Kátai Letti
Hogy porcukorba huppana,
így vigasztalódék
Egy érzelmes palacsinta nótájára
Jelentem: mindenki jól van,
nyakig a friss porcukorban
úszunk, és prüszkölünk kettőt,
köszöntjük az új esztendőt.
Jani, a baracklekváros
a legjobb fridzsider-táncos:
Túrós Csillát csak úgy spontán
pörgeti egy parfétortán.
Utánuk Kakaós Boris
korizik már, a kis hamis,
Sós Pista meg csak bámulja,
oldalát épp az furdalja,
hogy vajon Fahéjas Eszter,
Bálinttal, az almás keksszel
kavar-e, vagy van még remény?
Nőügyben nem jártas szegény.
Banános Lizának biztos,
nem vagyok eléggé izmos,
Nutellás Éva oly magas,
én meg egy közepes pasas
vagyok, és elég érzékeny.
Mindezen okok fényében:
költőnek vagyok alkalmas,
sorsom így elég szánalmas.
Megárt egy kacér tekintet,
ostoba lennék szerinted?
Gyászdalom imígyen bókol,
mielőtt megrág egy fogsor:
’Én drága szép Puding Pannám,
szerelmedért felajánlám:
én legyek az első falat,
hátha belőled több marad.’
Szappan Szonett
szavalja: Szappan Szaniszló Lanolinának
Magam sem tudom, őszintén szólva
e tisztaságmánia honnan ered,
de nagyon ’Baba’, ahogy huppan Kegyed
egyik kézből a másik kacsóba.
Vágyam illata rögvest meghozta,
mondhatom, igazán karcsú kiskegyed!
De ó, hiszen már csak egy cingár negyed…
Míg én haboztam, Önt elhabozta
a sok koszos mancs, ím, egy kék buborék,
miben bája pukkan, s csak én maradék,
itt lapulok, vár a szappanok sírja,
nyúl értem a tisztátalan tenyér…
Ám a habos Mennyországgal felér
a Magácska lanolinos hűlt zsírja.
Semmi
‒ Ez lehetetlen! – állították egyesek.
‒ Kizártnak tartom! – tették hozzá kevesek.
‒ Képtelenség lenne! – szögezték le mások.
‒ Létezhetetlen ám! – búgták az okosok.
‒ Elérhetetlen! – nyilatkozták oly sokan.
‒ Megvalósíthatatlan! – zengték kórusban.
‒ Megoldhatatlan ügy! ‒ hangoztatták többen.
‒ Kivitelezhetetlen – érveltek ezren.
‒ Elképzelhetetlen! ‒ pusmogták néhányan.
‒ Keresztülvihetetlen! – zúgták jópáran.
De aztán csoda lett, hiába volt ennyi
ellenlovas, mégis megtörtént: a Semmi.
