Papírhajó - Primér/Primőr

Kakuk_M__ni.jpg

 

Kakuk Móni

 

 Kelbimbó-vers

 

               Képzeld, mackó, jaj, mit látok,

               Itt van megint.

               Hogy kicsoda?

               Mindjárt mondom is, mackó,

               És megérted,

               Mi végre arcom fintora.

 

               Kelkáposzta néne unokája,

               Az a szörnyű átok,

               Kelletlen vendégem,

               Pocakomnak bánatára

               Itt sorakozik, ide rakták

               Elébem.

 

               Tányéromon szétterülve

               Irtózatos talány:

               E zöld gömböt számhoz emelvén

               Nem önte-e el undor

               Vagy kiütés, olyan csalán?

 

               Inkább iszom szörpöt.

               Anya kilesi, s ujjával

               A tányérom bökdösi.

               Egyél, te kis mókás,

               Nincs más, csak ez,

               Vagy szendvics: uborkás.

 

               Sóhajom a függönyt lengeti.

               E kisgyerek, ki magam vagyok,

               Az uborkát is megveti.

               Nekem kell bimbó ‒

               Viccelődik apa,

               Nem értem, ez miért vicces,

               Miért nevet anya.

 

               Suhantok a villával,

               S egy gondolatot csípek el,

               Mi történne a kis bimbókkal,

               Ha az asztaltól, e szelíd evőt,

               Egy sipkás manó vinné el?

 

               Habos-babos cukrászdába,

               Csokoládé-áruházba,

               Gumicukros óvodába,

               Vagy csak ide, az asztal alá.

               Mackóval bebújnék,

               Törökmézet szopogatnék,

               S megvárnám, míg ez a rettenet

               Eltűnik apa hasába,

               Mert hát ő mindent szeret. 

 

 

Rubina festménye

 

               ‒ Mit festesz, Rubina?

 

               ‒ Őz és jegenyefa áll szirtes emelkedőn,

               Csupasz városok előttük.

               De holló kopog a pihehajas fejtetőn,

               Ami megfesti előlük

               A sápadt papírt, folyatva a zöldet,

               Sercegő sárgát, fehér elevent,

               S nem űzi a hollót, bár közben

               Mocorog, fészkelődik, tekereg.

 

               ‒ Miért fested, Rubina?

 

               ‒ Festem az őzet, a sziklát, a követ,

               Az utcát, a csúszós, ezüst nagy árkot,

               Vonal pöttyöt, foltot kanyarintás követ,

               Halkulnak így a hollósuhanások,

               A jegenyefa a felhőig nyújtózkodva

               Ágára ültet, a szoknyám nem tépi,

               Máza, mint a méz olvadtan csordogálva

               Zölden lüktet, a holló el nem éri.

 

               ‒ Szépet festettél, Rubina!

 

               ‒ Szeretlek, óvó néni!

 

 

Ugye, tudod?

 

               Ugye tudod, szépen táncolsz?

               Cipellődön perdülj százszor!

               Ugye tudod, tudni mámor?

               Cipellődön perdülj százszor!

               Ugye tudod, érted remélek?

               Cipellődön perdülj százszor!

               Ugye nem tudod, miket tudni vélnek?

               Cipellődön perdülj százszor!

               Ugye emlékszel majd, szépnek láttalak?

               Cipellődön perdülj százszor!

               Ugye emlékszel majd, tulipánnak rajzoltalak?

               Cipellődön perdülj százszor!

               Ugye tudod, hat éved másnak pillanat?

               Cipellődön perdülj százszor!

               Ugye tudod, mit tegyél, ha ok nélkül bántanak?

               Cipellődön perdülj százszor!


 

Főoldal

2021. július 13.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png