Döme Zsuzsa
Kötélnek állok
Hogyha jönnek verbuválni,
hej, közéjük fogok állni,
sorozáson tán beválok,
lábujjhegyre hogyha állok.
Hogy a haza hasznom lássa:
hősként leszek a javára!
Hajnallal, ha együtt kelnék,
trombitásnak megfelelnék,
ellenség-megtévesztésnél
madár hangján fütyörésznék…
Lennék lovas, huszár, hordár,
vagy kis kukta táborkonyhán,
tüzér lennék vagy gyalogos,
zászlótartó, kürtös, dobos,
ételosztó, felderítő,
ellenséget bekerítő.
Sorozáson, ha beválok,
lábujjhegyen táncot járok,
hej, kötélnek fogok állni.
Csak jöjjenek verbuválni!
Kiss Judit Ágnes
A márciusi ifjak
Írtak, gyülekeztek,
az utcára mentek,
új világot létrehozni
régi törvényt szegtek.
„Amit s ahogy írtunk,
ki is úgy nyomtassák!
Ha fájna a hatalomnak,
fájjon az igazság!
Legyen egyenlőség,
nincsen úr és szolga,
fizetni a közterheket
minden polgár dolga!
Nem való, hogy Bécsből
kormányoznak minket,
mi akarjuk eldönteni,
ami minket illet!
Mert a Habsburg császár
nekünk nem királyunk,
ám Erdéllyel országolni
csak együtt kívánunk!
Engedjék szabadon
végre a foglyokat!
Véleményükért zárták be
az ártatlanokat.”
Addig követelték
ezrek és százezrek,
míg végül a hatalmasok
mindenben engedtek.
Hát a tanulságot
írjuk fel magunknak:
mindig győznek, akik közös
akaratra jutnak.
A két vers a Mondanivalók antológiában jelent meg, amely ezen a címen rendelhető.
