Versek

k g j

 

 

Farkas Wellmann Éva

 

Felvesz, elfordul

 

Bár mindjárt elfelejtem ezt,
mint évek óta arcod,
s dúdolni hangjamúlt lemezt,
mit vágyak tűje karcolt,
s tekinteted... Most véget ér,
érvényét veszti rendre
a félelem, mit érvre érv,
s neved, mi válasz erre.
S az ég, a szabadulni-kék,
fölöttem, majd alattam,
Hamburg fehér-vöröse rég
mentes, amint akartam,
tiszta, miként a bányalég
s a megképződött távol,
a messze, melyben nem hiszek,
s nem vált el még a mától.
Közel, mint évek óta más,
az egyre másabb térben,
bénító, mint a folytatás,
az ér emléke vérben;
független tőled, lám, ez is.
Hogy rögzített a lencse,
nem néz, ha közben filmez is:
felvesz, elfordul, elcsen.

 

 

Sohasem rád találni

 

elegyben lenni kéne
egyéb mit kéne látni
egyéb mi kéne bármi
eleggyé kéne válni

ne kéne tudni téged
ne kéne másra várni
tekintetet ne állni
ne kéne kitalálni

csak várni kint a részben
egésznek háttal állni
nehezen rád találni
sohasem rád találni

 

Megjelent a Bárka 2009. 3. számban, a Felvesz, elfordul című a szerző kézírásával.


 Főlap

2009. május 28.
Kollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcáiMagyary Ágnes tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Papp-Sebők Attila verseiTompa Gábor verseiLövétei Lázár László: SzervraktárSzélyes-Pál Dániel versei
Nagy Koppány Zsolt: A masszázsszékMagyary Ágnes: NésopolisSzakács István Péter: Az örökségBecsy András novellái
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Békéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg