Papírhajó - Primér/Primőr

 

AcsaiRoland_meret.jpg

 

Acsai Roland

 

Hajcsat a teában

 

               Apa talált a teli teáskannában

               egy gyerekhajcsatot.

               Ha a környéken kislány van,

 

               ilyen előfordul. Főleg, ha az a kislány én vagyok.

               Hihi.

               Apa azt mondta, többet ilyet ne tegyek. Legyek okos.

 

               Azt feleltem, oké. De szavam azóta sem hiszi.

               Az itt a bibi.

 

Homok a cipőben

 

               A cipőm mindig teli van homokkal ‒ vállalom!

               Nálam ez adott,

               szinte foglalkozási ártalom,

 

               mivel gyerek vagyok.

               Itthon ki lehet belőle önteni, nyugi,

               a kuka a sarokban azért van ott.

 

               A cipőm újra tiszta lesz, tuti,

               és minden újra szupi.

 

Bilibe

 

               Ma belepisiltem a bilibe!

               Anyáéknak ez egy kisebb csoda

               volt. A pelusba már ciki, de

 

               kényelmes. Nem nyom a

               szegélye, mint a bilinek.

               Hogy hova

 

               kerül, úgyis mindegy a pisinek,

               csak anyáéknak nem az soha…

               Azt se szeretik, ha a szőnyegre kimegy.

 

               Mire elkezdődik az óvoda,

               már nem pisilhetek oda

               direkt.

 

Anyapa

 

               Hogy ne kelljen gondolkoznom azon,

               anyát vagy apát szólítom-e meg,

               kitaláltam egy új szót egy szép napon,

 

               és ez az anyapa lett.

               Jó, mi?

               Így hívom a szüleimet,

 

               ha gyorsan akarok hozzájuk szólni.

               Anyát és apát ugyanúgy,

               hogy ne kelljen vacakolni,

 

               mert mindig sietek amúgy.

               De ha éppen ráérek, mert időm mégis akad,

               és nem rohanok, mint a vasút,

 

               apa apa és anya anya marad.

 

Csillag

 

               Délután a játszótéren vagyok,

               a patak partján, ahogy

               a többi kicsik meg nagyok.

 

               Ott megtalál mindenki.

               Nem kell sietni:

               kint vagyok, míg feljön a csillag, az esti,

 

               és elhallgat az utolsó rigódal is.

               Aztán apa hazavisz,

               mert valakinek meg kell enni a vacsit,

 

               és az én lehetek csakis.

               A mászókák meg a csúszdák ottmaradnak

               játszóterül egy esti, apró csillagnak,

 

               aki az égen lakik,

               és éjszakánként, hogy örüljön neki,

               lehozzák ide a csillagszülei.


 Főoldal

2021. szeptember 14.
Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái
Búgó gyökerek, avagy zeller a TiszántúlonEgy asztalnál szeptemberben a szentekkel
Poós Zoltán: 1979. december 3. – LőkösházaBabiczky Tibor versei Kopriva Nikolett verseiMarkó Béla versei
Oravecz Imre: AlkonynaplóAbafáy-Deák Csillag: Ad actaMegyeri Edit Tünde: VasárnapTőzsér Árpád: Északi emberek – Naplójegyzetek 2018/19-ből
Márton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA