Papírhajó - Primér/Primőr

Kal__z_Edit.jpg

 

Kalóz Edit

A mogyoróbokor

 

Egy vörös macska hűsölt a nagy melegben a mogyoróbokor alatt. Ragyogóan sütött a nap, kék volt az ég, a szellő játszadozott a virágokkal. A macska tökéletesen érezte magát!

A mogyoróbokor ekkor tüsszentett egy nagyot. A macska megmozdította a bal fülét, aztán aludt tovább.

Rövid idő múlva egy kis krákogás után megint egy tüsszögés következett.

A macska most a másik fülét is megmozdította.

Eltelt néhány perc, és egy akkora hapci következett, hogy egy nyárfának is becsületére vált volna.

A macska kinyitotta a szemét, kényelmesen nyújtózott egyet, és körülnézett. Teremtett lelket nem látott, aki tüsszöghetett volna!

Megkérdezte a mogyoróbokrot:

‒ Nem tudod, ki hapcizott?

‒ Én ‒ felelte náthás hangon a bokor ‒ Allergiás vagyok.

‒ Mire vagy allergiás? A macskaszőrre? Mert akkor keresek magamnak egy másik helyet.

‒ Ó, kedves vagy, de én mogyoróvirágzáskor vagyok allergiás.

A macska elgondolkozott.

‒ Akkor magadra vagy allergiás?! Ilyet még nem is hallottam! Én el sem tudnám képzelni, hogy magamra legyek allergiás!

‒ Persze, mert te macska vagy! De ez már csak így van.

‒ Nem lehet valahogyan segíteni ezen? Ez olyan, olyan furcsa! Nem gondolod?

‒ De. Gondolom. És akkor mi van? ‒ tüsszentett sorozatban hármat a mogyoró. ‒ Voltam allegrónál, izé, algériánál, allegóriánál, igen, nála! Orrcsepp, gyógyszerek, sóbarlang, de semmi nem használt.

‒ Algéria egy ország, vagy valami hasonló. És nincs is orrod ‒ jegyezte meg a macska.

‒ Hát épp ezért nem használt az orrcsepp. Logikus.

‒ Én azt hallottam, hogy az úszás használ valamicskét. Tudod, a tiszta, hűvös víz meg a mozgás, meg addig sem lélegzed be a virágport, jó a tüdődnek, legalább nem leszel asztmás. Ilyesmi.

‒ Asztma?! Ne idegesíts, máris még jobban tüsszögök.

‒ Ez az, ne idegeskedj! Az se tesz jót, én csak tudom.

A mogyoróbokor bánatosan tüsszentett néhányat.

‒ Na, én ezt nem hallgatom tovább. Van itt, nem messze egy patak. Fogd meg a mancsom, és gyerünk!

‒ A növények nem tudnak sétálni!

‒ Lárifári, dehogynem tudnak! Fogadjunk, hogy még soha nem is próbáltad!

‒ Ez igaz ‒ ismerte el a mogyoróbokor, és óvatosan megmozgatta a gyökereit, majd lépkedni kezdett, a macska mancsát fogva.

‒ Egész jól megy! ‒ dicsérte meg a macska. ‒ És már itt is vagyunk!

A bokor megtorpant:

‒ Nem fogok megfázni?

‒ Nem hiszem. De ha igen, akkor legalább a náthától fogsz tüsszögni. Az azért más. És akkor majd megöntözlek mézes hársfateával, és kapsz sálat.

A mogyoró beugrott a patakba, és úszkált. A macska egy meleg parti kövön lustálkodott.

Félóra alatt egyetlen tüsszentés sem hallatszott!

‒ Nagyon jólesett az úszás! Itt maradsz az árnyékomban, amíg el nem virágzom?

‒ Persze, és minden nap elkísérlek a patakhoz! Jó lesz?

‒ Jó! ‒ felelte boldogan a mogyoróbokor, és egy egészen aprót tüsszentett.


 Főoldal

2020. november 30.
Vári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcái
Bodon Gergely Dávid: Részlet az Út és Erény könyvéből (21)Ternyila Pál: 21Farkas Arnold Levente: latin betűkBíró József versei
Döme Barbara: Angyal a pincébőlOláh András: MulasztásainkEgressy Zoltán: És a te kis szobádFehér Csenge: Éhezik a test
Maruszki Balázs: Vasember fiaiTéblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszertCsík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkája
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA