Arnóczki Ágnes
Kicsinyek szólama
Hú, de hangos, hú, de sok… hol vagyok?
Zeng a Himnusz, s mindnyájan vigyázzban,
szigorú hely… jobb, ha meg sem mukkanok.
A teremben tábla, tankönyv és katonás padsorok… ki vagyok?
Tekinget a sok tekintet, lesem, hátha szólhatok:
én is félek… várjatok!
Bejön most a tanár néni, s én szépen ülök, hallgatok… „nagy” vagyok?
Tudni fogok olvasni és számolni is... jó dolog!
Ha két ujjal jelentkezem, akkor válaszolhatok.
Otthon anya, ha kérdezi, mindent elújságolok… „jó” vagyok?
Szépen ültem és figyeltem, csendben, ahogy a nagyok.
Ő meg majd büszkén mosolyog.
Én majd egyszer jelentkezem. Bátran kérdezni fogok.
Mindent szépen megtanultam, amit eddig feladott…
Tanár néni, játszhatok?
Hajnal Éva
első nap az iskolában
amikor beléptem az osztályterembe
nem tudtam hová üljek
mert ugye ha a peti mellé ülnék le aki a barátom
akkor nem tudnék az anyukámnak engedelmeskedni
aki azt mondta hogy feltétlenül üljek előre
mert akkor a tanító néni mindig figyelni fog rám
mert a hátul ülőket észre sem veszi
és fontos az első benyomás
én nem tudom mi az az első benyomás
de megijedtem
ezért inkább előre ültem
nehogy hiányozzon a benyomásom
és csak integettem a petinek
aki az utolsó padban érezte jól magát
a szoba szép volt és tágas
csak kicsit be kellett zsúfolódni mert kevés volt a hely
anyukám hamar elment
és ez nem esett jól
de odajött a juli és azt mondta hogy velem szeretne enni
mert már titokban korog a gyomra
beleegyeztem csak a gyomra miatt
mert az egy fontos testrész
amikor befaltuk az összes gumicukrot
a juli kiment inni
én is szomjas voltam de nem tudtam titokban kimenni
mert az anyukám megmondta hogy titkolózni bűn
és nem akartam bűnös lenni
mint a juli
őt az igazgató bácsi hozta vissza
és megkérte hogy ne mászkáljon csak úgy
és olyan furán nézett a tanító nénire
én is megpróbáltam úgy nézni
de mégsem tudtam úgy mozgatni a bajuszkámat
amikor már végre a juli is visszaült mellém
a tanító néni elmagyarázta,
milyen jó nekünk hogy már iskolások vagyunk
mert már nem vagyunk kis ovisok
és nem kell aludni sem délután
ezt a viki nem tudta ezért véletlenül elaludt
és még a fejét is betakarta a pulcsijával
akkor nagyon csendben folytattuk az evést a julival
nehogy a viki felébredjen
mert még ott volt az én szendvicsem is
és hálából elfeleztük
közben mindent ki kellett pakolni a táskánkból
és a szekrényben vagy a padban kellett elhelyezni
de én tudtam hogy mi az enyém
ezért gyorsan visszatettem a szép új táskámba és örültem
hogy az enyém még megvan
akkor váratlanul pisilnem kellett
megkértem a julit hogy jöjjön el velem
elkísért
a bajuszos bácsival most ketten találkoztunk
már nem csillogott a szeme
így kísért vissza minket az első bébe
de úgy is lehet mondani, hogy béla
a legrosszabb mégis a nap végén következett
amikor a tanító néni az anyukámmal arról beszélgetett
hogy igazán nagyon kreatív vagyok
és érdemes volna itt maradnom a képzőművész szakkörön
mert nemezelni fognak
én nem tudom mi az hogy kreatív
de megkértem az anyukámat
hogy gyorsan menjünk vissza az oviba
mert az anci néni azt mondta ott mindig üres lesz a helyem
és szeretnék visszaülni az üres helyemre
Arnóczki Ágnes és Hajnal Éva verse a Mondani-valók antológiában jelent meg, amely IDE KATTINTVA rendelhető meg.