Borsi Bálint
Lehetetlen tény
(Christian Morgenstern nyomán)
Tóth úr – mit se várva ‒ mászkál,
míg egy útelágazásnál
(váratlanul mégpedig)
gépjárművel szétkenik.
Így hát – bölcs úr, nem hiába ‒
haldoklását negligálva
latba veti státuszát:
„Megeshet ez? Lássuk át.
Nem foglalták rendeletbe
tán, hogy itten nem lehetne
ilyen módon közlekedni,
az aszfaltot kvázi velem
tilos volna összekenni?
Mert ez nekem igen gyanús,
nincsen erre paragrafus?
Szabály, törvény, rendelet?
Törvényileg, jogszerűen
szétkenhetnek engemet?
Mert figyelmén, amennyiben
ezt kívül hagyva ment ilyen
gyorsan itt a személygép-
jármű, trancsírozva itten
jogtalanul levék szét.
Megfontolva alaposint
nem helyes, ha kilaposít
bárki bárkit, jómagam
úgy ítélem meg most tehát
sík mivoltom (bárki belát-
hatja): elvben jogtalan.
Végkövetkeztetésképpen:
nem lapultam ki én mégsem;
hisz ha nincs se rendelet,
se jogszabály, se papíros,
akkor ez itt, kérem, tilos,
ergó tehát nem lehet.
Eufemizmus
Nem halt meg. Elment, vagy elszenderült.
Nyugovóra tért. Már boldog.
Lehúnyta szemét. Kaput. Mondhatjuk
sokféle képpen a dolgot:
Örök vadászmezőkre távozott.
Por lett, hisz abból jött, porból.
Kulcsát beadta. Kipurcant. Netán
alszik, de többé nem horkol.
Szobahőmérsékletű lett. Meghótt.
Kihalt. A Sztüx folyón átkel.
Leszokott a légzésről. Elhullott.
Megmurdelt. Férgeket lát el.
Elpatkolt. Elpusztult. Bomlásnak kezd,
egészen lyukacsos lesz majd.
Kinyiffant, feldobta talpát... Na jó,
mondjuk csak mégis, hogy meghalt.
(Borsi Bálinttal készített, nemrégiben közölt interjúnkat itt olvashatják.)
