Fürdőznek majd a szerelemben. Az egyik éjjel apám ki fog állni az erkélyre, elnézi majd a csillagokat, bámulni fogja a sötét erdőt. A szomszéd erkélyre majdnem félmeztelenül lép majd ki az anyám. Eleinte nem fogják észrevenni egymást. Anyám, kezében borospohárral és cigarettával, int majd, mutatni fogja apámnak, hogy egészségére. Egymásra mosolyognak majd, el fogják nevetni magukat, de nem igazán törődnek majd egymással. Anyám hamar el fog köszönni. Apám fázósan áll majd az éjszakában. Kényszeredetten fog visszabújni a kihűlt ágyba. Tenyereit összesimítja majd, mintha imádkozna, és felhúzott térdei közé fogja szorítani őket. Sokáig nem jön majd álom a szemére. Anyám közben enyhén részegen fog elmosolyodni a találkozáson. Csóválja majd a fejét, úgy fogja érezni magát, mintha egy rossz, ócska filmbe csöppenne. Apám fáradtan ébred majd, el is fogja felejteni az éjszakát. Beszélget majd a feleségével, kirándulást fognak tervezni, amiből csak alvás-szeretkezés valósul majd meg. Anyám unatkozni fog, szeretne majd egyedül lenni, de nem fogja tudni lerázni a férjét. Hogy majd elszabaduljon tőle, mindennap föl fogja keresni a szálloda masszőrjét. Anyám a nászútja első napján rájön majd, hogy élete legnagyobb hibáját követi el a házasságával. A következő reggelen viszont már nem fog törődni a dologgal, játéknak fogja majd fel, ezért mindenkivel kacérkodni fog, aki az útjába kerül. Apámmal sem tesz majd másképpen. Apámat eleinte nem fogja érdekelni az anyám. A feleségének meséli is majd az erkélyes találkozást a szomszéd nővel, akinek a hangját mindig hallják, hogy mennyire közönséges. Úgy fog alakulni, hogy egyre többször futnak majd össze: mind az erkélyen, mind a szálloda különböző pontjain. Egyik éjjel, amikor anyám egy vékony köntösben fog kilépni az erkélyre, és bemutatkoznak majd egymásnak, apám el fog gondolkozni azon, hogy vajon miért találkozgatnak folyton. Elmosolyodnak majd, amikor kiderül, hogy mind a ketten nászutasok. Apám teljesen meg fog rémülni, amikor éjjel anyámmal álmodik. Nehezen barátkozik meg majd a gondolattal, hogy a felesége mégse lesz az a nő, akivel képes lesz leélni az életét. Eleinte anyámra lesz dühös, hogy összezavarja, hogy elveszi tőle a boldog életét. Az erkélyes találkozások rendszeressé fognak válni. Időnként az egyikőjük nem jelenik majd meg, olykor véletlenül, olykor szándékosan. Az elutazásuk előtt pár nappal apám azon fog gondolkodni, hogyan mondja majd el a feleségének, hogy mégse igen az igen. A beszélgetésre végül nem fog sor kerülni. Anyámnak megtetszik majd az apám, hogy nem hasal el tőle. Közben azért visszautasíthatatlan ajánlatot fog tenni a masszőrjének. Éppen a masszőrtől távozik majd, amikor az alagsori folyosón össze fog futni az apámmal, aki pár ruháját egy kis kofferbe gyűrve éppen a saját élete elől menekül majd. Amikor össze fognak találkozni, megállnak majd egymással szemben. Anyám egyből bele fog szeretni az apám elszánt tekintetébe, megigézi majd az ösztönössége. Apám végig fogja mérni az anyámat, úgy hogy abba az anyám belepirul majd, meg fogja fogni a kezét, és azt mondja majd neki, hogy: „Gyere!" Anyám meg fog lepődni magán, hogy a világ legtermészetesebb dolgának veszi majd, hogy kövesse az apámat.

Apám fáradtan fog vezetni az éjszakában, az anyám elalszik majd mellette. Az egyik kanyarban majdnem be fognak borulni az árokba, mert az apám is elalszik majd egy pillanatra. Riadtan fogja elkapni a kormányt és fékez majd. Anyám fel fog riadni. Amikor felpillant majd, látni fogja, hogy az apám kiszáll az autóból. Sétál majd a kocsi körül, mélyeket fog lélegezni. A következő településnél megállnak majd. Az éjszaka közepén nehezen fognak szállást találni. Apám majd az ölében viszi fel az anyámat a szobába, anyám közben nem fog felébredni. Az apám annyira fáradt lesz, hogy a cipőjét sem veszi majd le, ruhástól fog elaludni. Reggel arra ébred majd, hogy az anyám nézi. Amíg apám magához fog térni, pár pillanatig nem érti majd a helyzetet, az anyám el fog kezdeni nevetni, később majd az apám is. Sokáig fognak nevetni, mindenük fáj majd a nevetéstől. Amikor el fogják unni, az anyám megkérdezi majd, hogy tulajdonképpen mit keresnek ott. Apám meg fogja rándítani a vállát, és széttárja majd a karjait. Anyám hisztériázni fog, hogy mi a francot csinál egy vadidegen férfival, ráadásul pont a nászútján. Azonnal vigye vissza a szállodába, sikítja majd az apámnak. Legnagyobb meglepetésére az apám nem fog kezdeni vitatkozni vele, hanem a kezébe adja majd a slusszkulcsot, és azt fogja neki mondani, hogy biztosan talál valakit, aki elviszi. Majd befordul az ágyba és magára fogja húzni a takarót. Megfogadja majd magában, hogy többé nem fog foglalkozni a nőkkel, egyszerűen kizárja majd őket az életéből, ha nem fogja bírni, felszed majd egy-két könnyű nőt. Dac lesz benne és szomorúság. Úgy fogja érezni, hogy ő alkatilag nem alkalmas a boldogságra. Kedve lesz meghalni, de elalszik majd helyette. Amikor fel fog ébredni, az anyám félig a mellkasán fekszik majd, nehezen fog tudni kibújni anyám fél-öleléséből. Apám lesétál majd megnézni a fogadót, valami meleg ételre fog vágyni. Tojást és teát rendel majd. Amikor meg fogják kérdezni tőle, hogy a feleségének is készítsenek-e, felnevet majd, mosolyogva fog bólintani, de elfordul majd és elkomorodva le fogja húzni a karikagyűrűjét. Tálcán viszi majd fel a reggelit, anyám éppen akkor fog felkelni az ágyból, arcán a lepedő mély barázdái lesznek. Megköszöni majd a reggelit, némán fognak enni. Apám az ablakból nézi majd a tájat. Anyám néha rá fog sandítani, kezdi majd megszokni az apám hallgatásait.

Apám állni fog a kád mellett, a tükörben nézi majd magát, dohányozni fog. Anyám belép majd a fürdőbe, meg fogja kérdezni: „Akkor most mi lesz?" Apám rá se nézve visszakérdez majd: „Miért, mi legyen?" Anyám nagyot fog sóhajtani: „Például szeretném megismerni az elrablómat!" Apám ránevet majd: „Elrabló? Én azt hittem, önszántadból jöttél!" Anyám nem fog tágítani: „Mégis miért?" Majd apám: „Mert tetszel, mert vonzónak talállak." Anyám a fejét fogja csóválni: „Nem te vagy az első, aki nem tudja, mit akar valójában." Apám mélyen az anyám szemébe néz majd: „Én pontosan tudom, hogy mit akarok. Lefeküdni, aludni akarok." És ott fogja hagyni az anyámat a fürdőben. Apám befekszik majd az ágyba, azonnal el fog aludni. Csak este ébred majd fel, arra hogy éhes. Anyám nem lesz a szobában. Apám le fog menni a konyhába, anyámat ott találja majd, a személyzettel fog borozni. Apámnak tetszik majd, hogy az anyám mennyire könnyen ismerkedik, hogy a személyzet ezeréves ismerősként bánik vele, de az arcára fog fagyni a mosoly, amikor az anyám a férjeként mutatja majd be az embereknek. Aztán az anyám meg fogja csókolni az apámat. Az lesz az első csókjuk. Amikor majd eltávolodik egymástól az arcuk, levegő után fognak kapkodni. Apám eszmél majd hamarabb, meg fogja fogni az anyám arcát és magához rántja majd. Újból csókolózni fognak. A személyzet szájtátva bámulja majd őket, de ők faképnél fogják őket hagyni. A lépcsőn majd' szétszedik egymást. A szobában apám szinte le fogja tépni a ruhát anyámról. Hevesen csókolóznak majd, de egyszer csak meg fognak torpanni. Apám megijed majd az anyám tekintetétől, úgy fogja érezni, ha szeretkezne vele, abba biztosan belehalna, belehalnának mind a ketten.

Fekszenek majd az ágyban, állig felöltözve. Anyám el fogja sóhajtani magát: „Innék valamit!": mondja majd. Apám a konyhából fog szerezni egy üveg erős pálinkát. Vizespohárból isznak majd. Maguk se fogják érteni a riadtságukat. Megisszák majd a pálinkát, utána merni fogják a másik arcát nézni. Megfogják majd egymás kezét, úgy fognak majd elaludni.

Reggel arra fognak ébredni, hogy az anyám férje őrjöng az ajtajuk előtt. Magával akarja majd vinni az anyámat. Az apám meg fog lepődni azon, hogy az anyám férje verekedni akar majd vele az anyámért. És csak az apámmal fog akarni tárgyalni. Apám nyugodt hangon kérdezi majd tőle, hogy miért nem a feleségével beszél inkább. Az anyám közben élvezni fogja, hogy marakodnak érte. Apám elunja majd a helyzetet, és ki fog menni a szobából. Az udvaron várja majd meg őket. Szótlanul fogja végignézni, ahogy az anyám és a férje beszállnak az autóba és elhajtanak.

Az anyám, fejét az ablaknak döntve, bámulja majd a tájat. Amikor meg fog szólalni, a hangja rekedtes lesz, kéri majd a férjét, hogy álljon meg. A férje meg fogja kérdezni, hogy mi az már megint, de amikor meglátja majd az anyám arcát, el fogja kezdeni a kormányt ütni, közben káromkodik majd, hogy nem hiszi el, hogy nem bírja tovább. Az anyám nyugtatgatni fogja, megsimítja majd a haját, de a férje el fogja ütni a kezét és ráordít majd, hogy takarodjon. Az anyám némán fog kiszállni az autóból, mondaná majd, hogy sajnálja az egészet, de a férje azonnal indítani fog, hatalmas porfelhőt hagyva maga mögött. Anyám lassan indul majd vissza, sokáig fog gyalogolni a kihalt országúton. Amikor elfárad majd, le fog ülni, egy kilométerkőnek támaszkodik majd. El fog bóbiskolni, egy kerékpáros fiatalember érinti majd meg a vállát, az összes izmai meg fognak feszülni, a fiatalember hanyatt ugrik majd, jobban meg fog ijedni, mint az anyám. A fiú megkínálja majd gyümölccsel és vízzel. Beszélgetni fognak, a fiatalember majd nem tolakodóan, de udvarolni fog kezdeni az anyámnak. Az anyám majd lassan rázni kezdi a fejét. A fiatalember később fel fogja ajánlani az anyámnak, hogy elviszi egy darabon, de akkor majd egy teherautó közeledik az úton, az anyám ki fogja rakni a kezét. A teherautó lefékez majd, és el fogja vinni az anyámat, vissza az apámhoz. Apám közben visszamegy majd a szobába, be fog feküdni az ágyba, sokáig mosolyog majd azon, hogy az anyám férje szöktetőnek hiszi. Amikor fel fog ébredni, érzi majd, hogy az anyám a szobában van. Az ágy melletti fotelben fog ülni. Az apám ránevet majd és azt fogja mondani: „Kezét csókolom, Madame Bumeráng!" Anyám nevetve neki dobja majd a táskáját. „Mi történt?": fogja kérdezni az apám. Anyám elmondja majd, hogy miközben a férje vitte vissza, egyszer csak elszomorodott, hiányozni kezdett neki az apám. Apám meglepetten fog felhorkantani: „Mégis mi hiányzik?": kérdezi majd dühösen. „Nem tudom!": fogja mondani az anyám: „Hogy szépen elvagyunk együtt." Apám a fejét fogja majd: „Igen, majd szétvet minket a szenvedély!" Anyám majdnem el fogja sírni magát: „Küldj el, vagy ne bánts!" Apám komor arccal azt mondja majd: „Én nem dönthetek helyetted, különben is ki vagyok én, ki vagyok én neked, hogy parancsolgassak?! Csak te döntheted el, mit szeretnél! Nem bántani akarlak, egyszerűen csak azt szeretném, ha nem értenénk félre egymást." Apám hosszan az anyám szemébe fog nézni, de az anyám nem felel majd neki.

„Olyanok vagyunk, mint két fegyenc!": fogja megtörni apám a csöndet. „Két ismeretlen szökevény, akik összefognak, hogy sikerüljön a szökés. Miért nem mással történik ez az egész? Miért hiszem el folyton, hogy be tudom csapni magam, hogy elcsalhatom az érzéseimet? Miért mindig ennyire keserves ezt belátni, hogy mégsem lehetséges?" Apám öltözködni kezd majd, mondani fogja, hogy menjenek enni valamit. „Rendben, de mi lesz azután?" „Nem érdekel! Elvégre a nászutunkon vagyunk, csak a szereplők cserélődtek fel! Sajnos kezdem azt hinni, hogy a szerelemmel is így vagyok. Hogy igazából nem a másikat szeretem, hanem a csillogást, amit a másikra rávetítek." „Sokat gondolsz a feleségedre?" „Látod, éppen ez az, hogy egyáltalán nem!" „Hogy teljesen mindegy, hogy ki van velem." „Nem, ez nem igaz, nem mindegy!" „Tudom, csak kényelemesebb ezt gondolni, el is szomorít." „Menjünk enni!"

Eszegetnek majd, közben kérdezgetni fogják egymást a másikról. Sokáig nevetnek majd anyám szavain: „Az emberek általában először megismerkednek, csak utána költöznek össze." Anyám az evés után fel fog menni a szobába, apám sétálni indul majd. Séta közben el fogja határozni, hogy felmond majd a munkahelyén, és utazgatni fog. És ha elfogy majd a pénze, csak annyit fog dolgozni, hogy továbbállhasson. Nem lesz soha szerelmes, csak szeretői lesznek. Anyám, amikor belép majd az üres szobába, el fogja sírni magát. Bedőlve az ágyba, némán folynak majd a könnyei. Rá fog döbbenni, hogy sosincs egyedül, hogy mindig van vele valaki, olyan is, akit gyűlöl, csak hogy ne legyen egyedül. A takarót maga alá gyűrve alszik majd el. Apám visszatérve meg fog feledkezni anyámról, de amikor meglátja majd, legszívesebben felébresztené, hogy elújságolja neki a terveit. Végül inkább be fogja takarni az anyámat. Nem húzza majd el a függönyt, mert a hold a kinti fák árnyékát a padlóra fogja vetíteni. Sokáig elnézi majd az árnyjátékot, közben többször rá fog gyújtani a sötétben. Éjjel, amikor álmában anyámhoz ér majd, akkor az anyám teste, mintha áramütés érné, össze fog rándulni, ez eleinte tetszik majd az apámnak, de később át fog költözni a kanapéra.

Reggel sokáig lustálkodnak majd, apám arra fog gondolni, hogy visszamegy majd a szállodába, és mindent megmagyaráz a feleségének, de érezni fogja, hogy nem teljesen őszinte a szándéka, inkább akarná magát meggyőzni, mint a feleségét. Nézi majd az anyámat, ahogy fésülködik, teljesen el fogja bűvölni. Anyám megérzi majd, hogy nézi az apám, az apám felé fog fordulni. Rámosolyog majd az apámra. Az apám el fogja mondani, hogy három napig tudja fizetni a szobát, és utána dönteniük kell majd valamit. „Akkor három napig nem kell törődnünk semmivel!": fogja mondani az anyám. „Indulhatunk?": kérdezi majd. „Hová?": fogja kérdezni az apám. „Kirándulni!": feleli majd az anyám.

Némán, szótlanul fognak egymás mellett menni, apámnak kedvére lesz az anyám sportossága, hogy otthonosan mozog a természetben is. Anyám azt találja majd ki, hogy minden kereszteződésben arra induljanak, amerre éppen kedvük tartja. Anyámnak tetszeni fog az apám hallgatása, hogy nem fecseg állandóan, ha pedig mond valamit, azt szereti hallgatni. Egy pihenő helyen a fába vésett neveket és üzeneteket olvasgatják majd. Apám meg fogja kérdezni, hogy anyám mit vésne a padba, anyám azt feleli majd, hogy a padba semmit, inkább a szívébe karcolna dolgokat.

Egy kisebb turistacsoporttal fognak találkozni, kérdezik majd tőlük, hogy ők is a vízeséshez mennek-e. Anyám azonnal rá fogja vágni, hogy persze. Egy idősebb házaspár áradozva mesél majd a vízesésről, hogy sohasem fogják elfelejteni a napot, és hogy mennyire sajnálják, hogy hamarosan sötétedik. Anyám, miután elhagyják majd a csoportot, sokat fog beszélni az idős házaspárról, hogy ő is szeretné majd megtalálni azt, akivel szépen meg tud öregedni. Apám nem fog felelni semmit. Ahogy közelednek majd, először a hangját fogják hallani a vízesésnek, aztán majd az illatát érzik. Mindketten tudni fogják, hogy rájuk sötétedik, de nem törődnek majd vele. Le fogja nyűgözni őket a vízesés zenéje. Szabadok és boldogok lesznek majd. Kiáltani fogják egymásnak, hogy mennyire szép és csodálatos a vízesés. Apám leveti majd a ruháit és be fog lépni a vízesés mögé, nem törődik majd az anyámmal, aki nem sokkal később meztelenül követni fogja. A vízfüggöny mögött összetalálkozik majd a tekintetük. Nem szerelem lesz köztük, hanem egy lassú, tompa érzés, hogy össze kell bújni, hogy jó ölelkezni egymással. Apám anyámhoz fog lépni és elsimítja majd a szemébe omló tincseket. Csókolózni fognak. Ott szerelmeskednek majd legelőször. Vacogva fognak kilépni a vízesés mögül, meglepődnek majd a sötétségen. Fázósan fognak felöltözni, és sietve indulnak majd el a sötét úton. Apámnak eszébe fog jutni a vadetető, hamar megtalálják majd. Be fognak mászni a meleg szénába. Összebújva alszanak majd el. Anyám egyszer fel fog ébredni arra, hogy őzek járkálnak a sötétben. Apám időnként szavakat mormol majd magában, de anyám nem fogja érteni őket. Reggel rájuk süt majd a nap. Boldogan fognak a szállásukra menni. Útközben anyám megcsúszik majd a laza talajon, apám ösztönösen utána fog nyúlni és elkapja majd. Menni fognak tovább, de nem eresztik majd el egymás kezét. Amikor meg fognak érkezni a szállásukhoz, anyám halkan mondja majd: „Köszönöm az estét!"

Apám alig fogja tudni megnyugtatni a tulajdonost és a feleségét, akik egyfolytában azt hajtogatják majd, hogy ők a legrosszabbra is gondoltak. Apám udvariasan, de határozottan fogja őket elhajtani. A szobába lépve a mosoly ráfagy majd a tekintetére, mert az anyám éppen készülni fog elindulni. „Elmegyek!": mondja majd az anyám az apámnak: „Nincs értelme ennek az egésznek, csak illúziókat kergetnénk!" Apám fújtatni fog egyet, majd megöleli és megcsókolja az anyámat. „Én is köszönöm!": fogja mondani az anyámnak. „Tessék?": kérdezi majd az anyám: „Mit köszönsz?" „Az estét!": fogja válaszolni az apám és belép majd a fürdőbe. A kádban sokáig fogja magára engedni a meleg vizet, szeretettel gondol majd az estére. Tudni fogja, hogy lehetne szomorú is, de úgy érzi majd, hogy soha többé nem akar szomorú lenni. Nagyot sóhajtva fogja beismerni magának, hogy tudná, szívesen akarná szerelemmel szeretni az anyámat. Később hangosan felnevet majd, mert rá fog jönni, hogy nem is ismeri az anyámat, de belátja majd, hogy igazából önmagát sem. Közben anyám megigézve fog állni a szoba közepén. Szeretne majd elmenni, elszaladni, szeretné, ha lenne ereje apámat is kikacagni, úgy, mint a többi férfiakat, de lesz valami, ami ott fogja tartani a szobában. Sóhajt majd.

Le fog ülni a fotelbe, szemben lesz a fürdőszoba ajtajával. Apám meghökken majd, amikor meglátja az anyámat, úgy fog ránézni, mintha soha nem találkoztak volna. Kedve lenne majd megcsókolni az anyámat, de valami miatt nem fogja. „Te sírsz?": kérdezi majd meg végül. Anyám némán fogja rázni a fejét. Apám lesimítja majd az arcáról a könnyeket, aztán meztelenül be fog bújni az ágyba. Érzi majd, hogy azt kéne mondania, hogy gyere, vagy bármit, de nem fogja akarni anyámat befolyásolni. Fáradtan csukja majd le a szemét. A térdeit felhúzva fog elaludni. Anyám sokáig ül majd a fotelben. Nem lesz kedve elmenni. Komótosan fog levetkőzni. Közben majd elnézi a testét a tükörben, a horzsolásokat, a harapásnyomokat a bőrén. A haját hátul össze fogja fogni, még közelebbről nézi majd az arcát, a kisírt szemeit, az apró ráncokat. El fogja képzelni az időskori arcát, eszébe jut majd a dédnagymamám, hogy mit szólna hozzá, mit szólna a meneküléséhez, mit gondolna apámról, el fog mosolyodni, majd, majd elereszti a haját, a tincsei szét fognak hullani a vállain. Anyám bebújik majd apám mellé. Rá fog simulni az apám hátára. Lecsukja majd a szemeit, nem fog akarni gondolni semmire, de eszébe jut majd a vízesés, hogy mennyire jó az apámmal. Meg is fog rémülni kissé, nem tudja majd hová tenni az érzést. Úgy fogja érezni, hogy nem tudja eldönteni, hogy nem lehet eldönteni, mi is az igazi szerelem, hogy miért pont az apám tetszik neki és miért nem valaki más. Azon gondolkodik majd, hogyan lehetséges, miért kell egy másik ember az ő érzéseihez. Aztán nem fog törődni a kételyeivel, inkább örül majd a történteknek, boldog álma lesz.

Sokáig fognak aludni. Apám, amikor majd felébred, el fog mosolyodni. Anyám lába kilóg majd a takaró alól, apám miközben fogja betakarni, végigsimítja majd az ujjait a combján, örülni fog, hogy az anyám teste nem remeg bele az érintésébe. Felé fordulva nézi majd az arcát, néha el-el fog aludni. Nem érzi majd az idő múlását, jól fogja érezni magát anyámmal, nem érzi majd a riadtságot, mint sok nővel korábban, nem fog arra gondolni, hogy menekülnie kéne. Anyám felébred majd apám nézésére. Álmosan fog elmosolyodni, tenyerével betapasztja majd apám szemeit, hogy ne nézze, inkább aludjon. „Hát te?", fogja kérdezni az apám. Anyám felül majd, meg fogja csóválni a fejét, elneveti majd magát: „Szerinted?" Apám bambán fog nézni rá, de amikor majd anyám kitakaródzik, el fog vigyorodni.

Hetekig nem kelnek majd ki az ágyból, amikor el fog fogyni a pénzük, apám eladja majd a kocsiját. Az egyik délután telefonon fogják keresni. A nagyapám hívja majd, aki értetlenkedve fogja kérdezni, hogy mégis mi történik az apámmal. Apám azt feleli majd, hogy mindent meg fog magyarázni, ha ő maga is tisztába jön a dolgokkal. „És a feleséged?": kérdezi majd a nagyapám. Felkeresem, elmondok neki mindent!": fog szabadkozni az apám. „Te tudodm, fiam, ha pénz kell, hívj!": szólal majd előbb a csendbe a nagyapám.

Amikor nem fognak szeretkezni, próbálják majd magukat elmesélni a másiknak. Amikor újból el fog fogyni a pénzük, amikor rádöbbennek majd, hogy nem fogják tudni tovább halogatni az életüket, egymás karjaiba omolva sírnak majd. Az fel se fog bennük merülni, hogy együtt is élhetnének. Anyám is, apám is a megkezdett életét akarja majd folytatni. Apám később azt fogja mondani, hogy boldog lenne, ha megpróbálnák együtt, de az anyám azt mondja majd, hogy mégse érzi úgy, hogy az apám lenne az, akit akarna. Apám, amikor ezt fogja hallani, elszomorodik majd, de szeretettel fog gondolni az anyám döntésére. Mielőtt elhagynák majd a szobát, anyám utoljára körbe fog nézni, apám látja majd, hogy könnyes a szeme. Apám le fogja írni a nevét és a címét egy fecnire, anyám összegyűri majd és a táskájába fogja süllyeszteni. Megölelik majd egymást, anyám be fogja csukni a szemét. Apám készülne majd megcsókolni, de az anyám el fog fordulni tőle. „Meg ne próbáld!": neveti majd el magát.

El fognak indulni a poros úton *** felé. Nem veszi majd fel őket senki sem. Egy idő után anyám meg fogja fogni az apám kezét. Sokáig mennek majd szótlanul kézen fogva. Aztán az apám ki fogja csúsztatni a kezét az anyám markolásából. Egy kereszteződésnél elválnak majd az útjaik.

 


Megjelent a Bárka 2009/3. számában


 

2009. június 04.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesTextLáng Zsolt nyerte a Libri irodalmi díjat, a közönségdíj Grecsó Krisztiáné1% a Körös Irodalmi TársaságnakKihirdették a megújult fordítástámogatási pályázat első nyerteseit
Ütőér
Molnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcái
Versek
Debreczeny György: Virágember - Tandori-kollázsokFodor Veronika verseiMarczinka Csaba verseiFellinger Károly versei
Prózák
Darvasi László: Egy tehén halálaFiatal írók a bezártságban - Csorvási Noémi: Fontos, hogy ne essünk ki a ritmusbólFiatal írók a bezártságban – Biró Sára: Egy rendszer összeomlása Molnár Krisztina Rita: Gombosdoboz
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA