Fejér Máté
Nem könnyű
Szeptember elseje van.
Szeptember. Elseje.
A naptárban látom.
Szeptember.
Istenem, de hülye szó ez.
Utálom.
És szól a mikrofonból:
„Kedves Diákok!”
Körbenézek kérdőleg,
Komolyan, én annak tűnök?
Nem akarok diák lenni!
Kedves meg aztán főleg.
„Nagy napra ébredtünk…”
Hát ez az: hogy felébredtem,
reggeli, hajnali hatkor!
A nyári estéken merengve
csendben siratlak téged,
gondtalan kamaszkor.
„Szomjazzátok a tudást!”
Így kiszáradva, most
egy pohár vízzel is beérem.
„Mert ki mint veti ágyát...”
Az alvásról meg ne beszéljünk,
könyörögve kérem!
„Újra láthatod barátaid…”
Elnézést, de ez nem érv.
Láttuk mi a nyáron is egymást,
és bizton állíthatom:
az iskolán kívül is
sikerült csinálnunk egy s mást.
„Ki mint vet, úgy arat...”
Nagyon melegem van.
„Nem a cél fontos, hanem az út…”
„A jó halál... holtig papol…”
Óh, csak jönne már el a jó halál!
„Addig korsó, a sánta kutya meg a kút...”
A kút! A kút mellett állok,
a balatoni nyaralóban!
Apu tesómmal tollasozik.
Én limonádét iszom, és
azon gondolkodom,
mit adnak ma este a mozik.
Hopp, már a vízben úszom,
s az égre nézek felfelé:
Áldott Nap! Te ezer fokon égő!
Ó, Balaton, te csoda!
Nyár van! Nyár van! Nyár!
Soha véget nem érő...!!!
Bocsánat, elaludtam.
Kínos csend. Mindenki engem néz.
Elnézést, Igazgató úr!
Esküszöm,
jövőre odafigyelek, csak
ezen az éven hadd legyek már túl.
Nyulász Péter verse a Bárka Mondani-valók című gyermekvers-antológiájában jelent meg, amely IDE KATTINTVA rendelhető.
