Papírhajó - Primér/Primőr

K__tai_Letti.jpg

 

Kátai Letti

 

Hogy porcukorba huppana,

így vigasztalódék

Egy érzelmes palacsinta nótájára

 

 

               Jelentem: mindenki jól van,

               nyakig a friss porcukorban

               úszunk, és prüszkölünk kettőt,

               köszöntjük az új esztendőt.

 

               Jani, a baracklekváros

               a legjobb fridzsider-táncos:

               Túrós Csillát csak úgy spontán

               pörgeti egy parfétortán.

 

               Utánuk Kakaós Boris

               korizik már, a kis hamis,

               Sós Pista meg csak bámulja,

               oldalát épp az furdalja,

 

               hogy vajon Fahéjas Eszter,

               Bálinttal, az almás keksszel

               kavar-e, vagy van még remény?

               Nőügyben nem jártas szegény.

 

               Banános Lizának biztos,

               nem vagyok eléggé izmos,

               Nutellás Éva oly magas,

               én meg egy közepes pasas

 

               vagyok, és elég érzékeny.

               Mindezen okok fényében:

               költőnek vagyok alkalmas,

               sorsom így elég szánalmas.

 

               Megárt egy kacér tekintet,

               ostoba lennék szerinted?

               Gyászdalom imígyen bókol,

               mielőtt megrág egy fogsor:

 

               ’Én drága szép Puding Pannám,

               szerelmedért felajánlám:

               én legyek az első falat,

               hátha belőled több marad.’

 

 

Szappan Szonett

szavalja: Szappan Szaniszló Lanolinának

 

               Magam sem tudom, őszintén szólva

               e tisztaságmánia honnan ered,

               de nagyon ’Baba’, ahogy huppan Kegyed

               egyik kézből a másik kacsóba.

 

               Vágyam illata rögvest meghozta,

               mondhatom, igazán karcsú kiskegyed!

               De ó, hiszen már csak egy cingár negyed…

               Míg én haboztam, Önt elhabozta

 

               a sok koszos mancs, ím, egy kék buborék,

               miben bája pukkan, s csak én maradék,

               itt lapulok, vár a szappanok sírja,

 

               nyúl értem a tisztátalan tenyér…

               Ám a habos Mennyországgal felér

               a Magácska lanolinos hűlt zsírja.

 

 

Semmi

 

               ‒ Ez lehetetlen! – állították egyesek.

               ‒ Kizártnak tartom! – tették hozzá kevesek.

 

               ‒ Képtelenség lenne! – szögezték le mások.

               ‒ Létezhetetlen ám! – búgták az okosok.

 

               ‒ Elérhetetlen! – nyilatkozták oly sokan.

               ‒ Megvalósíthatatlan! – zengték kórusban.

 

               ‒ Megoldhatatlan ügy! ‒ hangoztatták többen.

               ‒ Kivitelezhetetlen – érveltek ezren.

 

               ‒ Elképzelhetetlen! ‒ pusmogták néhányan.

               ‒ Keresztülvihetetlen! – zúgták jópáran.

 

               De aztán csoda lett, hiába volt ennyi

               ellenlovas, mégis megtörtént: a Semmi.


 Főoldal

2021. június 29.
Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái
Búgó gyökerek, avagy zeller a TiszántúlonEgy asztalnál szeptemberben a szentekkel
Poós Zoltán: 1979. december 3. – LőkösházaBabiczky Tibor versei Kopriva Nikolett verseiMarkó Béla versei
Oravecz Imre: AlkonynaplóAbafáy-Deák Csillag: Ad actaMegyeri Edit Tünde: VasárnapTőzsér Árpád: Északi emberek – Naplójegyzetek 2018/19-ből
Márton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA