Papírhajó - Primér/Primőr

 Maksai_Kinga_leg__jabb__1_.jpg

Maksai Kinga

 

Névtelen Világ

Ismeretlen utakon

(részlet)

 

Holnap ebéd után találkozó a padnál!!! FONTOS – jött az üzenet este nyolc körül Eriktől.

Rájának rossz érzése támadt. Talán valahogy mégis megsejtették a többiek, milyen kincsre tett szert? Aztán arra gondolt, túl sok időt tölt Bazsival és Noellel, ezért gyárt most már ő is összeesküvés-elméleteket. Dorka kimondottan örült a találkozónak, mert már kezdett becsavarodni a mindennapok monotonitásától: iskola, lecke, hegedű, vacsora, olvasás, alvás. Lizát is feldobta az üzenet. Hátha Erik végre őket is beleveszi valamelyik képregényébe, mint a Fény sugárút hőseit! Bazsit nem igazán hozta lázba a dolog, túlságosan elmerült az akciófilmekben. Noelt sem zökkentette ki az SMS. Habár kíváncsi volt, mit akarhat Erik, túlzottan lekötötte a musical.

 

– Hol van Dorka? – nézett körbe másnap Erik a padnál.

– Muszáj megvárnunk? – kérdezte Rája, miközben egyik lábáról a másikra ugrált, és karkörzéseket csinált.

– Igen. Őt is érinti a dolog – felelte határozottan Erik.

Amíg várakoztak, Bazsi elmesélte a legújabb filmélményét, sőt, nem csak elmesélte, de el is játszotta. Már amennyire lehetséges autósüldözést imitálni az iskola előtti téren. Autó nélkül. És egyedül. A többiek mindenesetre egész jól szórakoztak rajta. Közben pedig befutott Dorka is.

‒ Szóval… Tegnap délután felhívott valaki. Egy DayDreamers nevű cégtől, hogy olvasta rólunk a cikkeket, és…

– Miféle cikkeket? És day… micsoda?  – kérdezte meglepetten Bazsi.

– DayDreamers, vagyis Álmodozók. Én is csodálkoztam. De szerintem a helyi újságra gondolt. Tudjátok, még decemberben írtak rólunk – mondta Erik.

– De az csak egy cikk, a nyomi helyi újságban… Szerintem másról lesz szó – mondta Noel, miután lenyelte az utolsó falatot is a fánkjából.

– Szerintem is lehet olyasmi, amiről nem tudunk – értett egyet Erik.

– Nem néztél utána? – csodálkozott Bazsi.

– Nem volt időm. Készültem mára, aztán meg a képregényt csináltam… – felelte Erik.

Mostanában tényleg sok időt töltött a képregényeivel. Hazament, evett valamit, megírta a háziját, aztán elmerült a képregények világában. Ott biztonságban volt.

– Akkor meg is van a mai feladatunk: rájönni, hogy mire gondolt ez a valaki – mondta Dorka, aki máris sokkal felszabadultabb lett. – Viszont Erik nem fejezte be a történetet. Szóval mit akart tőled?

– Azt mondta, hogy van ez a cégük, és valamiféle játékot fejlesztenek…

Ennél a pontnál mindenki fészkelődni meg sóhajtozni kezdett.

– Nem olyan játék – próbálta megnyugtatni a kedélyeket Erik. – Ez valami más, nem számítógépes játék, hanem valami egészen új dolog.

– Vajon mi lehet? – gondolkodott hangosan Dorka.

– Fogalmam sincs. De először is meg kell tudnunk, honnan hallottak rólunk meg a Fény sugárúton történt… – itt Erik nagyot nyelt – … dolgokról. Lássuk csak!

Vad pötyögtetésbe kezdett, és nem is kellett sokat keresgélnie, hogy sorjázni kezdjenek a cikkek. Fogalmuk sem volt róla, hogy ennyi írás született róluk. Nagyon úgy tűnt, hogy valaki az ő tudtuk nélkül írt a kalandjukról, méghozzá Kisvárosi kockák címmel. Ezt aztán átvette vagy húsz másik oldal. Hogy nem tudtak erről? És a szüleik?

Miután mindannyian végigolvasták az eredeti szöveget, csak bámultak maguk elé.

– Végül is nem olyan gáz… – szólalt meg Noel elsőként.

– Még hogy nem gáz? Már a cím is. Mi az, hogy kockák? – kelt ki magából Bazsi.

– Szerintem nem olyan borzasztó… – mondta halkan Erik. ‒ Ma kell visszajeleznem, hogy érdekel-e minket a dolog…

Heves vita vette kezdetét. Dorka és Noel úgy gondolta, kerek-perec meg kell mondani ennek a fickónak, hogy nem érdekli őket a dolog. Bazsi és Liza ezzel szemben azon a véleményen volt, hogy abból nem lehet baj, ha meghallgatják, miről van szó. Végül is nem véletlenül őket keresték meg! És annyit, de annyit tanultak a legutóbbi kalandjukból, hogy kizárt, hogy bedőljenek megint valami őrült fickónak. Erik is így gondolta, de túlságosan élénken élt még az emlékezetében mindaz, ami történt. Persze, ha komolyan szükségük van rájuk, hogy teszteljék a játékot, talán írhatnának valami szerződést. Így ő is arra szavazott, hogy tudják meg, miről van szó. Rája volt az egyetlen, aki tartózkodott.

– Akkor megírom neki, hogy találkozhatunk – mondta Erik.

– Nekem nincs jó érzésem ezzel kapcsolatban. Van egy netes oldal, amit mostanában az ETM mellett olvasok, és ott volt egy sztori egy csapat gyerekről, akik eltűntek egy erdőben, aztán három héttel később megkerültek, de mindegyik megnémult, pontosabban csak állathangon tudtak beszélni – és Noel beleborzongott a saját történetébe.

– Jaj, engem is kirázott a hideg – rázkódott meg Dorka is.

– Semmi szükség a rémtörténetekre. Tudunk vigyázni magunkra – mondta Bazsi, és igyekezett tökéletesíteni az autótolvajhangját.

Ebben maradtak hát. Erik megírta az üzenetet, aztán mindenki ment a maga dolgára.

 


 Főoldal

2020. szeptember 06.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Molnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcái
Versek
Lövétei Lázár László: FeketemunkaSzilágyi András verseiTompa Gábor versei Jász Attila–Csendes Toll: A bölények kipusztulása
Prózák
Bene Zoltán: Isten, ítéletMárton László: HűKovács Dominik˗Kovács Viktor: Az Öles-Szüdi vonalLégrádi Gergely novellái
Drámák
Téblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszertCsík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA