Kalóz Edit
A mogyoróbokor
Egy vörös macska hűsölt a nagy melegben a mogyoróbokor alatt. Ragyogóan sütött a nap, kék volt az ég, a szellő játszadozott a virágokkal. A macska tökéletesen érezte magát!
A mogyoróbokor ekkor tüsszentett egy nagyot. A macska megmozdította a bal fülét, aztán aludt tovább.
Rövid idő múlva egy kis krákogás után megint egy tüsszögés következett.
A macska most a másik fülét is megmozdította.
Eltelt néhány perc, és egy akkora hapci következett, hogy egy nyárfának is becsületére vált volna.
A macska kinyitotta a szemét, kényelmesen nyújtózott egyet, és körülnézett. Teremtett lelket nem látott, aki tüsszöghetett volna!
Megkérdezte a mogyoróbokrot:
‒ Nem tudod, ki hapcizott?
‒ Én ‒ felelte náthás hangon a bokor ‒ Allergiás vagyok.
‒ Mire vagy allergiás? A macskaszőrre? Mert akkor keresek magamnak egy másik helyet.
‒ Ó, kedves vagy, de én mogyoróvirágzáskor vagyok allergiás.
A macska elgondolkozott.
‒ Akkor magadra vagy allergiás?! Ilyet még nem is hallottam! Én el sem tudnám képzelni, hogy magamra legyek allergiás!
‒ Persze, mert te macska vagy! De ez már csak így van.
‒ Nem lehet valahogyan segíteni ezen? Ez olyan, olyan furcsa! Nem gondolod?
‒ De. Gondolom. És akkor mi van? ‒ tüsszentett sorozatban hármat a mogyoró. ‒ Voltam allegrónál, izé, algériánál, allegóriánál, igen, nála! Orrcsepp, gyógyszerek, sóbarlang, de semmi nem használt.
‒ Algéria egy ország, vagy valami hasonló. És nincs is orrod ‒ jegyezte meg a macska.
‒ Hát épp ezért nem használt az orrcsepp. Logikus.
‒ Én azt hallottam, hogy az úszás használ valamicskét. Tudod, a tiszta, hűvös víz meg a mozgás, meg addig sem lélegzed be a virágport, jó a tüdődnek, legalább nem leszel asztmás. Ilyesmi.
‒ Asztma?! Ne idegesíts, máris még jobban tüsszögök.
‒ Ez az, ne idegeskedj! Az se tesz jót, én csak tudom.
A mogyoróbokor bánatosan tüsszentett néhányat.
‒ Na, én ezt nem hallgatom tovább. Van itt, nem messze egy patak. Fogd meg a mancsom, és gyerünk!
‒ A növények nem tudnak sétálni!
‒ Lárifári, dehogynem tudnak! Fogadjunk, hogy még soha nem is próbáltad!
‒ Ez igaz ‒ ismerte el a mogyoróbokor, és óvatosan megmozgatta a gyökereit, majd lépkedni kezdett, a macska mancsát fogva.
‒ Egész jól megy! ‒ dicsérte meg a macska. ‒ És már itt is vagyunk!
A bokor megtorpant:
‒ Nem fogok megfázni?
‒ Nem hiszem. De ha igen, akkor legalább a náthától fogsz tüsszögni. Az azért más. És akkor majd megöntözlek mézes hársfateával, és kapsz sálat.
A mogyoró beugrott a patakba, és úszkált. A macska egy meleg parti kövön lustálkodott.
Félóra alatt egyetlen tüsszentés sem hallatszott!
‒ Nagyon jólesett az úszás! Itt maradsz az árnyékomban, amíg el nem virágzom?
‒ Persze, és minden nap elkísérlek a patakhoz! Jó lesz?
‒ Jó! ‒ felelte boldogan a mogyoróbokor, és egy egészen aprót tüsszentett.
