Kakuk Móni
Kelbimbó-vers
Képzeld, mackó, jaj, mit látok,
Itt van megint.
Hogy kicsoda?
Mindjárt mondom is, mackó,
És megérted,
Mi végre arcom fintora.
Kelkáposzta néne unokája,
Az a szörnyű átok,
Kelletlen vendégem,
Pocakomnak bánatára
Itt sorakozik, ide rakták
Elébem.
Tányéromon szétterülve
Irtózatos talány:
E zöld gömböt számhoz emelvén
Nem önte-e el undor
Vagy kiütés, olyan csalán?
Inkább iszom szörpöt.
Anya kilesi, s ujjával
A tányérom bökdösi.
Egyél, te kis mókás,
Nincs más, csak ez,
Vagy szendvics: uborkás.
Sóhajom a függönyt lengeti.
E kisgyerek, ki magam vagyok,
Az uborkát is megveti.
Nekem kell bimbó ‒
Viccelődik apa,
Nem értem, ez miért vicces,
Miért nevet anya.
Suhantok a villával,
S egy gondolatot csípek el,
Mi történne a kis bimbókkal,
Ha az asztaltól, e szelíd evőt,
Egy sipkás manó vinné el?
Habos-babos cukrászdába,
Csokoládé-áruházba,
Gumicukros óvodába,
Vagy csak ide, az asztal alá.
Mackóval bebújnék,
Törökmézet szopogatnék,
S megvárnám, míg ez a rettenet
Eltűnik apa hasába,
Mert hát ő mindent szeret.
Rubina festménye
‒ Mit festesz, Rubina?
‒ Őz és jegenyefa áll szirtes emelkedőn,
Csupasz városok előttük.
De holló kopog a pihehajas fejtetőn,
Ami megfesti előlük
A sápadt papírt, folyatva a zöldet,
Sercegő sárgát, fehér elevent,
S nem űzi a hollót, bár közben
Mocorog, fészkelődik, tekereg.
‒ Miért fested, Rubina?
‒ Festem az őzet, a sziklát, a követ,
Az utcát, a csúszós, ezüst nagy árkot,
Vonal pöttyöt, foltot kanyarintás követ,
Halkulnak így a hollósuhanások,
A jegenyefa a felhőig nyújtózkodva
Ágára ültet, a szoknyám nem tépi,
Máza, mint a méz olvadtan csordogálva
Zölden lüktet, a holló el nem éri.
‒ Szépet festettél, Rubina!
‒ Szeretlek, óvó néni!
Ugye, tudod?
Ugye tudod, szépen táncolsz?
Cipellődön perdülj százszor!
Ugye tudod, tudni mámor?
Cipellődön perdülj százszor!
Ugye tudod, érted remélek?
Cipellődön perdülj százszor!
Ugye nem tudod, miket tudni vélnek?
Cipellődön perdülj százszor!
Ugye emlékszel majd, szépnek láttalak?
Cipellődön perdülj százszor!
Ugye emlékszel majd, tulipánnak rajzoltalak?
Cipellődön perdülj százszor!
Ugye tudod, hat éved másnak pillanat?
Cipellődön perdülj százszor!
Ugye tudod, mit tegyél, ha ok nélkül bántanak?
Cipellődön perdülj százszor!
